Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-662
é6â Az országgyűlés képviselőházénak 156. ülése 19l0 november 20-án) szerdán. T. Ház! Nincs időnk azonban senkin számonkérni. A magyarság egy olyan történelmi sorsiorduló ele érüezett, a legutóbbi cvviizf tkíü csapásaiDól annyit tanultunk és olyan komoJy nemzeti öntudatra ébredtünk, a magyar fajvedeiem annyira előrehaladott állapoiban van, hogy készek vagyunk felvenni a harcot ezekért az eltékozolt testvéreinkért (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és készek vagyunk politikai, társadalmi és gazdasági terén, ue a sajtó szolgálatát is igénybeveve mindenekelőtt fei világosítani az itthon maradt magyarságot arról, nogy a I)una és Tisza \idékén nrm vagyunk elegen magyarok. (Ugy van! Ügy van! a ssetsoöaiolüalon.) Nem elég az, ha biztosítjuk puszta egzisztenciánkat. Nem elég örülnünk annak, hogy a haláigorbe léteié való zuhanásában megaiit és ebben az évben például az élvesautetesek szamánál nincsenek vesztesegeink, hanem néhány ezer főnyi szaporodást, nyereséget- tudunk elkönyvelni, (&gy hang jobbjetől: Ugy van! Ez igaz!) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy míg az 1931-ben több, mint 20b.UU0 éiveszüietés li*>9-re 17K.uO0-re zuhant alá és még az elmúlt esztendőben is bain volt az elveszuietések terén a fogyatkozás, addig ebben az esztendőben szép; lemb er haváig bezárólag 5742 élveszületesi toboiettel számolhatunk, Ez azt jelenti, hogy fajtánk pusztaietet a kieső születések frontjáról nem fenyegeti közvetlen veszedelem. A beállott történelmi sorslordulat és a magyar sorskérdések megoldásáért komoly formában megindított kúzaelem puszta ténye visszaadta a magyarságnak Önmagába vetett hitét, visszaadta életkedvét és a gyermek iránti szeretetét.* Sürgősen fokoznunk kell tehát a családvédelmi intézkedéseket. Sürgetünk és Örömmel látnánk egy házassági kölcsönről szóló törvényjavaslatot, amilyen például Német- és Olaszországban számokkal növesztette meg az élveszületések számát. Azért van szükség^a családvédelemre .és a gyermekvédelemre, meg óriási áldozatok latbavételével is, mert meg mindig van eiég magyar gyermek ahhoz, hogy uemzethaláltól ne kelljen félnünk. Valamelyik nap egy szegedi iskolai statisztika volt a kezemben, ahol a 35 legszegényebb iskolásgyermeknek összeszámolták a testvéreit és megállapították, hogy ennek a 35 iskolásgyermeknek több, mint 260 élő testvére van. Négy esztendővel ezelőtt Tápiószelén te; mettem egy öreg dohányos kertészt és valami megrázó szépségű élmény volt számomra, hogy ennek a 90 esztendős öreg Sós Áronnak a koporsója mellett 127 egyenesági leszármazott siratta öregapját. A magyarságban van vitalitás, van életerő és nekünk nemzethaláltól félnünk nem kell, csak több hitet, több jóindulatot és több kézzel fogható támogatást keli nyújtanunk a törvényhozáson keresztül is magyar tömegeinknek. Ez azonban még nem elég. A természetes szaporodással biztosítjuk puszta életünk fenntartását. Itt azonban a megváltozott viszonyok között a mi hatalmas barátainknak is egy erős Magyarországra van szükségük, ahol nemcsak megél a magyarság, hanem rohamosan szaporodik is és etnikailag is, vérségileg is, embertömegeivel, a földből előszülető falvak fiak és ipartelepeknek százaival megtölti a táguló határok világát. T. Ház! Interpellációm címe egészen vi lábosán kifejezi kívánságomat. Nem azt kívánom, hogy á történelmi határokon belül élő magyarság induljon meg és jöjjön át az ideiglenes határokon. Ezeket a testvéreinket nem szabad erre biztatnunk és nem szabad elősegítenünk sem, hogy a történelmi határokon belül élő magyarság ereje felemésztődjék és s történelmi határokon belül ma még nem magyar fennhatóság alatt álló magyarság sorai megritkuljanak. Ezeknek a területeknek magyarságát és erejét gyöngítenünk nem szabad. Előttünk áll már egy nagy figyelmeztetés, 1918 és 1939 után Erdély részleges kiürítése. (Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben a leghatározottabban kívánjuk azt, hogy a kormány elsősorban a könnyen hozzáférhető európai államokban élő magyarság, de ugyanúgy tovább-' menőleg az Észak- és Dél-Amerikában többszázezres tömegekben élő magyarság legsürgősebb hazatelepítése érdekében- ne csak karitatív intézkedéseket, hanem törvényjavaslatot is hozzon a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igaz, hangzottak el megnyugtató kijelentések ezen a téren a közelmúltban is, ma azonban olyan időket élünk, amikor nem tudunk esztendőkben gondolkozni, évtizedekre terveket csinálni és elhalasztani. Ma és azonnal cselekednünk kell! (Ügy van! Ügy van* a szélsőbaloldalon.) A külügyi tárca igen t, előadója előadása végén a többségi párt álláspontját is leszögezte, amikor hangsúlyozta, hogy minden e-zkezzel lehetővé kell tennünk a határainkon kívül élő magyarság hazatelepítését. A miniszterelnök úr egy héttel ezelőtt nyilatkozott, hogy milyen módon tartja nyilván a kormány a külföldön élő magyarságot és mik a tervek a hazatelepítéssel kapcsolatban. T. Ház! Igaza volt a miniszterelnök úrnak abban, hogy elsősorban az európai magyarságot, mindenekelőtt pedig a Moldvában exisztenciájában és magyarságában leginkább veszélyeztetett százezres magyar tömegeket kell a magyar fennhatóság alá hazatelepíteni. Veszélyeztetettség szempontjából azonban, t. Ház, kénytelen vagyok a miniszterelnök úrral szemben hangsúlyozni azt, hogy nincsen különbség a délamerikai nyomortelepeken, vagy az őserdők világában élő és elkallódó tízezres és tízezres magyar tömegek, vagy a Moldvában élő sokszor tízezer magyar tömegek között. Mindenki veszélyeztetve van, aki nem itt él a magyar földön és akinek a magyar határok között védelmet, kenyeret, exisztenciát és jövendőt biztosítani nem tudunk. Nincsen egyetlenegy felesleges magyar ember, akiről nyugodtan elmondhatnánk azt, hogy jó sora van Észak-Amerikában, a belgiumi vagy franciaországi bányákban vagy ipari vidéken. Jósora es otthona, hazája minden magyarnak csak itt lehet a történelmi magyar határok között. (Éljenzés és taps a szélscbaloldalon és a jobbolda.on.) Ezért nekünk olyan társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást kell munkálnunk, amely vonzóerővel bírjon a határainkon kívül élő magyarság százezres tömegeire. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szemünk láttára megy végre az csodálatraméltó akciósorozat, amelyet a német birodalom fejt ki, hogy Kelet-Európa területeit nemzetiségi szempontból egyszerűbbé tegye és százezrestömegekben hazavigye a németeket. Kérésem a miniszterelnök úrhoz tehát az, hogy törvényhozási úton a legsürgősebben biztosítsa a hazakívánkozó és a magyar területeken helyet, otthont és kenyeret található magyarok számára, hogy minél előbb hazajöjjenek. A zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban számítanunk kellett volna az északamerikai • magyarságra, a telepítési és kis-