Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1157

Az országgyűlés képviselőházának 165. családtagjának, a gyermeknevelő és otthont fenntartó anyának, valamint a munkaképtelenné vált dolgozóknak. A mai kompromisszumos államhatalom, amely csak olyan módon avatkozik be az ügyek intézésébe, hogy alkalomadtán egy tollvonással visszacsinálja a tegnapot, érzelmi világánál és gondolkozásmódjánál fogva képtelen a korszerű célokat megvalósítani, igazságos és szociális új világot felépíteni. Itt van például a földreform kérdése. Mindenki tisztában van azzal, hogy a földreformot szociális szempontból és népünk fennmaradása szempontjából végre kell hajtani. Ezzel szemben a kormányzat jelenleg is, mint mindig, gazdasági okokra hivatkozik, hogy időt nyerjen a meg nem valósítására. Persze a földreform megvalósításához pénz kell, de a mai kormányzat nem akarja és nem is tudja hatalmat a bankokráciával szemben érvényesíteni es így nincs pénz, tehát nincs földreform. Ugyancsak itt van a minimális munkabérek kérdése. A kormányzat nem képes biztosítani a termelesből azt a hányadot, amely mezőgazdasági es ipari munkásságunknak a szükséges létminimumot megadná. Ma a kormány minimális munkabéreket állapít meg, holnap a munkaadók liberális része igyekszik a minimális munkabéreket kijátszani, holnapután pedig az arakat olyan irányban emelik, hogy a minimális munkabérek megállapításának semmi értelme nincs. Az egyik oldalon tehát látjuk népünk tengernyi nyomorát, a minimális munkabérért, a létminimumért küszködő, kiuzsorázott munkásságunkat, a másik oldalon pedig ott látjuk a még mindig a múlt tradícióin élő, feudális, kapitalista és főpapi világunkat, akik csodálatos módon még mindig nem akarják látni^ és tudomásul venni az új európai eszméket és fokozatosan azon fáradoznak, hogy újból és újólag, hogyan és miként lehet megakadályozni az új magyar világot, a magyar nemzeti szocialista munkaállam megvalósulását. Ezen az oldalon látjuk még odalapulva és odasimulva az antiszociális zsidóságot, akiknek a méltányosságra való hivatkozásait a kormányzat mindig és állandóan, bőségesen honorálja. Ami a családvédelmet illeti, itt a kormányzat intézkedései szintén csak egyes rétegekre terjeszkednek ki és részesítik azokat családi pótlékban, családi segélyben. A dolgozók öszszes gyermekeire ki kell terjeszteni az amúgy is csekély 5 pengős családi pótlékot, nehogy a közeljövőben nálunk is elhangozzék az a szomorú, az a lesújtó, a nemzetre nézve legfájdalmasabb felkiáltás: el kell pusztulnunk és elpusztulunk, mert nem születik elég gyermek! Az öregségi és rokkantsági biztosítás szintén nem felel meg az új korszellemnek. A biztosítottnak járó havi összeg oly csekély, és azt olyan súlyos feltételekhez kötik, hogy abból teljesen lehetetlen még a legszükösebb körülmények között is eltengődni, leszámítva az állam és egyes vállalatok nyugdíjasait. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnél átlagban 20 pengőn alul, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetnél havi 25 pengőn alul, a Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél havi 5—10 pengő között részesülnek járadékban az ellátásra szoruló kiöregedett és rokkant munkások. Amint tehát látjuk, a felsoroltak megint csak azt igazolják, a szociális kérdésekben épp úgy, mint a közegészségügy kérdéseiben, hogy a kormányzat részéről csupa toldozásokból és foldozásokból állanak az intézkedések, holott csak korunknak megfelelő, nagyméretű átalakulás biztosíthatja és biztosítja fajunk fennmaradáKÍ3PVISELÖHÁZI NAPLÓ VU. ülése 19U0. december 3-án, kedden. 1157 ; sát ós felemelkedését, aminek megvalósítására pedig minden gazdasági feltétel megvan hazánkban. Mivel azonban a kormányzatban hiáinyoz: nak a szükséges szellemi és lelki feltételek, amelyek révén népünk égető sorskérdései a kö[ zel jövőben megvalósíthatók volnának és mivel a kormányzatban hiányzik a nemzet egyetemességével szemben a felelősség és a jószándék, ezért ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot nincs módomban elfogadni. (Éljenzés és k tavs a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) ' ;•», ! \ Mi Elnök: Szólásra következik? Árvay Árnád jegyző: Csizmadia András! ! Elnök: Csizmadia András képviselő urat illeti a szó. i Csizmadia András: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédével csak igen [ röviden óhajtok foglalkozni. Ö említette a munkáskérdést, és szó volt a munkás kiuzsorá^ zásáról is. Nagyon természetesen a munkáskéri dés ennek az országnak nehéz problémája, és ezt a kérdést valahogyan meg kell oldani. Ez s azonban nem olyan kicsiny probléma, mert hiszen a munkabérek felemelésére olyan alaa nyokat is kell keresni, akik a munkabéreket meg is tudják fizetni. ï Itt van például a földmívelőosztály. A - föld mívesmunkások létminimuma nincs bizi tosítva. Ez elvitathatatlan. Ha azonban vizsk gáljuk a gazdatársadalomnak, különösen a kisgazdatársadalomnak helyzetét, azt látjuk, hogy annak létminimuma sincs biztosítva, és ? látjuk azt is, hogy különösen a mai mostoha >» időkben minden kisgazdát ós minden földk mivelő munkást el lehetne nevezni hősnek, k mert kora reggeltől késő estig dolgozik, túrja '" ezt a mai saras, vizes földet, ami olyan nehéz, i" hogy aki azt nem próbálta, annak mondhatnám, — és nem sértésül mondom — hogy fo" galma sincs róla, milyen nehéz munkát és küzdelmet végeznek ezek az emberek azért, hogy a jövő kenyérmagvat biztosítsák. Láttuk azt, a hogy a múlt évben ránk zúdult az árvízkatasztrófa, az altalajvíz felfakadt és így u igen sok kisexiszteiiciának, kisgazdának még a kenyérmagva sem termett meg, s az, aki ? máskor legalább egy-két, vagy három-négy 1 munkást foglalkoztatott, most még csak egy;

