Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházénak 167. lógjátok kapni. Most ezzel szemben mi a helyzet? Amit az előbb Matolcsy t. képviselőtársam felhozott, az százzisáz aljákban úgy vaa. A segélynyújtás egy általaiban nem következett be, sőt az útépítés is ott, ahol — mint némely községben — megkezdődött a -munka, a község terhére kezdődött meg olyaténképpen, hogy a községgel felvetettek egy átmeneti, kölcsönt, ezen a külesönön belül indítottak meg bizonyos útépítési munkálatokat, de távolról sem olyan inertekben, ahogyan arra a községekben szükség volt. T. Ház! Itt van a kezemben pár panaszos levél és feljegyzés. Kerületemnek csak nyolc községében voltam, mégis a cserszegtomaji aratómunkások panaszkodtak, hogy nem kapták meg egyáltalán a segítséget, amely beigértetett. Egregy községben többen panaszkodtak, hogy hat hónapot töltöttek el a katonaságnál s nem kaptáik meg az aratási segélynek azt az 50%-át sem, amelyet a miniszterelnök úr még a nyár folyamán megígért. Panaszkodnak ezek az emberek. Közülük húszan a Festetics-uradalomnál fát vágtak, mielőtt a katonasághoz bevonultak volna. Á fát kidöntötték s mire hazatértek, az uradalom ugyan eladta a fát. de egy fillért sem adott nekik a mai napig, annak ellenére, hogy a fát ők vágták fei. Azután itt van még pár eset. Alsópáhodon négy munkás panaszkodik, hogy őt hónapot katonáskodtak. A püspöki birtokon szerződésük volt és €gv fillért sem ikaptak az aratási megváltásból. Ellenben azt látjuk, hogy ugyanakokr, amikor ezek a leszerelt katonák a segélyt nem kapták meg, az adót a legkrudélisabban, hajtják be rajtuk is. Többen panaszkodnak, hogv adóra lefoglalják az állataikat, annak ellenére, hogy egész nyáron katonáskodtak. Itt van egy csomó panaszos levél s nekünk sajnos, kötelességünk ezeket a Ház elé hozni. Egy 27 éves szabólegény azt panaszolja, hogy a legmunkabíróbb korban van. 29 hónapot töltött el a Ihaza érdekében s most teljesen munka nélkül áll. Azzal zárja sorait (olvass&h »Adjon tanácsokat a képviselő-testvér arra. hogy becsületes családalapításra ezekután hogyan gondolhassak.« Azután egy építőiparos panaszkodik r (olvassa): »Vagyontalan vagyok,, az e<lmult télen nem kerestem. Egész nváron be voltam vonulva s újból itt van a tél. kereset nélkül vagvok.« Méltóztattak az előbb hallani, hogy a miniszter úr milyen választ adott. Az volt a válasz, vége, hogy ha az előbb említett segélyrtk mégsem folyósíthatok, abban az esetben igenis gondoskodik arról, hogy ellenszolgáltatás nélkül is kapianak ezek valami sesrélyt. Itt van a kezemben, mert_ beküldték hozzám. Kunhegyes közlés- elöljáróságának egy kinyomtatott értesítése -s ezt a levelet mellékelik a kunheervesi leszerelt katonák. Beküldték hoznám ezt az értesítést, (vitéz tiipesev Márton: Kunhegyesen is halászik már? — Zajos ellenmonàâsok a szélsőb&o

