Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-173

Az országgyűlés képviselőházának zettségeken túlmenő ellenszolgáltatások vállalása nélkül kívánta biztosítani, hogy a gazdasági és politikai kérdések eldöntésében befolyását érvényesíthesse és ezen. hatalmi csoportosuláson belül konszolidálja azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nemzet 22 éves küzdelem után elért.« T. Ház! Ezzel az aktussal határozottan kijelölte a kormány azt az utat, amelyet járni fogunk, hogy Európában azt a történelmi hivatást töltsük be, amelyre az isteni Gondviselés 'bennünket kijelölt azon a területen, amelyen őseink ezer éve ontották vérüket a jelen generációjával együtt. Boldogult Csáky István gróf külügyminiszter reálpolitikai elgondolásai ezzel a. paktummal a megvalósulás stádiumába^ léptek. A szabadkéz politikája helyett az önkéntes korlátozást választotta spontán elhatározásból abban a meggyőződésben, hogy ezzel az ország javát segíti elő. . T„ Ház! A magyar, német és olasz nép történelmi sorsközösségét nem lehet tagadásba venni. Nem lehet kitörölni népek életéből az együtt vívott 'harcok és közös lelki élmények emlékeit. Magyarország mint a nagynémet birodalom közvetlen szomszédja már geopolitikai helyzeténél fogva is részt kell hogy vegyen azokban az újjárendezési és átalakítási munká1 altokban* amelyeket nagy barátai, az új európai rendszer érdekében kifejteni szándékoznak. Boldogult Csáky István gróf egy németnyelvű folyóiratunkban — »Schaffendes Ungarn« — nagyon logikusan fejti ki csatlakozásunk okait: »A tengely Európa újjárendezését akarja és már eddig is arra törekedett, hogy az igazságos, észszerű újjárendezést keresztülvigye. Aki ehhez nem akar csatlakozni, a következményeket is viselni fogja azért, hogy az idő szavát nem értette meg. Magyarország csatlakozása a háromhatalmi egyezményhez nem egyéb — írta Csáky István gróf — mint a magyar külpolitikának kézzelfogható következménye, amely előtt 20 esztendőn át íisak az a cél lebegett, hogy igazságos, tartós békét teremtsen Délkelet-Európában és az itt élő népek békés együttélését biztosítsa. Nagyon is érthető, ha országunk ebben a formában csatlakozott azokhoz a hatalmakhoz, amelyek — miután ehhez a lehetőséget megteremtették — minden erővel határozottan ugyanarra a célra törekszenek, sőt azt már részben el is érték.« T. Ház! Boldtogemlékü külügyminiszterünk szavaival fejezem be az ő nagy alkotásának előadását s tisztelettel kérem, hogy a berlini háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunkat jóváhagyólag tudomásul venni és az erről szóló jegyzőkönyvet törvénybe iktatni méltóztassanak. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Elnök: Kíván valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitátt bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Igen! — Egy hang jobbfelöl: Éljen Hitler! — Hoszszantartó taps és éljenzés.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Azzal részleteiben a. külügyi bizottság fog foglalkozni., Napirendünk következő pontja a Belgrádban kelt magyar-jugoszláv barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 421.) 173. ülése 19Ul február 4-én, kedden. l&S vitéz Csicsery-Rónay István előadó urat illeti a szó, vitéz Csicsery-Rónay István előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Boldogult külügyminiszterünk, Csáky István gróf életének utolsó nagy műve a magyar-jugoszláv barátsági szerződés megkötése volt. A hármas paktumhoz történt csatlakozásunk után tartott külügyi bizottsági ülésen, 1940 november hó 27-én mondott expozéjában,be jelentette gróf Csáky, hogy a kormány Délszláviával is szorosabbra kívánja fűzni a kapcsolatokat és megvan minden oka arra, hogy feltételezze, hogy Belgrádban is hasonló vélemény alakult ki. .Nekünk nem érdekünk — mondotta — a délszláv állam prolitikai vagy gazdasági gyengülése s Délszláviának is érdeke, hogy erős, megbízható északi szomszédja, legyen. T. Ház! Magyarország a világháború után a trianoni diktátum következtében a magyar haza testéből megnagyobbodott szomszédainak szorítógyűrűjébe került. A trianoni békeparancs utáni időben, 1926-ban, a mohácsi csata 4C0 éves fordulóján tartott emlékünnepen a Kormányzó Ür Ö Főméltósága Mohács mezején az ünnepi beszédéiben a következőket mondta (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Attól a jóbaráttól, akivel olyan soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb, sajnos, mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság, és megértés.« T. Ház! Sajnos, akkoriban a kisantantállamok kapcsolatai elszakíthatatlanoknak bizonyultak s bár a két ország gazdasági felépítésének hasonlósága és a két nép érdekköaösségének azonossága megteremtette a két állam közeledésének előfeltételét, a magyar politikát keresztező külpolitikai érdekek hoszszú időn át akadályozták a magyar kezdeményezés megvalósulását. Ha nem is sikerül t a két ország népének rokonszenve és baráti érzése nyomán a politikai Összefogás megvalósí; tása, a két nép lelkében a barátság gyökerei olyan mélyre nyúltak, hogy ennek látható megnyilvánulása mindkét ország közvéleményében kedvező visszhangra és általános helyeslésre talált. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A magyar külügyi kormányzat elérkezettnek látta az időt arra, hogy a jugo szláv kormánnyal egyetértve, látható formába foglalja a két ország jövő viszonyára vonatkozó elgondolásait. Boldogult külügyminiszterünk 1940 december 10-én a jugoszláv kormány meghívására hivatalos látogatást tett Belgrádba. Ez alkalommal beszélték meg a barátsági szerződés részleteit és 1940 december 12-én ünnepélyes külsőségek között a becikkelyezni kért paktum aláírásra került. T. Ház! Ismeretes az, hogy a Magyarországgal szoros kapcsolatban levő és a magyar nemzeti ügynek töbib vonatkozásban oly sok szolgálatot tett tengelyhatalmak nagy súlyt helyeznek a folyamatban lévő háború korlátok közé szorítására és hogy különös érdekeik fűződnek a békének a Duna-medencében és^ a Balkánon való fenntartásához és biztosításához. Természetes, hogy ilyen körülmények között a tengelyhatalmak is szívesen látják a magyar-jugoszláv baráti szerződésnek ezt a megnyilvánulását és azt Délkelet-Európa békéje egyik biztosítékának tekintik. A Belgrádban kötött barátsági szerződés három cikkből áll. Az 1. cikk kijelenti, hogy Magyarország és Jugoszlávia között állandó