Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-655
Az országgyűlés képviselőházának 156. kényszerít engem az, hogy a film ás mozikultűru óriási elterjedtsége és népszerűsége révén szinte megmérhetetlen lehetőséget nyert a szociális reáhatás a művészi és kulturális népnevelés terén és így nem nézhetjük tétlenül azokat a szomorú és veszélyes állapotokat, amelyek nálunk e téren uralkodnak. Március 6-iki interpellációmban mór rámutattam a magyar film anyagi és művészi válságára. A miniszterelnök úr hét hónap múlva válaszolt erre (Palló Imre: Még az is elég korán van!), de még ez a válasz sem elégítette ki azokat a köröket, akik a veszélyes helyzet ismeretében mélységes^ aggodalommal nézték ezt a mindinkább elmélyülő válságot. Most megismétlem és megcselekszem ugyanazt, amit akkor tettem. A magyar film anyagi válsága abban rejlik, hogy a filmiparban nincs elegendő fix tőke és ezért a termelés a szükségletet nem tudja kielégíteni. De még nagyobb baj az, hogy az a tőke, amely a filmvállalkozásokban úgynevezett filmtőkeként esetenként résztvesz, nem magyar, hanem zsidó. A miniszterelnök úr válaszában azt állítja, hogy a Hunnia filmgyárban 2-5 millió pengő költséggel készült 19 magyar filmhez mindössze 160.000 pengőt adtak zsidó tőkések és igéri, hogy konkrét bejelentések esetén a legszigorúbban kíván — tehát nem fog — eljárni. T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy a miniszterelnök urat tévesen informálták, sőt megtévesztették, mert tudatosan elhallgatták informátorai előtte azt, hogy 2 1 /* millió pengőből csak 15—18% volt készpénztőke, a többi hitel, ugyanis az átlagos magyar film 110.000 pensrős előállítási költségéből csak mintegy 15,000 pengő a tényleges rizikós tőke, a készpénzt 100.000 pengőig a 6000 pengős bankhitel. a Hunnia műterme, az Agfa, mint nyersanyagszállító, a Kovács és Faludi laboratórium — zsidó és uzsora ízű — hitelei fölöslegessé teszik. Ha tehát 160.000 pengőt adnak a zsidók, akkor még a miniszterelnök úr szerint is a tavalyi 19 filmből csak 11 film tiszta nyereségének 60—75%>-át vitték el a zsidó filmtőkések és általa nyert a zsidó szellemiség a 19 közül 11 film vagy téma megválasztására, kidolgozására, a szereposztásba, a rendezésbe befolyást s ez a nagyobb hiba. Mindig ez az utolsó 15.000 pengő, az utolsó »filmtőke« az, amely zsidósítja^ vagy prostituálja a magyar filmet. Éppen ezért azt vizsgáltassa meg a miniszterelnök úr hogy erre az utolsó helyre hány alkalommal hozott a filmvállalkozó zsidó tőkét és akkor ki fog derülni, hogy a magyar filmgyártás anyagiakban és szellemiekben még ma is nyiltan legalább 60%-ig zsidó. De .ezenfelül ott vannak a strómanok, akik ma már kitűnően kiépített rendszerükkel az összes felügyeleti hatóságokat teljes sikerrel tévesztik meg és leplezik a mögöttük második és nem egy esetben még a harmadik vonalban is meghúzódó zsidót. És szomorúan kell megállapítanom, hogy a magyar filmgyártás zsidótörvényeink nagyobb dicsőségére még ma is csaknem teljesen zsidókézben van, mert benne a zsidó tőke és zsidó stróman érvényesül. Csak azon az egy módon tndná a magvar kormánv kiirtani ezeket a filmgyártásból, ha megalapozná, lefektetné R. magyar nemzeti film anyagi alapjait A legegészségesebbnek egv filmbank alapítását gondolnám, amely legalább 1 millió pengő alaptőkével alakulna és amely hivatása magaslatán, csak az általa megvizsgált és elfogadott ülése 19.W november 20-án, szerdán. 