Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-172
125 Az országgyűlés képviselőházának 17&. nyugalomba vonul, az ország külügyminiszterévé less és főrészesévé annak az idegölő nagy munkának, mely 1939-ben Kárpátalját, 1940 őszén pedig a második bécsi döntéssel Erdély északi részét s úgyszólván az egész Székelyföldet visszaadja az országnak és — mint éppen ő állapította meg — országunkat jelentős középhatalommá teszi. Mindössze 46 évet élt, fiatal ember volt, de ha csak e vázlatosan vetített életpálya számos fordulatát nézzük is, látnunk kell annak rendkívüli voltát, ha pedig az életpálya belső tartalmát, gazdag munkásságát, kemény küzdelmeit, nagyszerű eredményeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy annak esztendeit kétszeresével kell számítanunk. Csáky István attól kezdve, hogy — mint a békedelegáció titkára — végigszenvedte a hazáját ért megalázó igazságtalanságokat, egész életét egy nagy és szent célra tette fel: jóvátenni ezeket a szörnyű igazságtalanságokat, visszaszerezni hazájának az őt megillető helyet és visszaadni a magyarságot európai hivatásának. Ezért dolgozott, fáradt, küzdött változatokban is gazdag élete minden állomásán, ez a cél lebegett előtte, akár külföldön kapott megbízást, akár itthon minisztériumában dolgozott, ez irányította az ifjú követségi attasé munkáját és ez volt veizércsillaga Csáky Istvánnak, a magyar külügyminiszternek is. Ez nem engedte pihenni egy percig sem, ez kényszerítette, hogy sokszor testi szenvedések között, fogait összeszorítva végezze munkáját, végezetül pedig ennek a szent célnak áldozza oda életét is. Hány jó magyar emberre borult az ő kétévtizedes pályafutásának nehéz évei alatt a reménytelenség sötétsége, hányszor kellett mások desperáció jávai is megküzdenie. Ö reményét soha el nem vesztette. Hitt rendületlenül. Hitte, hogy a célt, melyre életét feltette, a nemzet feltámadását még megvalósulni látja. És bármily fájdalmas és tragikus legyen is a sors, mely éppen most, sikerei tetőpontján zárja le szemeit, hallgattatja el nemes szíve dobogását és ragadja el őt tőlünk, könnyek között is el kell mondanunk: jóságos volt hozzál az Isten, hogy engedte megérnie hazája újjáépülésének bokrétaünnepét s hogy élete ülése 194-1. évi január hó 28-án, kedden. művének megkoronázásául most fogjuk törvénybe iktathatni nagy alkotásait, a hároruihatalmi egyezményhez való csatlakozásról és a jugoszláv baráti szerződésről szóló diplomáciai okiratokat. Csáky István modern diplomata volt a szó legjobb értelmében, magyar diplomata volt e fogalom legtisztább tartalma szerint, diplomata volt, aki meggyőződésesen tudta, hol van Európában a hely nemzete számára f s c meggyőződését törékeny testét megcsúfoló töretlen férfiúi energiával szolgálta is. Csáky István férfiú volt a legjavából, olyan, amilyenekre ennek a nemzetnek ma különösen nagy sízüksége van. Elvesztése pótolhatatlan ürt támaszt a magyar közéleti vezetők rendjében, de azoknak a nemesgondolkodású, melegszívű embereknek sorában is, akiket nemcsak megbecsülünk, hanem egész szívvel szeretni is tudunk. Csáky Istvánnak parancsolt a mulandóság törvénye s ő szelíden, fejét keresztényi alá; zattal meghajtva engedelmeskedett. Elszakadni tőle mégsem tudunk. Az örökkévalóságba is elkíséri őt és vele marad tiszteletünk, barátságunk és szeretetünk. Javaslom a t. Háznak, hogy gyászunk jeléül mai ülésünket ne folytassuk s legközelebbi ülésünket jövő héten kedden délelőtt 10 órakor tartsuk, melynek napirendje a mai ülésünkre kitűzött két törvényjavaslat tárgyalása legyen. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Szeder János Jegyző (felolvassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, akkor azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés délelőtt 10 óra 21 perckor végződik.)
