Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-172

Az országgyűlés képviselőházának 172. ülése 1941. évi január hó 28-án, kedden, Tasnádi Nagy András elnöklete alatt. Tárgyai: Az elnök kegyeletes megemlékezése gróf Csáky István külügyminiszter elhunytáról. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: gr. Teleki Pál, br. Bánff'y Dániel, Hóman Bálint, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Laky Dezső, Radocsay László, Reményi-Schnell

er Lajos, Varga József. (Az ülés kezdődik 10 óra 9 perckor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szeder János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Zeöld Imre Péter, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Árvay Árpád jegyző urat kérem fel. T. Ház! Mély megilletődés vesz rajtam erőt, amikor megemlékezem a súlyos veszteségről, mely a Házat gróf Csáky István (A Ház tagjai felállva hallgatják végig, az elnök meg

1 emlékezését.) m. kir. külügyminiszter, nagyrabecsült és szeretett társunk, Sopron város országgyűlési képviselője elhunytával érte, de az egész magyar közéletet is gyászba borította, mert hiszen benne nemcsak a Ház vesztette el egyik legkiválóbb és legszeretetreméltóbb tagját, hanem az egész magyarság is siratja legjobb fiai egyik regjobbikát. Gróf Csáky Istváin ama kevesek közé tartozott, akik a részükre kijelölt helyet tökéletesen, hiánytalanul töltik be. akik egész életüket a reájuk bízott ügy 'hűséges szolgálatának szentelik. Istenadta kiváló tehetségei birtokában, sokoldalú készültségével ő is mindenkor — bárhova állították — önfeláldozó buzgalommal, nagy kötelességtudással munkálkodott, a nagy országos érdekeket, melyek gondozása alatt állottak, példás felelősségérzettel, lángoló hazafisággal szolgálta. Elmondhatjuk róla: megfelelő férfiú volt a számára legmegfelelőbb helyen. Képességeit, tudását, munkaerejét ifjúságától kezdve az újraéledő magyar diplomácia megépítésének és nehéz küzdelmeinek szentelte. Eészese volt már annak a sziszifuszi erőkifejtésnek, mely a Trianonban reánk zúduló szörnyű végzetet elhárítani, vagy legalább enyhíteni igyekezett s mely — báx kézzelfogKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IX. ható eredményt nem hozott — még ellenségeinket is tiszteletre késztette. Mint követségi attasé titkári minőségben volt akkor tagja annak a magyar békedelegációnak, mely a lehetetlenre vállalkozott s ott, a páriskörnyéki béketárgyalások szörnyű atmoszférájában mégis lerakta alapjait a nemzeti igazságainkért megindult évtizedes küzdelmeknek. Már ott tanulta meg, mennyire mások az új diplomácia követelményei, mint voltak a világháború előtti időben, már ott látta, hogy — szemben a múlttal — milyen más fegyverekkel kell ia modern diplomatának felszerelve lennie, hogy az óvatosság mellett mennyi bátorságra, mennyi tájékozottságra, milyen széles körére az ismereteknek, milyen éberségre és elszántságra és mennyi közvetlen egyéni helytállásra van szüksége, ha sikert akar elérni. Látta és tapasztalta mindezt és jól meg is tanulta és pályája ettől kezdve számos stáción keresztül gyors iramban és töretlenül ívelt felfelé egészen a külügyminiszteri székig. Szolgált mint követségi titkár a vatikáni követségen, majd ismételten a külügyminisztérium központjában. Egy ideig a bukaresti magyar követség; tagja volt. Azután a külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője, később vezetője lett s e minőségében nemcsak a magyar ügynek, hanem önmagának is Európaszerte sok hívet szerzett. 1933ban a madridi és a lisszaboni követségek élén áll. 1935-ben a külügyminiszter kabinetjének feje. 1938 szeptemberében — ekkor már rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter — megfigyelő a müncheni négyhatalmi értekezleten, 1938 novemberében pedig részese a bécsi döntőbírósági tanácskozásoknak, melyek az elvesztett magyar földnek első darabját juttatják vissza. 1938 végén, mikor elődje és mestere, Kánya Kálmán egészségi állapota miatt 21