Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-757

Az országgyűlés képviselőházának lâê. \ gedi ellenforradalmi akkori programmal és tennivalókkal kapcsolatban mi ma a helyes kritikai szemszög. (Zaj. — vitéz Lipcsey Márton: Kilátszik a lóláb!) Most már tessék tovább meghallgatni. Nagyon jól tudom, hogy Lipcsey képviselőtársam, ha négyszemközt beszélnénk, ebben igazat adna nekem. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz Jaross Andor: Sajnálatos, hogy ebben a tekintetben nem a teljes fair play alapján kezeljük egymást (vitéz Lipcsey Márton: Hagyjuk az angolt!) és hogy a kormány a maga sajtópolitikájával bennünket, a Magyar Megújulás t Pártjának jelenleg még kis frakcióját, úgy kívánja minél szűkebb térre korlátozni, hogy egyszerűen el akar bennünket a sajtóban hallgattatni, amikor pedig nem is áll rendelkezésünkre semmiféle más sajtóorgánum, mint egyetlenegy hétfői hírlap. Erre a hétfői hírlapra a sajtócenzorok mint éhes vadállatok vetik rá magukat, ki akarják ebből a lapból szívni a lelket. Hogy mennyire ki akarják szívni belőle a lelket, arra egy egyszerű példa az, hogy először is Rajniss képviselőtársam, úgy látszik, egészen rossz csillagzat alatt született ebből a szempontból, mert neki legújabban már cikket sem szabad írnia. (Mozgás.) Ha Bajniss Ferencet megkérjük, hogy írjon egy cikket — a jövőben már nem is merem erre megkérni — mi történik? Az egész vezércikkét a címtől kezdve az utolsó betűig 'kicenzúrázták, nem járultak hozzá a közléséhez. (Zaj.) Rajniss Ferenc barátom lelkületéről a tegnapi ülés tanúskodott. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ha Rajniss Ferenctől félni valója van ma a közvéleménynek, akkor — engedelmet kérek — micsoda magyar közvéleményt akarunk nevelni? Gyermekszobába akarjuk kényszeríteni a közvéleményt? (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Szollősi Jenő: Sötétben tartani! — Rajniss Ferenc: Majd a komornyikok írnak ezután cikkeket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Jaross Andor: Tovább megyek. Oláh György és Milotay István nevének leírása... (Tost László közbeszól. — Zaj a jobb- és szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben végighallgatni. Ezek meglehetősen komoly dolgok és én nem azért mondom el ezeket, — tessék meggyőződve lenni róla — mintha itt arra volna szükség, hogy egymásnak a szemére vessünk problémákat. Megértés kell, végeredményben magyarok vagyunk, a magyar képviselőház csarnokában vagyunk. Amit elmondok, azt azért mondom el, mert szükségünk van a tisztító tűzre és ezt a tisztító tüzet csak sajátmagunk tudjuk kicsiholni. Nincsen szükségünk senkinek a segítségére. A magunk erejével és a magunk energiájával kell önmagunknak a mában és a jövőben megifjodnunk, megújulnunk és megtisztulnunk, de ez nem történhetik meg, ha például a Magyar Megújulás Pártjának programmját úgy cenzúrázzák, ahogyan megtették. Egészen egyszerű, népies formában egy kiskátéban foglaltuk össze ezt a programmot és ebből a kiskátéból például a következő három mondatot a cenzúra elítélő leg kihúzta. Tessék csak meghallgatni. (Olvassa): »Akarom a szociális magyar munkaállamot, amelyben tisztes megélhetése és annyi becsülete van minden magyarnak, amennyit a hazájáért dolgozik.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Természetes!) Ez a mondat, pél?se Í9lö november 2%-én, pénteken. 75? dául inkriminált mondat. (Rajniss Ferenc: Félőrültek ülnek már ott!) Elnök: Rajmiss képviselő úr... (Zaj. -*Rajniss Ferenc: Ez politika!) Csendet kérek! Rajniss képviselő urat kérem, mérsékelje magáig vitéz Jaross Andor: Ügy látszik, hogy a magyar munkaállam terminus technikusa is egy olyan szó, amelyet a magyar polgári gondolkozás még mindig nem tudott megemészteni, pedig ez nagyon becsületes szó, amely ennek a mondatnak értelmében egy szóban foglalja össze, hogy a munkája alapján illeti meg az embereket a megélhetés OS EL becsület. (Börcs János: Nem születés alapján,! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Volt ebben a kátéban még egy másik mondat is. (Olvassa): »Akarom« — népies modorban van írva ez a káté — »az aranyborjú ledöntését és helyébe a munkát szolgáló hitelrendszer kiépítését.« (Maróthy Károly: Hát ezt nem lehet leírni! — Felkiáltások jobb felől: A Nemzeti Bank útján?) Ezt például nem lehetett nyomdafesték alá bocsátani. (Maróthy Károly: A párt fejtse ki a programmját! Hát lehet kifejteni a programmot?) ;

Mi a teljes kiállás, a teljes őszinteség jegyében teszünk minden politikai lépést és azért hoztuk ki már az első napokban a párt programmját, hogy tessék ítélni, tessék olvasni, tessék gondolkozni és azután tessék határozni. Most menjünk még tovább. Van egy másik mondat, amelynek törlése szintén nagyon jellemző. (Olvassa): »Akarom a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem hivatásrendekbe szervezését és céltudatos irányítását, minden üzérkedés, csalás és kizsákmányolás kipusztítását« •— eddig még ment, a következő rész azonban kihagyandó, nem tudom, miért és hogyan — »hogy a dolgozó^ békében és biztonságban élvezhesse munkájának a gyümölcsét.« Szörnyű volt, be kell látnom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez a cenzúra! — Rajniss Ferenc: Tisztességes magyar párttal így bánnak! — Maróthy Károly: Ez a nemzet érdeke, úgy-e, hogy ez kimaradjon? — Zaj a jobboldalon. — Nagy László: A párt csak nem védi ezt? — Gr. Pálffy József: Nem lehet parciális dolgokat kiragadni! — Zaj.) Elnök: Pálffy képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Ugyanez a figyelmeztetésem szól Nagy László képviselő úrnak is. (Meskó Zoltán: Még parciális közbeszólásokat se!) vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! Nekem nagyon könnyű a szerepem, mert én azt a politikai programmot, amely a Magyar Megújulás Pártjának kiskátéjában van összefoglalva, a t. többséget összehozó választási kampányban az önök érdekében hirdettem. (Taps a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Azért kapták a mandátumokat! — Nagy László: Akkor szabad volt? — Rajniss Ferenc: [mrédy és Jaross nevével korteskedtek sokan! — Maróthy Károly: Nekik köszönhetik a mandátumukat na

: gyón sokan! — Derültség és ellenmondások a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: Legalább ne nevessenek, ne mutassák a cinizmust! — Zaj.) Elnök: Nagy László képviselő urat újr^i figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. vitéz Jaross Andor: T. Képviselőház! Nyilvánvaló az és én azt is hozzáfíízöm az előbbeni mondatomhoz, hogy én igenis, akkor a nemzet érdekében korteskedtem, nem a párt érdekében, mert az volt az elgondolásom, hogy sikerül a Magyar Élet Pártjából az egész nem-