Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-663

Az országgyűlés képviselőházénak 156. ülése 19%0 november 20~án, szerdán. 663 haszonbérleti törvény végrehajtásánál pedig a délamerikai, kanadai és regáti magyarságra. Azonban törvényeket sem hajtunk végre, nemhogy messzemenőleg az idegenbe szakadt magyar százezreket tudnánk hazahozni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az időm lejárt. Tisztelettel kérem a mi­niszterelnök urat, hogy ne karitatív úton, ha­li em törvényhozási úton és semmi áldozatot nem kímélve hozza haza azt a félmillió magyart, akinek itthon van a helye. A zsidótörvény ko­moly végrehajtása úgyis azt jelenti, hogy a statisztika számítása szerint innen előbb-utóbb félmillió zsidónak úgyis takarodnia kell, he­lyet adva azoknak, akiket ők szorítottak ki a magyar határokon. (Ügy van! Ügy van! ~ Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak. (Mozgás jo.bbfelől.) — Palló ïmre — Csizmadia András felé: Usak nem 10 filléres regényt olvas a képviselő úr, zsidó ponyvairodalmat? Holnap beszélek ezekről! ­Kajuiss Ferenc: »Halott a kulcslyukban« a címe! »Hulla a kulcslyukban!« — Derültség belfelöl. — Zaj a jobboldalon.) Következik Paezolay Gyöirgy képviselő úr második interpellációja a belügyminiszter iir hoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel olvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpel láeió a m. kir. belügyminiszter úrhoz a nagy­kőrösi városi közkórház felépítése tárgyában: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a nagykőrösi városi közkórház fel építésének ügye esztendők óta a hivatali bü­rokrácia útvesztőjében vergődik? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Nagykő­rös város közönségének segítségére sietni és a kórház felépítésének útjából az állítólagos aka dá'lyokat haladéktalanul elháríttatni? — Paezo lay György e. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paezolay György: T. Ház! Előbbi interpel­lációm a magyarság népi tömegeinek felduz­zasztásának kérdését kívánta szorgalmazni, sza­porítani a magyarságot és biztosítani a népi állomány rohamos gyarapodását súlyos áldo­zatok árán, idegenbe szakadt véreinknek haza­telepítésével. MjOst befelé kívánom fordítani a t. Ház figyelmét és egy olyan népegészségügyi kérdést kívánok az igen t. Ház elé hozni, amely az egyik legmagyarabb alföldi városnak azt mondhatnám, hogy élet-halál kérdése, minden­esetre azonban becsületbeli ügye, hogy t. i. Nagykőrös város közkórházának felépítése mi­nél előbb megtörténhessék. A tegnapi nap folyamán a belügyi tárca költségvetésével ' kapcsolatosan r egész sereg kérdés hangzott el, amely a népegészségügyi vonatkozásban aggasztó tünetekre mutatott rá. Szó volt a vidéknek orvossal, gyógyszerrel való ellátásáról; megállapították a felszólalók, hogy , míg* az ipari munkásság betegségi ellátására és j biztosítására megfelelő fedezetről tudunk gon­doskodni, addig a jogos kívánságok és azt hi­szem, a túlsó oldal megértése mellett sem tud­juk biztosítani a mezőgazdasági népességnek kellő módon való betegségi biztosítását. Nem szabad elfelejteni, mélyen" t.