Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-642
642 Az országgyűlés képviselohàzèn<i-k ÎÔ0. fqtt meg, midőn a keleti országrészek és Erdély egy része visszakerült az anyaországhoz. Rímek a törvénycikknek bevezető részében a következők foglaltatnak (olvassa); »A magyar haza 22 évi szenvedéseik után a szerető anya gondosságával Öleli keblére aggódva visszavárt, lélekben erős véreit és összes hűséges fiait«. En tehát úgy érzem, hogy mielőtt az 1941. évi földmívelésügyi költségvetéssel foglalkoznék, néhány szóval el kell mondanom elgondolásaimat és azt, hogy eddig a visszakerült erdélyi részek gazdatársadalma érdekében mit tettem és mit kívánok tenni. (Halljuk Halljuk!) Hála a -Gondviselésnek és hála a baráti nagyhatalmaknak, Németországnak és Itáliának (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.), hatalmas területeket kaptunk vissza. Nekünk, magyaroknak kötelességünk és elsősorban talán nekem, mint földmívelésügyi miniszternek, a kötelességem gondoskodni arról, hogy a viszszatért gazdák és földmunkások helyzete, de általában az egész ott élő lakosság helyzete javuljon, jobb legyen, mint a román megszállás ideje alatt volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Erdélyben a szántóföldi termelés meglehetősen nagy mértékben el volt hanyagolva, éppen ezért szükség volt minőségi vetőmagvak leküldésére. Eddig már többszáz vagon őszibúza ment le Erdélybe és gondoskodni kívánok arról, hogy a tavasz folyamán tavaszi árpa-, zab-, kukorica- és burgonya-vetőmag menjen le Erdélybe, hogy az erdélyi gazdák megfelelő minőségi árut tudjanak termelni. (Helyeslés.) De mindenkinek, aki Erdéllyel ismerős, — félig én is erdélyi vagyok, büszkén vallom magamat annak — tudatában kell lennie annak, hogy Erdély mezőgazdasága elsősorban az állattenyésztéstől függ. (Űcjy van! Űffy van!) Különösen vonatkozik ez a Székelyföldre. Ha tehát az erdélyi gazdán segíteni akarunk, elsősorban az állatállomány javítására, minőségi és menynyiségi emelésére kell gondot fordítanunk (Helyeslés.) E tekintetben a kezdeményező lépések már megtörténtek. Most a tél folyamán 300 tenyészbikát kívánok oda eljuttatni s természetesen ugyanakkor gondoskodni kívánok a sertéstenyésztés és juhtenyésztés támogatásáról is. De gondoskodni kell arról is, hogy az ottani kisbirtokos-társadalom anyaállatállományán is segítsünk s ezért éppen úgy, mint ahogy itt lebonyolítjuk a tehén- és borjúakciót, amelyről Csoór Lajos t. képviselőtársam említést tett, Erdélyben is hasonló akciót kívánok lebonyolítani s 1000 üsző és legalább 300 tehenet kívánok sürgősen, kiosztani ott, a rászoruló gazdák között. Természetesen ott is gondoskodás tárgya kell hogy legyen az állattenyésztési tanfolyamoknak és a Zöldmező-tanfolyamoknak szaporítása'és lehetővé tétele annak, hogy e téren is előrehaladjanak az erdélyi gazdák. Az erdélyi gazdatársadalom a legnehezebb helyzetben talán a lótenyésztés terén van. A román impérium tervszerűen visszafejlesztette a magyar gazdák tulajdonában levő lótenyésztést s a katonák rengeteg lovat vittek el onnan, iigyhogy a magyar gazdák úgyszólván teljesen lóállomány nélkül állnak. Gondoskodnunk kell tehát elsősorban arról, hogy a kiváló erdélyi lófajtát, • a jölismert félvérfajtát tenyésszük. Aki ismeri a Bánffy- és Wesselényiménesek kiváló anyagát. (Ügy van! Űrjy van!) az tudja, mit vesztett Erdély ezáltal. Gondoskodnunk kell tehátarról, hogy e téren igyekezzünk pótolni a hiányokat s ennek érdekében 1500—2000 kancalovat kívánok