1 dalon.) Elnök: Csendet kérek, Lipcsey képviselő úr! Maróthy Károly: Én igen t. képviselőtársam, Kunhegyesen soha életemben neon járjam, arról perli e- nem tehetek, hogv ezek a íóembrrek elküldték hoznám ezeket a leveleket. Nagyon ««odálkozom képviselőtársamnak ezen a fe^zheszólásán. Azt írják ezek a leszerelt katonák, hogv ezt a kinyomtatott értesítést mindegyikük megkapta postán, vagy egyébként kézbesítették ki nekik. Ki van nyomtatva, »Értesítés<< a ülése 19U0 december 11-én, szerdán. 85 címe. Szól Kunhegyes, 1940 november hóról és »Elöljáróság«« aláírással végződik. Ebben az olvasható, hogy (olvassa): »A m. kir. kormány rendeietére értesítjük címedet, mint aratási segélyért jelentkezett leszerelt katonát,« —. tehát a legkompetensebbeket — »hogy munkanélküli aratási segélyre igényt nem tarthat, hanem az elmaradt aratási munka helyett egyéb, főleg kubikos munkaalkalmat nyújt az állam. Elöljáróságunk azt látja, hogy dacára a többszöri közhírré tételnek, sem a leszerelt katonák, sem egyéb keresetnélküliek nem jelentkeznek munkára. Ezért szükségesnek látja már most nyomatékosan figyelmeztetni az elöljáróság mindazokat a cselédeket, akiknek a téli megélhetése biztosítva nincs, hogy munkanélküli segélyre senki se számítson, sem cipőt, sem tüzelőt, sem természetbeni ellátást, sem gyógyszert ingyen senkinek nem adunk.« (Zaj. — Elnök csenget.) Az előbb említettem, hogy az igen t. honvédelmi miniszter úr ilyen segítséget kilátásba helyezett és most nem tudjuk, kinek higyjünk. Higyjünk-e a naplónak, saját füleinknek, hiszen hallottuk a honvédelmi miniszter úrnak ezt a nyilatkozatát, avagy higyjünk annak, ami a gyakorlati életből való. (vitéz lipcsey Márton: Ez a levél még nem fedi a helyzetet!) De fedi a helyzetet az, hogy ezek az emberek nem kaptak semmiféle segítséget. Ezek a kúnhegyesi leszerelt katonák azt mondják: mi ugyan arató munkára szoktunk elszerződni és mi a kubikoláshoz nem értünk, de mégis szívesen mennénk kubikosnak is, csakhogy ilyenkor már nem lehet kubikolni. Ez az egyik dolog. A másik i.z, hogy — ezt írják — nincs se ruhánk, se lábbelink ahhoz, hogy kubikosnak tudjunk menni és családunknak se tüzelőre valója, se pedig ennivalója nincsen. Én azt mondom: a magyar nép nem szenvedhet annyit, hogy a jobb jövőbe vetett hite bármikor is meginogjon. Nekünk azonban mégsem szabad azt csinálnunk, hogy ne gondoskodjunk róla és ezáltal hitének az ereje a legkisebb mértékben is megkísértessék a nyomorúság által. Ha fegyvert és ágyút nem használunk és eltesszük pihenni, akkor is megolajozzuk. A legnagyobb fegyver a nemzet hadseregében maga az emberanyag. Kötelességünk gondoskodni arról, hogy emberanyagunk lelkéhez a rozsda ne férkőzhessek hozzá. Ha gondolunk rokkantjainkra, haliözvegyeinkre, árváinkra és azokra, akik hadikölesönt jegyeztek, akkor azt mondhatjuk, idáig sem kényeztettük el azokat, akik a haza védelmében áldozatot hoztak. Ezekben az esetekben azonban a múltról van szó, most pedig a jelenről van szó és a sorkatonákról van szó, a jelen haderejéről van szó, amit nekünk esetleg bármelyik pillanatban ismét elő kell vennünk. Gondoljunk a német és az olasz hadsereg haláltmegvető bátorságára. A magyar hadseregből sem hiányzik ugyan ez a bátorság, de mégis nem tudom, nem növelné-e ezt a bátorságot méginkább az a tudat, hogy amint Németország és Olaszország egész megszervezett társadalma, az egész fasiszta állam, a nemzetiszocialista állam gondoskodik arról, hogy ha valami baja történik annak a katonának a haza védelmében, abban a

r pillanatban az egész nemzet ereje ott van és támogatja a családot, mi is gondoskodnánk a haza védelmére kész örömmel siető katonáinkI ról ínséges helyzetükben. Kérem a kormányt, i hogy gyorsan intézkedjék. (Elénk helyeslés és 1 caps a szélsőbaloldalon.)