Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. ságnál a második zsidótörvény szigorú figyelembevételével is nem 90%, hanem 64% a keresabények aránya és 36% a zsidók aránya. Azt hiszem, ha ilyen adatokat látunk, akkor a mi hitünknek valóban meg kell inognia azokban a hivatalos közlésieklben (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eddig sem hittünk. — Maróthy Károly: Ki hiszi? Senki sem hiszi!), amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr nevéhez fűznek ezek a lapok. De nézzük meg közelebbről a Magyar Magkiyiteli Részvénytársaságot. Van egy igazgatója, aki a második zsidótörvény árja-szakasza alapján kétségtelenül az árják közé tartozik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az? — Maróthy Károly: Fajmagyar!) Nagyon jól tudjuk azonban, hogy nemcsak hogy vérében zsidó 50%-ig, hanem mentalitásában is teljesen a régi liberális szellemet képviseli. (Maróthy Károly: Ezek a nemzet oszlopai!) IIa megnézzük a Magyar Magkiviteli Részvénytársaság többi tagjait, akkor egészen különös módon felfedezünk olyan közéleti férfiakat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk! Ki azf) akiknek a múltban semmi közük sem volt ehhez a legkritikusabb, legkényesebb termelési ághoz, a vetőmagtermesztéshez. A zsidó cégek hallatlan befolyását alkalmam volt például 1937-ben az egyik nemzetközi kongresszuson Angliában is tapasztalni, amikor a világ minden részéből összejött 430 mezőgazda úgy toborzódott össze, hogy a végén észrevettük, hogy ezeknek körülbelül a fele magkereskedő. Amikor megtudták, hogy mi magyarok vagyunk, akkor sorban elmondták a magyarországi zsidó cégeket és mi egészen megdöbbentünk azon, hogy Magyarországot csak ezeken a zsidó cégeken keresztül ismerik egy ilyen nemzetközi kongresszuson. Amikor tehát azt látom, hogy ezek a zsidó cégek anyagi áldozatot nem sajnálva, kétségtelenül a legnagyobb felkészültséggel indultak neki ennek az üzleti kampánynak, ugyanakkor azt látom, hogy Magyarországon 1939-ben közéleti férfiak, — akiket ugyan tisztelek, becsülök egyébként, de állítom, hogy a magtermesztéshez nem értenek — ezek a közéleti férfiak kerülnek be ezekbe a zsidó cégekbe. Kezdhetném én a Fekete-testvéreknél, folytathatnám a Monori Maggal, átmehetnek a Bálint Benő cégre, végig, mindbe beültek közéleti férfiak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a neveket!) és ma a második zsidótörvény alapján ezeket a cégeket árja cégeknek minősítik. Én ebben a játékban, — mert ezt nem tudom komoly intézkedésnek tekinteni — mérhetetlen károsodást látóik elsősorban a magtermesztéssel foglalkozó gazdatársadalom, de óriási kárt látok az ország presztízse szempontjából is. Minthogy külföldi kapcsolataim megvannak, tapasztalom és látom ezeken keresztül is, hogy ők talán előbb vették észre es látták meg, mint mi, azt, hogy itt egy látszólagos arizálási folyamat indult meg a Kereskedelem terén. Állítom, hogy azoknál a kereskedelmi tárgyalásoknál, amelyeknél r például ajnagtermesztéssel kapcsolatban érdekelve vagyunk, igen nagy hátrányt jelent magyar szempontból ez az állapot, amelyben vagyunk. Meg vagyok róla győződve, hogyha mi nem a formák és a látszat szerint festenénk át árjára ezeket a tipikusan százszázalékos zsidó cégeket, egészen máskép tudnánk szerződéseinket ezen a vonalon megkötni azokkal az országokkal, amely országok ezekben a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19UO december 11-én, szerdán. 87 kérdésekben a legközvetlenebbül érdekelve vannak. Ezt a kérdést nem ikívánom tovább itt taglalni, egy azonban kétségtelen dolog, az, hogy a magtermolő gazdatársadalom, lépten-nyomon beleütközik ebbe az akadályba és talán senki sem kívánja jobban, mint ez a gazdatársadalom, hogy itt látszólagos intézkedések és látszateredményeik helyett végrevalahára komolyan lépjünk rá a kereskedelem arizálásának útjára. Csak egyet vagyok bátor még megemlíteni és e>z az, hogy amikor a kormány vagy egyik szakminiszter programmot ad, teljes mértékben megérteim, hogrv a programmadásban optimisták. Valljuk be őszintén, sem aü egyéni életben, sem a családi életben, de egy ország életében sem tudunk az alkotó útra lépni, ha nincs bennünk optimizmus. Én tisztelem és becsülöm azt az optimizmust, amely a kormán y programúiban mindig megvolt, méltóztassék azonban megengedni, hogy talán nem szerénytelen, ha ugyanakkor, azt a kívánságot tárom elő, hogy az eredmény elvben nem szabad, hogy a kormány vagy a kormány bármelyik tagja optimista legyen, hanem az eredményekben legyünk objektívek, legyünk tárgyilagosak, mert ha ezt a tárgyilagosságot biztosítani tudjuk, akkor nem történhetnek ilyen eseteik, amely eseteket nekünk megdöbbenéssel kell tudomásul vennünk. Ez az a tényállás, amely engem arra késztetett, hogy a kereskedelemüeryi miniszter úr figyelmét ezekre a dolgokra felhívjam. Mondom, nem tudom, tényleg ő adta-e le ezeket az adatokat, de kétségtelen dolog, hogy az ő szájába adták ebben a nyilatkozatban, viszont az Ís kétségtelen, hogy amit a miniszter úr eszerint mond. az nem felel meg- a valóságnak. Meg kell szüntetni azt a rendszert és állapotot, hogy a miniszter urak szájába o]yan kijelentéseket adjanak, amelyek a való állapotot nem fedik. Meg vagyok róla., győződve, hogy ezekben a kérdésekben a minisz+er úr is érezni, fogja, hogy valami sürgős intézkedést: kell tenni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Pándi Antal: Rosszul informálták a minisztert!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következnék Nagy László képviselő úr interpelláció ja. a miniszterelnök úrhoz, A képviselő iir annak elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadia. Következik Németh Andor kénviselő, úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvadni. Megay Kárólv jegyző (olvassa): »Interpelció a miniszterelnök úrhoz a mezőgazdasági termelési és értékesítési kormánybiztos jog- és hatásköre tárgyában: Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról. hogy

T a mezőgazdasági termeließi és értékesítési kormánybiztosnak mi a jog- és hatásköre? t< Hajlandó-e erről a közvéleményt tájékoztatni? — Németh Andor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! A földmívelésügyi tárca költségvetésiének tárgyalásakor azt á kertest és kérdést intéztem a földmívelésügyi miniszer úrhoz, nyilatkozzék a tekintetben, hogy a mezőgazdasági termelési és értéke13