Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1155

\z országgyűlés képviselőházának 165. Nem lehet elégszer hangoztatni, különösen a mindenáron való áthangolások és változtatások alkotó örömét élvezni vágyók gyakorta tapasztalt kedvtelésével szemben, hogy nekünk, magyaroknak, ezer év óta testünkhöz-lelkünkhöz nőtt, velünk élő, magyar voltunktól el nem választható alkotmányunk van, amely mindig alkalmazkodni tudott a magyar élet változó, valódi szükségleteihez. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez az öreg alkotmány nem muzeális remek, bár nemes patinája van, hanem egy élő, igen nagy erkölcsi tőke, amelynek elsősorban köszönhetjük, hogy a »primus inter pares« szerepét igényelhetjük a Duna-völgyében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az ősi magyar alkotmány nem egy pergamenre különböző századok más és más betűvetésével felrótt okirat (Gesztelyi Nagy László: Ügy van! Itt tévednek az emberek!) s ezért nem is lehet »idejét múlt, irattárba helyezendő« megjegyzéssel félretenni és egy modern gépírásos új írásművel helyettesíteni. (Ügy van! Ügy van!) Ez olyan lenne, mintha valaki Szent István palástját modern fazonra akarná átszabni. (Ügy van! Ügy van! — Derültség és taps jobbfelől.) A fejlődő korok követelményei szerint a mi ősi alkotmányunk, mint ezt számtalan példa mutatja, a szükséges változtatásokat mindig kibírta és az időkkel mindig lépést tudott tartani. Milyen hosszú út vezet például a tárnokmestertől a pénzügyminiszterig vagy a legfőbb számvevőszékig, a királyi vagy nádori bíráskodástól a független magyar bíróságokig, a zsidókat érintő első árpádházi törvényektől a recepción át a mai zsidótörvényekig, a rákosi országgyűléstől mondjuk a 36-os országos bizottságig és a véres kard körülhordozásátój a legfelsőbb honvédelmi tanács összehívásáig. (Egy hang jobbfelől: Nagyon találó!) Egyetlen esetet tudok elképzelni, amikor az úgynevezett alkotmányreformra magam sem tartanám a mindenkor éppen együttülő országgyűlést jogosultnak, ha tudniillik a reformmal kapcsolatban az országgyűlés a szuverenitásból az őt illető részről lemondana. (Ügy van! jobbfelől.) Tudvalévő, hogy a Szent Korona elmélete szerint, ami pedig állami életünk legerősebb alapja, »a Szent Korona egész testét az államfő és az országgyűlés tagjainak összessége alkotja«. E szerint a szent magyar hitvallás szerint minden hatalom forrása a Szent Korona lévén, kétségtelen, hogy a magyar állam szuverenitásának a mai időkben is két tartó oszlopa van, az államfő és az országgyűlés. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha egy alkotmányreform kapcsán az országgyűlés esetleg csak tanácskozószerwé de valválódnék. akkor beállna az előbb említett eset. Azt hiszem azonban, hogy ilyen »alkotmányépítésre« igazán magyar ember nem képes s ilyenre nem is gondol. (Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért nemcsak hiszem, hanem biztosan tudom, hogy az alkotmányreform kérdése a miniszterelnök úr kezében a legjobb helyen van, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert tőle olyan megoldást, amely a történelmi alkotmány lényegét támadná meg, sőt, amely a magyar nemzet érdekeit a legcsekélyebb mértékben is veszélyeztetné, még azok sem tételeznek fel, akik neki ellenséges, ellenlábasai. (I?assay Károly: Attól félnek, hogy olyat csinál, amilyent ők akartak csinálni ! — Derültség, ülése 1940. december 3-án, kedden. 1155 — Horváth Zoltán: Si duo faciunt idem, non est idem!) Nemcsak minden ízében és vonatkozásában magyar volta és gondolkodása nem engedné meg ezt, de mint a humánus és leíró tudományok mellett a természettudományokban is jártas tudós, bizonyára ismeri az orvosi tudománynak azt az újabb felfedezését, hogy bizonyos légköri, úgynevezett mikroklimatikus viszonyok mellett bizonyos »átvonuló frontok« jelenlétében az élet kockáztatása nélkül csak az elkerülhetetlenül szükséges műtétet szabad végrehajtani. En az összes kísérő körülmények mérlegét, a műtét szükségességének és mértékének elbírálását nyugodtan bízom a miniszterelnök úrra. , A megajánlási törvényjavaslatot, a kormány iránt érzett őszinte és teljes bizalmamnál fogva, örömmel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Krancz Raymund! Elnök: Krancz Raymund képviselő urat illeti a szó. Krancz Raymund: T. Ház! A felhatalmazási törvényjavaslathoz való hozzászólásom elején leszögezem, hogy a miniszter urak által benyújtott költségvetés súlyos hibája az, hogy nem öleli fel a magyar sorsközösséget úgy, ahogyan az új korszellem megköveteli. Ennk oka az, hogy a tárcák miniszterei nem érezték és nem érzik át a magyar sorsközösséget. Két nagy megoldatlan kérdés döngeti a Kárpátmedence népeinek a mai rendszer által még ideig-óráig megmerevített, de már rög ider'ét múlt életrendszerét, amely sorskérdéseket a meg nem értő és liberális miniszterek mindig mint megoldhatatlan kérdéseket adtak át utódaiknak. E sorskérdések egyike a közegészségügy, a másik pedig a szociális ügy. Közegészségügyünk átfogó általános megoldására mindezideig egy lépés sem történt és történik, a közegészségügyi szolgálatot szétdarabolva és széttagolva találjuk az egyes minisztériumok között. így például az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, a bányatárspénztárak a belügyminisztériumhoz, a Közforgalmi Vasutak Betes-ségi Biztosító Intézete, a Posta Betegápolási Biztosító Intézete, a Hajózási Betegségi Biztosító Intézet a kereskedelem: ügyi minisztériumhoz, az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap, a Dohány.iövedék Országos Biztosító Intézete pedig a pénzügyminisztériumhoz tartozik és így tovább. Amint látjuk tehát, közegészségügyünk a belügyminisztériumtól egészen a pénzügyminisztériumig szét van darabolva. Fokozza a széttagoltságot az, hogy a közegészségügyi szolgálat gyakorlati keresztülvitelét szintén több fórum végzi, így a biztosító intézetek, az állam, a törvényhatóságok és^ a községek látják el. E széttagoltság eredménye mintegy tizenöt biztosító intézet s ezeket felsorolva itt: az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, a közforgalmi vasutak, a posta, a hajózási biztosító intézet, az Országos Tisztviselő Betegsegélyezési Map, a Pohányjövedék, a Bányatárspénztárak, a csendőr-, a rendőr-, a katonai betegségi biztosító intézetek, az Újságírók Szanatórium Egyesülete. Ezek mindegyike rettenetes adminisztrációs költséget emészt fel s más és más betegségi szolgáltatást nyújt a betegeknek.