az erdélyi gaz- ! dák között kiosztani. (Helyeslés é$ taps a jobbülése 19 W november 20-án, szerdán. oldalon.) Ugyanakkor gondoskodásom tárgya kell, hogy legyen az, hogy megfelelő kaucaállománnyal ott egy állami ménes is felállíttassék. Gondoskodni fogok róla, hogy Zsnk-Bonchidán. ahol már a háború előtti idöoen is volt állami méntelep és ménes, ménest állítsunk fel; ugyanakkor természetesen a ménteiepek számát is emelni kívánom Erdélyben: Szatmárnémetiben, Zsuk-Bonehidán egy-egy ménteiepet kívánok felállítani és egyet a Székelyföldön is. Ennek helyét még nem tudom, de ha a jövő héten lemegyek Erdélybe, utána fogok nézni és a geográtiailag .legalkalmasabb helyen fogom ezt a méntelepet felállítani. Nem elegendő azonban gondoskodni ártól, hogy az erdélyi mezőgazdasági termelés és áilattenyésztés megfelelő minőségi és mennyiségi fokra emeltessék, hanem gondoskodni kell arról is, hogy az értékesítő szervezet is meg; legyen. Éppen ezért az erdélyrészi Hangyát kívánom megerősíteni és lehetővé tenni, bogy ez a gazdák terményeit megvásárolja és ugyan akkor a gazdák tőle olcsóoban, mint a kereskedőktől, árut tudjanak kapni. Az erdélyi Hangya a megszállás nehéz idejében kiválóan megállta helyét, éppen úgy, mint a felvidéki Hangyaszövetkezet. Meg vagyok győződve róla, hogy ennek a most rábízott feladatának is az erdélyi Hangya-szövetkezet teljes megelégedésre és a magyarság megerősítésére meg fog felelni. Gondoskodnom kell természetesen ugyanakkor arról is, hogy a szakoktatás is fejlődjék, mert hiába állítunk mi fel méneseket és hiába fejlesztjük a termelést, ha a gazdákba a szakoktatás, a szaktudást nem tudja kellőképpen beoltani; éppen ezért örömmel jelenthetem a t. Háznak, hogy a napokban a kolozsvári ősi gazdasági akadémiát megnyitottam (Éljenzés a jobboldalon és a középen.), mint az erdélyi felsőfokú gazdasági oktatás középpontját. De e mellett a felsőfokú oktatás mellett gondoskodás tárgya kell, hogy legyen az is, hogy « tömegoktatás — és elsősorban ezen van a hangsúly - meglehetősen nagy, széles körben fejlődjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a célnak az elérése érdekeben téli gazdasági iskolákat kívánok felállítani Erdélyben és lehetővé kívánom tenni, hogy a téli gazdasági tanfolyamok tartásával azokban a községekben és városokban, amelyekben egyelőre iskolát nem tudok felállítani, a szaktudást a gazdatársadalom lelkébe oltsam így hele. ' '• • Magyarországon háromhónapos téli gazdasági tanfolyamokat szoktunk tartani. Az er ílélyi viszonyok között úgy látom, hogy nem. háromhónapos tanfolyamokra lesz szükség, hanem rövidebbekre és így az Erdélyi Gazdasági Egyesület kérésének eleget téve, az eredetileg tervezett negyven háromhónapos tanfolyamat rövidebbre fogom venni és lehetővé teszem, hogy e helyett a negyven háromhónapos tanfolyam helyett nyolcvan másfélhónapos tanfolyamot vezessünk be. Ugyanakkor természetesen női háztartási tanfolyamok tartásáról is gondoskodni kívánok, valamint arról is. hogy kb. 1000 népkönyvtár kiosztásával minden községbe eljusson a legelemibb gazdasági szaktudás csirája. Természetesen a szakoktatással karöltve a kísérletügyi intézményeknek is együtt kell haladniuk, mert csak a kettő összhangba hozásával tudjuk, a mezőgazdasági termelést előrevinni. Éppen ezért Kolozsvárott mezőgazdasági vegykísérléti állomáát, yetőmagvizsgáló állomást, gyógynövénykísérleti állomást, növénytermesztő és növénynemesitő kísérleti állomást kívánok fölállítani, Nagyváradon, Szátmár-