65 5 témákra folyósítaná az úgynevezett filmtőkét és egyszersmind biztosítaná legalább évi 50 filmmel a szükséges termelést; így ez is gon doskodnék arról, hogy a magyar film a magyar megújulást és a magyar felemelkedést szolgálja. Rá kell mutatnom arra, hogy nemcsak a zsidó filmtőkéseknek, hanem a zsidó filmíróknak és más szerzőknek is vannak strómanjai. Az Uj Magyarság című kormánylap (Mozgás a jobboldalon.) közlése szerint liberális filmvállalatok^ birtokában lévő forgatókönyvek írásakor 80%-ában működtek közre zsidók és ők mindig gondosan eltitkolják, hogy csak ebben az évben körülbelül 50—60.000 pengőt vettek fel ezért a munkásságukért. Ez a zsidóknak kifizetett 60.00 pengő is súlyos hiba és súlyos hiba az, hogy ezek szerint az átszervezett filmbizottság csöndes beleegyezésével a zsidótörvény ollenére ugyanazok a zsidók írják az új nemzeti magyar filmet, akik azelőtt filmeket írtak és akiknek szellemisége a tragikus őszirózsás forradalom bizonysága szerint egyízben már teljes sikerrel kezdte ki a magyar nép lelkét. A legsúlyosabb hiba azután ott van, hogy ez a szellemiség, az önmagát kiélt liberalizmus individuális tevékenységű, nemzetközi szellemisége uralja a magyarfajú filmíróink legnagyobb részét is. (Közi Horváth József: Halálos tavasz!) Tragédiája nemzetünknek, hogy ma, amikor Európa mindegyik fölfelé lendülő nemzete a nacionalizmusban és a szocializmusban, a közösségi tudatban lelkileg újjászületve hozza felszínre mindazokat a szellemerkölcsi értékeit, amelyek sajátos lelkiségét, szellemiségét alapítják, erősítik és gazdagítják, mi még mindig egy lelkűnktől teljesen idegen, nemzetközi — hogy úgy fejezzem, ki magamat — franciásan finom és zsidósan destruktív művészet lelket romlasztó. eszményeket romboló uralmát nyögjük. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Filmíróink — tisztelet a csekély kivételeknek — még ma sem jöttek rá arra, hogy a XX. század művészeti alkotóinak kollektív hatóképességgel kell magukat megtölteniök és csak saját nemzetük szellemiségének lehetnek kifejezői. A magyar filmírók nagy része, — élükön Zilahy Lajossal, a letűnt liberális világ nagyságával — a művészi szabadság nevében és vélt jegán még ma is abban a nemzetközi dekadens szellemiségben, szabadosságban, világpolgáriasságban írj-a a magyar filmet, amelynek féktelen tobzódása okozta az agg Pétain marsall drámai bejelentése szerint a valamikor dicső francia nép bukását. Ez nem mehet így tovább és minthogy a kormánytól ezen a téren sem várhatunk semmit, mi. magyar nemzeti szocialisták a magyar filmírókhoz fordulunk, ismerjék föl feladatukat, sőt küldetésüket és művészi képességeiket, erőiket haladéktalanul állítsák a magyar film nemzetiesííésének, a magyar film művészi kifejezésének szolgálatába. Már most követeli tőlünk ezt a születendő új magyar világ, de nem vár kevesebbet tőlük az új Európa sem. Tudomásul kell venniök végre, hogy a világ megváltozott és az új világ csak konstruktív, kollektív hatású, de mindig sajátos művészi filmet akar. Sokszor halljuk, hogy ez mind szép, csak nincsen téma. Merítsenek művészeink a népünket eddig fenntartó sajátos erényeink gazdag tárházából szüzséket és témákat és zengjék el müveikben a magyar tisztesség, becsület, lova98*
