Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1156

3156 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 19 UO. december 3-án, kedden. E széttagoltság eredménye az is, hogy míg a csehektől felszabadult Felvidékünk mező­gazdasági munkássága az Oti.-nál nyert ellá­tást betegség esetére, addig — bár az anya­ország mezőgazdasága sokkal fejlettebb nívón van, tehát jobban elbírná a biztosítást, mint a visszatért területek mezőgazdasága — mégis az anyaország mezőgazdasági cselédsége és an­nak családjai ehhez képest ellátatlanok. A többi mezőgazdasági munkásság, amely fal­vaink legnagyobb százalékát teszi ki, szintén teljesen ki van kapcsolva a biztosításból, csak a belügyminiszteri költségvetésben kifejezett toldozás-foltozás és karitász alapján jut sze­rény gyógykezeléshez és ápoláshoz. A nemzet éltető erejét jelentő földmivességünk részére szintén nem gondoskodtak és nem gondoskod­nak betegségi biztosításról, holott a földmíve­lésben foglalkozó nemzettestvéreink halálozási arányszáma a legrosszabb. Gazdasági helyze­tük pedig annyira siralmas, hogy ha megbe­tegszenek, a kórházi költségek elviszik néhány hold földecskéjüket, házukat és állataikat is, Nincsenek biztosítva a kisiparosok, nincsenek biztosítva a kiskereskedők, nincsenek bizto­sítva a városok alkalmi munkásainak nagy tömegei. De annál jobban bebiztosították az arra igazán kevésbbé rászoruló minisztereket, államtitkárokat, főispánokat, a Máv. elnökét, a Máv. igazgatóit és a bankok vezérigazga­tóit. Szépen hangzik az a jó szándék is, hogy a kisebb vagyonnal rendelkezők ápolási költsé­gei valamelyik a költségvetésbe beállított összegből nyernek majd kielégítést. De ez a »kisebb vagyon« fogalma a hiányos lelkiisme­retűeknek félremagyarázásra és számtalanszor protekcionizmusra adott és ad tág teret, mert tapasztalataink a múltban és a jelenben azt mutatják, hogy aki esküdött és esküszik a mai rendszerre, az mindjárt kisebb vagyonnal ren­delkező lett és lesz % ezek azután mai közigaz­gatásunk szelleménél fogva egészen biztosan részesülnek a kórházi költségek megtérítésé­ben, ha mindjárt ötször akkora vagyonnal is rendelkeznek, mint az ettől a kedvezménytől elutasított, de nem a mai rendszert kiszolgáló s az egyes hatósági személyektől előszeretettel országfelforgatónak jelzett, dolgos, szorgal­mas, nagy családdal rendelkező magyar test­véreink. Ezeknek legfeljebb fellebbezések és hosszadalmas utánjárások utáu sikerül az ápo­lási költségeik egy részének, esetleg az egész­nek megtéríttetése. Tehát ilyen nyújtható vagy összezsugorítható jogot nem adhatunk a mai rendszernek, hanem e helyett bizonyos jövedelmi határt kell megállapítani, amely szerint történjék az ápolási költségek megté­rítése. Természetesen a közigazgatási hatóság által esetenként megállapított jövedelemnél ne az adókönyv számszerű adata adja meg a jövedelmi határt, hanem figyelembe kell venni a rászoruló ápoltnál a fennálló családi körül­ményeket, a gyermekek számát, a hiányos munkaképességgel bíró, eltartandó családta­gok számát és azok keresetét is. Igaz az, hogy az utóbbi időben e felsorolt hibák tömeges halmozódása után a kormányzat igyekezett e hibák megszüntetésére, de, sajnos, intézkedé­seik csak kísérietszerűek és kisszerűek voltak. Itt kell megemlítenem az Országos Köz­egészségügyi Intézet alá tartozó zöldkeresztes esrészsé^védelmet és az Országos Egészségvé­delmi Szövetséget, amelyek csekély létszámuk­nál forrva a részükre kijelölt nagy hivatást az egé«z ország területére