Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-662

é6â Az országgyűlés képviselőházénak 156. ülése 19l0 november 20-án) szerdán. T. Ház! Nincs időnk azonban senkin szá­monkérni. A magyarság egy olyan történelmi sorsiorduló ele érüezett, a legutóbbi cvviizf tkíü csapásaiDól annyit tanultunk és olyan komoJy nemzeti öntudatra ébredtünk, a magyar fajve­deiem annyira előrehaladott állapoiban van, hogy készek vagyunk felvenni a harcot ezekért az eltékozolt testvéreinkért (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és készek vagyunk po­litikai, társadalmi és gazdasági terén, ue a sajtó szolgálatát is igénybeveve mindenekelőtt fei világosítani az itthon maradt magyarságot arról, nogy a I)una és Tisza \idékén nrm va­gyunk elegen magyarok. (Ugy van! Ügy van! a ssetsoöaiolüalon.) Nem elég az, ha biztosítjuk puszta egzisztenciánkat. Nem elég örülnünk annak, hogy a haláigorbe léteié való zuhanásá­ban megaiit és ebben az évben például az élve­sautetesek szamánál nincsenek vesztesegeink, hanem néhány ezer főnyi szaporodást, nyeresé­get- tudunk elkönyvelni, (&gy hang jobbjetől: Ugy van! Ez igaz!) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy míg az 1931-ben több, mint 20b.UU0 éiveszüietés li*>9-re 17K.uO0-re zuhant alá és még az elmúlt esztendő­ben is bain volt az elveszuietések terén a fo­gyatkozás, addig ebben az esztendőben szép; lemb er haváig bezárólag 5742 élveszületesi toboiettel számolhatunk, Ez azt jelenti, hogy fajtánk pusztaietet a kieső születések frontjá­ról nem fenyegeti közvetlen veszedelem. A be­állott történelmi sorslordulat és a magyar sors­kérdések megoldásáért komoly formában meg­indított kúzaelem puszta ténye visszaadta a magyarságnak Önmagába vetett hitét, vissza­adta életkedvét és a gyermek iránti szerete­tét.* Sürgősen fokoznunk kell tehát a család­védelmi intézkedéseket. Sürgetünk és Örömmel látnánk egy házassági kölcsönről szóló tör­vényjavaslatot, amilyen például Német- és Olaszországban számokkal növesztette meg az élveszületések számát. Azért van szükség^a családvédelemre .és a gyermekvédelemre, meg óriási áldozatok latbavételével is, mert meg mindig van eiég magyar gyermek ahhoz, hogy uemzethaláltól ne kelljen félnünk. Valamelyik nap egy szegedi iskolai sta­tisztika volt a kezemben, ahol a 35 legszegé­nyebb iskolásgyermeknek összeszámolták a testvéreit és megállapították, hogy ennek a 35 iskolásgyermeknek több, mint 260 élő testvére van. Négy esztendővel ezelőtt Tápiószelén te; mettem egy öreg dohányos kertészt és valami megrázó szépségű élmény volt számomra, hogy ennek a 90 esztendős öreg Sós Áronnak a ko­porsója mellett 127 egyenesági leszármazott si­ratta öregapját. A magyarságban van vitalitás, van életerő és nekünk nemzethaláltól félnünk nem kell, csak több hitet, több jóindulatot és több kézzel fogható támogatást keli nyújta­nunk a törvényhozáson keresztül is magyar tömegeinknek. Ez azonban még nem elég. A természetes szaporodással biztosítjuk puszta életünk fenntartását. Itt azonban a megválto­zott viszonyok között a mi hatalmas barátaink­nak is egy erős Magyarországra van szüksé­gük, ahol nemcsak megél a magyarság, hanem rohamosan szaporodik is és etnikailag is, vérsé­gileg is, embertömegeivel, a földből előszülető falvak fiak és ipartelepeknek százaival megtölti a táguló határok világát. T. Ház! Interpellációm címe egészen vi lá­bosán kifejezi kívánságomat. Nem azt kívá­nom, hogy á történelmi határokon belül élő magyarság induljon meg és jöjjön át az ideig­lenes határokon. Ezeket a testvéreinket nem szabad erre biztatnunk és nem szabad elősegí­tenünk sem, hogy a történelmi határokon belül élő magyarság ereje felemésztődjék és s tör­ténelmi határokon belül ma még nem magyar fennhatóság alatt álló magyarság sorai meg­ritkuljanak. Ezeknek a területeknek magyar­ságát és erejét gyöngítenünk nem szabad. Előt­tünk áll már egy nagy figyelmeztetés, 1918 és 1939 után Erdély részleges kiürítése. (Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben a leghatá­rozottabban kívánjuk azt, hogy a kormány elsősorban a könnyen hozzáférhető európai ál­lamokban élő magyarság, de ugyanúgy tovább-' menőleg az Észak- és Dél-Amerikában több­százezres tömegekben élő magyarság legsürgő­sebb hazatelepítése érdekében- ne csak karitatív intézkedéseket, hanem törvényjavaslatot is hozzon a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Igaz, hangzottak el megnyugtató kijelen­tések ezen a téren a közelmúltban is, ma azon­ban olyan időket élünk, amikor nem tudunk esztendőkben gondolkozni, évtizedekre terve­ket csinálni és elhalasztani. Ma és azonnal cse­lekednünk kell! (Ügy van! Ügy van* a szélső­baloldalon.) A külügyi tárca igen t, előadója előadása végén a többségi párt álláspontját is leszö­gezte, amikor hangsúlyozta, hogy minden e-z­kezzel lehetővé kell tennünk a határainkon kívül élő magyarság hazatelepítését. A minisz­terelnök úr egy héttel ezelőtt nyilatkozott, hogy milyen módon tartja nyilván a kormány a külföldön élő magyarságot és mik a tervek a hazatelepítéssel kapcsolatban. T. Ház! Igaza volt a miniszterelnök úrnak abban, hogy elsősorban az európai magyarsá­got, mindenekelőtt pedig a Moldvában exisz­tenciájában és magyarságában leginkább ve­szélyeztetett százezres magyar tömegeket kell a magyar fennhatóság alá hazatelepíteni. Ve­szélyeztetettség szempontjából azonban, t. Ház, kénytelen vagyok a miniszterelnök úrral szemben hangsúlyozni azt, hogy nincsen kü­lönbség a délamerikai nyomortelepeken, vagy az őserdők világában élő és elkallódó tízezres és tízezres magyar tömegek, vagy a Moldvá­ban élő sokszor tízezer magyar tömegek kö­zött. Mindenki veszélyeztetve van, aki nem itt él a magyar földön és akinek a magyar hatá­rok között védelmet, kenyeret, exisztenciát és jövendőt biztosítani nem tudunk. Nincsen egyetlenegy felesleges magyar ember, akiről nyugodtan elmondhatnánk azt, hogy jó sora van Észak-Amerikában, a belgiumi vagy fran­ciaországi bányákban vagy ipari vidéken. Jó­sora es otthona, hazája minden magyarnak csak itt lehet a történelmi magyar határok kö­zött. (Éljenzés és taps a szélscbaloldalon és a jobbolda.on.) Ezért nekünk olyan társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást kell munkálnunk, amely vonzóerővel bírjon a hatá­rainkon kívül élő magyarság százezres töme­geire. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szemünk láttára megy végre az csodálatraméltó akció­sorozat, amelyet a német birodalom fejt ki, hogy Kelet-Európa területeit nemzetiségi szempontból egyszerűbbé tegye és százezres­tömegekben hazavigye a németeket. Kérésem a miniszterelnök úrhoz tehát az, hogy törvényhozási úton a legsürgősebben biz­tosítsa a hazakívánkozó és a magyar területe­ken helyet, otthont és kenyeret található ma­gyarok számára, hogy minél előbb hazajöjje­nek. A zsidótörvény végrehajtásával kapcso­latban számítanunk kellett volna az észak­amerikai • magyarságra, a telepítési és kis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom