Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1156

3156 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 19 UO. december 3-án, kedden. E széttagoltság eredménye az is, hogy míg a csehektől felszabadult Felvidékünk mezőgazdasági munkássága az Oti.-nál nyert ellátást betegség esetére, addig — bár az anyaország mezőgazdasága sokkal fejlettebb nívón van, tehát jobban elbírná a biztosítást, mint a visszatért területek mezőgazdasága — mégis az anyaország mezőgazdasági cselédsége és annak családjai ehhez képest ellátatlanok. A többi mezőgazdasági munkásság, amely falvaink legnagyobb százalékát teszi ki, szintén teljesen ki van kapcsolva a biztosításból, csak a belügyminiszteri költségvetésben kifejezett toldozás-foltozás és karitász alapján jut szerény gyógykezeléshez és ápoláshoz. A nemzet éltető erejét jelentő földmivességünk részére szintén nem gondoskodtak és nem gondoskodnak betegségi biztosításról, holott a földmívelésben foglalkozó nemzettestvéreink halálozási arányszáma a legrosszabb. Gazdasági helyzetük pedig annyira siralmas, hogy ha megbetegszenek, a kórházi költségek elviszik néhány hold földecskéjüket, házukat és állataikat is, Nincsenek biztosítva a kisiparosok, nincsenek biztosítva a kiskereskedők, nincsenek biztosítva a városok alkalmi munkásainak nagy tömegei. De annál jobban bebiztosították az arra igazán kevésbbé rászoruló minisztereket, államtitkárokat, főispánokat, a Máv. elnökét, a Máv. igazgatóit és a bankok vezérigazgatóit. Szépen hangzik az a jó szándék is, hogy a kisebb vagyonnal rendelkezők ápolási költségei valamelyik a költségvetésbe beállított összegből nyernek majd kielégítést. De ez a »kisebb vagyon« fogalma a hiányos lelkiismeretűeknek félremagyarázásra és számtalanszor protekcionizmusra adott és ad tág teret, mert tapasztalataink a múltban és a jelenben azt mutatják, hogy aki esküdött és esküszik a mai rendszerre, az mindjárt kisebb vagyonnal rendelkező lett és lesz

% ezek azután mai közigazgatásunk szelleménél fogva egészen biztosan részesülnek a kórházi költségek megtérítésében, ha mindjárt ötször akkora vagyonnal is rendelkeznek, mint az ettől a kedvezménytől elutasított, de nem a mai rendszert kiszolgáló s az egyes hatósági személyektől előszeretettel országfelforgatónak jelzett, dolgos, szorgalmas, nagy családdal rendelkező magyar testvéreink. Ezeknek legfeljebb fellebbezések és hosszadalmas utánjárások utáu sikerül az ápolási költségeik egy részének, esetleg az egésznek megtéríttetése. Tehát ilyen nyújtható vagy összezsugorítható jogot nem adhatunk a mai rendszernek, hanem e helyett bizonyos jövedelmi határt kell megállapítani, amely szerint történjék az ápolási költségek megtérítése. Természetesen a közigazgatási hatóság által esetenként megállapított jövedelemnél ne az adókönyv számszerű adata adja meg a jövedelmi határt, hanem figyelembe kell venni a rászoruló ápoltnál a fennálló családi körülményeket, a gyermekek számát, a hiányos munkaképességgel bíró, eltartandó családtagok számát és azok keresetét is. Igaz az, hogy az utóbbi időben e felsorolt hibák tömeges halmozódása után a kormányzat igyekezett e hibák megszüntetésére, de, sajnos, intézkedéseik csak kísérietszerűek és kisszerűek voltak. Itt kell megemlítenem az Országos Közegészségügyi Intézet alá tartozó zöldkeresztes esrészsé^védelmet és az Országos Egészségvédelmi Szövetséget, amelyek csekély létszámuknál forrva a részükre kijelölt nagy