" nek a munkadíját sem tudja fizetni. Mindenv esetre visszatérek oda, hogy a munkáskérdést ? feltétlenül meg kell oldani, a földmívelőmunkáskérdést is. Itt a parlamentben a költségvetési vita alkalmából több oldalról elhangzottak bizoh nyos kérések, nevezetesen olyan formában, ;

. hogy mivel a tisztviselők, az orvosok és nem t tudom, melyik osztályba tartozók fizetése alaÜ csony, azt emelni kellene. Én ennek nem akaL tok ellentmondani, mert mindannyiszor, ami[_ kor erről volt szó, én magam is megszavaztam a fizetésemeléseket, azonban innen, erről a n helyről kötelességem felhívni a t. Ház figyeli- mét arra, hogy egyszer már gondoljunk a szerencsétlen földmívelőkre is. (Ügy van! Ügy ö van!) Nem mondom, hogy ezek nem érzik a i- kormány segítségét, lehet, hogy a kormány tat Ián messzebb is elmenne a segítség terén, ez L- azonban bizonyos anyagi hiányok miatt nint csen módjában, de mégis valamit kell tennünk ezek helyzetének javítására is, mert hi>- szén látjuk, hogy a földmívelőosztály ma már k távolodik a földtől és nem is ok nélkül távolos dik. Látja azt, hogy minden osztály megélheL- tése sokkal jobban biztosítva van, mint az övé. 168