nem tudnák betöl­teni. Például az Országos Egészségvédelmi Szövetség csak egyes megyékben, alig 4—6%­ban van megszervezve, így például Szatmár megyében és Abaúj-Torna megyében, hasonló­képpen a gyakorlattal és nagyobb felkészült­I seggel rendelkező zöldkeresztes egészségvéde­lem is csak kevés helyen működik. Nagy rész­ben az átfogó szervezés hiánya idézi elő, h'ogy hazánkban a csecsemőhalandóság még mindig 15%, ugyanakkor pedig a nyugati államokban csak 5—7% körül mozog. Az egészségvédelem­nek születésünktől halálunkig kell kísérnie bennünket. E nagy hivatásnak megfelelően tehát átfogóbban és alaposabban kell azt meg­szervezni, mint ahogyan ma van. Sokféle in­tézményt találunk a faluban, amelyek mind­egyike azonban csak részleteiben szolgálja népünk egészségvédelmét és így széttagozódva nem szolgálhatják úgy közegészségügyünket, mintha ezt egy egységes átfogó szervezet vé­gezné. A szervezet tagjait éppen úgy, mint a tanítónőket, akiket hosszú éveken át képeznek ki a tanításra, szintén a négy középiskola el­végzése után négy éven át kell képezni a min; dent átfogó egészségvédelemre. Ezután kétévi gyakorlat után oszttassanak be önállóbb^mü­ködési körrel. Ezek végeznék a csecsemő- és gyermekgondozás mellett a szülészetet, kinyo­moznák a bizalmas jellegű betegségben szen­vedőket és erről fölöttes körorvosukat értesí­tenék. Legyenek ezek jól képzett egészség­védőnők, akik a teendőiket a körorvosok irá­nyítása és eligazítása mellett végeznék. Amint szükséges minden községben a lelki gondozás és a tanítás, éppen annyira szükséges népünk fennmaradása szempontjából a test védelme és gondozása is. Tudom azt, hogy a kormányzat azzal fog előállni, hogy ez mind szép és jó, de ehhez anyagi fedezet is kell, amit a rendes költség­vetésben nem lehet elhelyezni. Mindamellett megállapítom, hogy a jelenleg beállított ősz­szegnek legalább tizenötszörösére van szükség, hat-nyolc éven keresztül. Ez az összeg elő­teremthető hosszúlejáratú, 30—40 éves amorti­zációs egészségügyi kölcsönnel s ennek jegy­, zésére kötelezhetjük mindazokat a betegbizto­sítási egyesületeket, életbiztosító intézeteket, vállalatokat és közületeket, amelyek ennek a nagy befektetésnek előnyeit élvezik. Közegészségügyünk zűrzavaros állapotá­nak rendezésére az első lépés az egészségügyi minisztérium létesítése, amelynek intézkedése azután kiterjednék közegészségügyünk egész területére, nem pedig csupán a részletmegol­dásokra és foldozásokra. Igazam tudatában le kell szögeznem azt is, hogy az ilyen nagy, át­fogó közegészségügyig szolgálat teljesítésére r a mai rendszer szelleménél és liberális gazdál­kodásánál fogva alkalmatlan és csakis a Nyi­laskeresztes Párt által vallott igazi sorsközös­ség megvalósítása mellett oldható az meg. Közegészségügyünk legfontosabb alapjaihoz a jó orvosi gyógykezelés és jó ápolás mellett az egészséges táplálkozás, a jó száraz lakás és ruházat is szükséges, amelvnek előteremtése a szociális kötelességteliesítéshez tartozik. De eh­hez nem a mai kormányzat szelleme, hanem az új magyar világ, az új magyar elgondolás kell, an vei v a nagy célnak megfelelően^ átszervezi a termelést, megszervezi a munkát és vasmarok­kal belenyúl a termelt javak igazságos elosz­tásába, amely új magyar világ a közérdek szolgálatát a legmagasabb fokig érvényre jut­tatja, hogy a mindennapi kenyér, az egészséges jó lakás, a szükséges ruházat biztosttassék min­den dolgozónak, a dolgozók minden eltartandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom