Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
86 Az országgyűlés képviselőházának 167. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következnék két interpelláció, Krancz Rajmund képviselő úr interpellációja a belügyministzer úrhoz és Tauffer Gábor képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrihoz. Az illető képviselő urak interpellációjuk elmondására halasztást kértek. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Ifj. Zimmer Ferenc képviselő úr 8-as szám alatt bejegyzett interpellációját törölte. A következő interpellációkra halasztást kértek a képviselő urak. Ezeket az interpellációkat bejegyezték: Rajniss Ferenc képviselő úr a kormányhoz, Kóródy Tibor képviselő úr a miniszterelnök úrhoz, vitéz Tóth András képviselő úr a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, vitéz Várady László úr a földmívelésügyi és az iparügyi miniszter úrhoz, Ronkay Ferenc képviselő úr a miniszterelnök úrhoz, Stitz János képviselő úr a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, Matolesay Mátyás képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz, Mosonyi Kálmán képviselő úr két interpellációt jegyzett be, mindkettőt a miniszterelnök úrhoz. Ahogyan már voltam bátor az előbb mondani, a képviselő urak ezeknek elmondására halasztást kérnek. Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik a 18. számú interpelláció, amelyet Piukovich József képviselő úr jegyzett be a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a magyar királyi kereske- I deiemügyi és közlekedésügyi miniszter úrnak j arról, hogy a hazai magkereskedelem terén neni^ti érdekeinket sértő visszásságok vannak? Hajlandó-e azokat orvosolni? — Piukovich József s. k.« — Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szo. Piukovich József: T. Ház! Azt hiszem, valamennyien örömmel fogadunk olyan híreket, amelyek az újságokban megjelennek és arra vonatkoznak, hogy a magyar keresztény társadalom előretör és pedig eredményesen előretör a kereskedelem terén; hangsúlyozom, úgy érzem, hogy ebben valamennyien megegyezünk. Nemrégiben az egyik kormánylapban nyilatkozott Varga József kereskedelmi miniszter úr és ehhez a nyilatkozatához az illető újság a következőket fűzte hozzá (olvassa): »Varga József miniszter tegnap a kereskedelmi bizottság ülésén a kereskedelem átállításáról és a keresztényeknek a kereskedelemben való térfoglalásáról beszélt. Különösen kiemelte a miniszter a magyarság térfoglalását a külkereskedelemben. A gabonakivitelben, a magvak, hüvelyesek, a hagyma, a burgonya és gyógynövények kivitelét legalább 90 százalékban keresztények végzik.« Kétségtelen dolog, t. Ház, hogy ha mi ilyen bííreket olvasunk örülünk ennek. Még akkor is örülünk és szívből örülök, ha ellenzéki oldalon állok, mert a nézetem az, hogy egy olyan haladást, amelyben a kereskedelmi miniszter úr 90%-át tudja átutalni a forgalomnak a kereszülése 19W december 11-én, szerdán. tény irányzathoz, óriási jelentőségű ahhoz viszonyítva, ami ezelőtt öt vagy tíz esztendővel történt. Azanban nekem, aki egy olyan agrármozgalomban veszek részt, amely a magtermelésnek egyik legkényesebb ágához tartozik, — én ugyanis a gyepvetőmag termesztésével foglalkozom — őszintén meg kell mondanom, hogy meglepődtem azon, hogy egy félhivatalos kormánylap a miniszter úrnak ilyen nyilatkozatát közölte, mert amint bátor leszek rámutatni, a magkereskedelem terén mi egyáltalában nem. is beszélhetünk még arról, hogy abból 90% a keresztény kereskedelem kezén van. A magtermesztés tekintetében, sajnos, a helyzet Magyarországon az, hogy nem a kormány adta meg az irányelveket a termelési szerződések megkötésénél, hanem a feltételeket szinte diktatórikus módon az egyes magkereskedők kényszerítették rá arra a gazdatársadalomra, amely gazdatársadalom e szerződéseken keresztül kétségtelenül be akarja bizonyítani, hogy egy magasabb, értékesebb és sok nehézséggel járó ágazatot is hajlandó művelés alá venni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Teljesen át kell alakítani a borsótermelési szerződéseket!) Roppant érdekes, hogy ebben a kérdésben a kereskedelemügyi kormányzat nem találta meg a módokat arra, hogy határozottan belekapcsolódjék éppen abba a munkába, amely zsidó kézben mérhetetlen károkat okozott éppen a termelő gazdatársadalomnak. Az is jellemző és érdekes, hogy ugyanakkor a termelés vonalait védő földmívelésügyi kormányzat a legnagyobb erőfeszítések árán igyekezett olyan érdekeltségeket összeállítani, amelyeket, mint úgynevezett, egykezet jobban tud irányítani. Amikor tehát a kereskedelemügyi miniszter úr a kereskedelemben a liberális elveket telje-s mértékben szabadon hagyta, ugyanakkor a földmívielésügyi kormányzat például a magtermesztés terén különböző egykezeket létesít. Természetesen a szerződéses magtermesztésnél elsősorban külföldi ^szempontok jönnek figyelembe, ezek a szerződések a külfölddel szemben fennálló kötelezettséget is; jelentenek és a szállítások a külföld felé mennek. Ezért látok óriási ellentmondást a kereskedelmi miniszter úr nyilatkozatában, amikor azt olvasom, hogy a földmívelésügyi minisztérium részéről életrehívott úgynevezett Magyar Magkiviteli Részvénytársaságban, ebben az egykézben, amely a szerző; déses termesztésnek export-tekintetben való irányítását és a diszpoziciókat hivatva van teljesíteni, semmiképen nem domborodik ki a'ZJ a 90%, amelyet a koirmány- egyik lapjában olyan nagy örömmel olvastunk az első pillanatban. - Ha végignézem ezt a Magyar Magkiviteli Részvénytársaságot, egészen (különös összeállítást találok. (Halljuk! Halljuk!, a szélsőbaloldalon.) Azt látjuk, hogy tulajdonképen csak átfestettek bizonyos cégeket (Derültség a szélsőbaloldalon.), xíj színt adtak nekik, belül, tartalmában azonban minden maradt & régi. Ha a magexporttal kapcsolatban megnézem a zsidók és & keresztények arányát, akkor még ha a második zsidótörvény figyelembevételével hajlandó is vagyok úgy csoportosítani ata embereket, hogy azokat, akiket szent meggyőződésem szerint feltétlenül 'zsidónak tartok, a törvény alapján mégis besorozom az árja cégek közé, akkor is azt a különös eredményt vagyok kénytelen kihozni, hogy a kereskedelmi miniszter úr megállapításával szteanben, .aki azt mondotta, hogy 90% iá keresztények és 10% a zsidók részesedése, a Magyar Maigikiviteli Részvénytársa-