hivatást az egé«z ország területére nem tudnák betölteni. Például az Országos Egészségvédelmi Szövetség csak egyes megyékben, alig 4—6%ban van megszervezve, így például Szatmár megyében és Abaúj-Torna megyében, hasonlóképpen a gyakorlattal és nagyobb felkészültI seggel rendelkező zöldkeresztes egészségvédelem is csak kevés helyen működik. Nagy részben az átfogó szervezés hiánya idézi elő, h'ogy hazánkban a csecsemőhalandóság még mindig 15%, ugyanakkor pedig a nyugati államokban csak 5—7% körül mozog. Az egészségvédelemnek születésünktől halálunkig kell kísérnie bennünket. E nagy hivatásnak megfelelően tehát átfogóbban és alaposabban kell azt megszervezni, mint ahogyan ma van. Sokféle intézményt találunk a faluban, amelyek mindegyike azonban csak részleteiben szolgálja népünk egészségvédelmét és így széttagozódva nem szolgálhatják úgy közegészségügyünket, mintha ezt egy egységes átfogó szervezet végezné. A szervezet tagjait éppen úgy, mint a tanítónőket, akiket hosszú éveken át képeznek ki a tanításra, szintén a négy középiskola elvégzése után négy éven át kell képezni a min; dent átfogó egészségvédelemre. Ezután kétévi gyakorlat után oszttassanak be önállóbb^müködési körrel. Ezek végeznék a csecsemő- és gyermekgondozás mellett a szülészetet, kinyomoznák a bizalmas jellegű betegségben szenvedőket és erről fölöttes körorvosukat értesítenék. Legyenek ezek jól képzett egészségvédőnők, akik a teendőiket a körorvosok irányítása és eligazítása mellett végeznék. Amint szükséges minden községben a lelki gondozás és a tanítás, éppen annyira szükséges népünk fennmaradása szempontjából a test védelme és gondozása is. Tudom azt, hogy a kormányzat azzal fog előállni, hogy ez mind szép és jó, de ehhez anyagi fedezet is kell, amit a rendes költségvetésben nem lehet elhelyezni. Mindamellett megállapítom, hogy a jelenleg beállított őszszegnek legalább tizenötszörösére van szükség, hat-nyolc éven keresztül. Ez az összeg előteremthető hosszúlejáratú, 30—40 éves amortizációs egészségügyi kölcsönnel s ennek jegy, zésére kötelezhetjük mindazokat a betegbiztosítási egyesületeket, életbiztosító intézeteket, vállalatokat és közületeket, amelyek ennek a nagy befektetésnek előnyeit élvezik. Közegészségügyünk zűrzavaros állapotának rendezésére az első lépés az egészségügyi minisztérium létesítése, amelynek intézkedése azután kiterjednék közegészségügyünk egész területére, nem pedig csupán a részletmegoldásokra és foldozásokra. Igazam tudatában le kell szögeznem azt is, hogy az ilyen nagy, átfogó közegészségügyig szolgálat teljesítésére r a mai rendszer szelleménél és liberális gazdálkodásánál fogva alkalmatlan és csakis a Nyilaskeresztes Párt által vallott igazi sorsközösség megvalósítása mellett oldható az meg. Közegészségügyünk legfontosabb alapjaihoz a jó orvosi gyógykezelés és jó ápolás mellett az egészséges táplálkozás, a jó száraz lakás és ruházat is szükséges, amelvnek előteremtése a szociális kötelességteliesítéshez tartozik. De ehhez nem a mai kormányzat szelleme, hanem az új magyar világ, az új magyar elgondolás kell, an vei v a nagy célnak megfelelően^ átszervezi a termelést, megszervezi a munkát és vasmarokkal belenyúl a termelt javak igazságos elosztásába, amely új magyar világ a közérdek szolgálatát a legmagasabb fokig érvényre juttatja, hogy a mindennapi kenyér, az egészséges jó lakás, a szükséges ruházat biztosttassék minden dolgozónak, a dolgozók minden eltartandó