^ Ház, hogy Budapest a magyar népiség számára, — faji szempontból nézem ezt a kérdést — első­sorban mégis hamvasztó kemence. Budapest önmagában véve nem tudná a saját létszámát fenntartani és az ide fel vándorló magyarság következő vagy harmadik nemzedéke egykéssé és., pusztító magyarsággá válik, tehát tűl-­szaporulatot mutató vidék van hivatva a fő­várost táplálni. Mégis azt látjuk, hogy a kor­szerű egészségvédelmi berendezkedések, kór­házak és így tovább elsősorban a fővárosban vannak, jóllehet súlyos kifogásokat emeltek a felszólalók a főváros egészségügyi helyzetével kapcsolatban is. A főváros kórházzal való megfelelő ellátottsága mellett mégis kálvária­járást jelent egy-egy szegény betegnek, umíg orvos elé, műtőasztalra vagy kórházi ágyba juthat. Fájdalmas és megdöbbentő volt azok­nak az adatoknak felsorolása, amikor a Ház előtt hallhattuk, hogy Budapesten, a kórházak . városában száz és száz szegény asszony szülte meg gyermekét az utcán és kapualjukban. A . kórházak problémája tehát fennáll itt Buda­pesten is, ahol sokkal több tőke» sokkal több állami támogatás is áll rendelkezésre. De. mennyivel megdöbbentőbb a helyzet vidéken, azon a vidéken, ahol éppen úgy kálváriajárást jelent egy-egy szegény ember számára, akinek pénze nincs, amíg megfelelő orvosi kezeléshez vagy kórházi ápoláshoz jut. Nagykőrös, ez a közel 30.000 lakosú, szín­magyar alföldi város tíz esztendeje t küzd azért, hogy egy városi közkórházat tudjon fel­építeni. Például ebben a városban nincs szülő­otthon. Szeretném a belügyminiszter úr fi­gyelmét felhívni arra, hogy a nagykőrösi vár­megyei mentőknek a szolgálati naplóját ké­resse be és nézze végig, hogy a különböző be­tegekkel, legtöbbször azonban szülő asszo­nyokkal hányszor futott ki a nagykőrösi men- . tŐautó Ceglédre, Szolnokra vagy visszafelé Kecskemétig, kopogtatva, hogy a körösi szülő­asszonyokat, súlyos betegeket valamelyik köz­kórház felvegye. Hányszor haltak meg asszo­nyok és gyermekek a betónországuton a men­tőautóban és hányszor történt meg igen t. Ház, hogy az autót kísérő két tűzoltó segített a szülőasszonynak gyermeke világrahozatalá­ban ott valahol a nyárspáti országúton, vagy a szolnok—eeglédi-iiton vagy Nagykőrös és: Kecskemét között. Tűrhetetlen állapotok ezek : és éppen ilyen rendkívül nehéz a helyzet, ha valakinek alá kellene magát vetnie egy ope­rációnak. Szegény ember egyszerűen nem tudja magát ^ megoperáltatni vagy pedig, ha magánszanatóriumban a műtőasztalra kerül. fenyegetve van a kicsiny háza vagy egy éle­ten keresztül megszerzett 2—3 hold földje, szőlője vagy gyümölcsöse. (Matolcsy Tamás: Az államtitkárok biztosítva vannak &z Otbá.-ban.) Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr­kérésemre elintézett egy olyan ügyet, ahol az Ombi.-nál biztosított cséplőgépmunkás egy esz-. tendei nyomozás után, amikor már súlyos szá­zakat fizetett a magánkórháznak, jutott el ; odáig, hogy az Ombi. legalább havi 14 pengőt kiutalt számára. De ki fogja visszafizetni a házat és földet, amelyet ez a biztosított sze­gény cséplőgépmunkás elfizetett a gyógyke* zeltetésért 1 ?! A tbc.-kérdés, a tuberkulóziskér­dés éppen ilyen megdöbbentő. Nagykőrösnek éppen legszaporább városnegyede az úgyneve­zett Tabán. A legtöbb szegény ember itt lakik, itt születik a legtöbb gyermek és a nagykőrösi iskolák tbc.-statisztikája olyan megdöbbentő képet mutat, amelyről nincs fogalmuk azok­nak, akik Nagykőröst csak mint a gazdag Nagykőröst, az alföldi gazdag magyarok vá­rosát ismerik. Azt mondhatná valaki, miért nem próbál a társadalom valamit csinálni? A társadalom: megtesz minden tőle. fejhető! Egymásután har: 99*

Next

/
Oldalképek
Tartalom