Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1151

Az országgyűlés képviselőházának 165. minden újítás iránt annyira fogékony népünknél iparfejlesztési szempontból, azt bővebben fejtegetnem felesleges. Nemcsak ott mutatkoznék tehát indusztriális szempontból a csatornaépítésnek előnye, hogy olcsó víziúton tenné lehetővé a szükséges nyersanyagoknak, főként pedig a szénnek szállítását, hanem azon a téren is mutatkoznék a jelentősége, hogy igen nagy megtakarítást jelentene éppen a nagyon drága szén használata tekintetében, miután ez az eltkrifikálás, a villamos energiának ez a felhasználása pótolná a szenet. Eá kell mutatnom arra a körülményre is, hogy elsősorban tömegáru szállítására lenne berendezkedve a víziút. És itt óriási területek vannak még kihasználatlanul. Éppen a szénkérdéssel kapcsolatban fel kell említenem, hogy tufamezők, nagy tőzegtelepeink vannak és a tőzeg megfelelő szárítási eljárással pótolni tudná a barnaszenet, de csak úgy vihető be az ipari életbe, ha ennek a szállítása olcsó úton volna lebonyolítható. A csatornaépítéssel kapcsolatban felemlítem a vízi lecsapolások kérdését is, mert ez tudná a káros elemet hasznossá változtatni, és ez tudná a vízgazdálkodást jobbá tenni. Ha bőségesen van vizünk, ezt le tudná vezetni megfelelően, mégpedig a Tisza vizébe, viszont ha szárazság van, akkor tárolásokkal és vízátemelésekkel, öntözéssel tudná biztosítani a termelést. Ennél a kérdésnél rái kell mutatnom arra, amit valamelyik szaklapban nemrégen olvastam, hogy a kun szentmiklósi és szabadszállási nagy vízállások levezetésére a földművelésügyi minisztérium egy öv-csatorna megépítését tervezi. A vizsgálatokat lefolytatták, a munkálatok már kezdetüket is vették és a földmívelésügyi kormány erre a célra a Dunavölgyi Ár; vízlecsapoló Társulat részére 4 millió pengő segélyt is folyósított. Azt hiszem, hogy ez a befektetés talán nem hozza meg a hozzá fűzött reményeket és a megfelelő kamatozást. Az ilyen lecsapol ás oknál ugyanis a víz folyásának természetes útját kellene követni, márpedig tudjuk azt, hogy a Tisza vízszintje 20 méterrel fekszik alacsonyabban, mint a Duna vízszintje. Mégis a kunszentmiklósi és szabadszállási vizeket nem a mélyebben fekvő Tiszavonal felé akarja vezetni ez az, öv-csatorna, hanem a magasabban fekvő Duna vizébe óhajtja átemelni. Azt hiszem, hogy az ilyen munka, amely ellentétes a természet törvényeivel, kellő eredménnyel nem járhat. Ez a kérdés is sürgősen megoldandóyá teszi tehát a dxma—tiszaközi csatorna létesítését, amelybe az északpestmegyei vizek a legkönynyebben levezethetők és — a természetes útirányt követve, — a Tisza vizébe átvezethetők. Ha viszont a Duna—Tisza közén, a Pest megye északi felén összegyűlendő és természetes útiránya szerint a déli részek felé igyekvő víz; mennyiséget fel tudjuk fogni és ettől a déli részt tehermentesíteni tudjuk, akkor a déli részen is magától meg fog oldódni a vízlecsapolás kérdése, mert egyszerű árkolással azok továbbvezethetők lesznek, és nem fog annyira felduzzadni, felszaporodni a víz, mint a jelen esetben. Nem utolsó sorban említendő meg azonban a csatorna közgazdasági előnyei között az Öntözés kérdése sem. Köztudomású, hogy az öntözésnek sokkal nagyobb előnyei mutatkoznak homokterületeken. Ezek az intenzívebb gazdálkodásra, főként a kerti gazdálkodásra inkább alkalmasak, mint a tiszántúli kötött talajok. Köztudomású az is, hogy éppen ezeken a részeütése 1HÙ. december 3-án, kedden. 115*1 ken, amelyek felé a csatorna iránya vezetne, tokep kis homoki gazdaságok terülnek el, amelyeknek a népe végtelenül szorgalmas, igénytelen, tanulékony, és saját magának és családjának munkájával igyekszik a földet termővé es hasznossá tenni. Ha most már a csatornát megépítjük és az öntözésre szükséges vizet ezeknek a kis parti gazdaságoknak rendelkezésére tudjuk bocsátani, itt párholdas kertgazdaságok fognak létesülni, amelyek főként a kerti gazdálkodás terményeinek előállításával felmérhetetlen előnyt lógnak jelenteni közgazdaságunk és közellátásunk számára. Budapestnek zöidségterményekkei való ellátása egyszerűen megoldódik, ha ez az öntözőcsatorna készen lesz. Előttem szóló képviselőtársam már említette azt, hogy Kecskemét környékén csupa ilyen apró kisgazdaságok terülnek el és hogy ez milyen egészséges a nemzet egyeteme szempontjából a termelés tekintetemen, mondom, erre ö már rámutatott, nekem erre nem kell kitérnem, ellenben legyen szabad rámutatnom ennél a kérdésnél arra a szomorú körülményre, hogy valóban az a földet szerető, a földért élő-haló nép most milyen nehéz nely

: zetben van, valóságos lelki válság előtt áll, tömegével menekül a földtől, amely a megélhetését nem biztosítja többé. Tudok kisgazdacsaládokat, ahonnan a fiatalság, otthagyva a földet, otthagyva az apai örökséget, jön Budapestre, iparvállalatokban igyekszik elhelyezkedést és munkát keresni, sőt jönnek a kisgazdái fjak a dunai hídépítkezésekhez, sokkal alacsonyabbrendű munkát választva maguknak, mint amilyen egy gazdaság önálló vezetése mellett részükre _ megfelelő és kívánatos volna. Ezt a szomorú jelenséget csak úgy tudiuk kiküszöbölni és a földet szerető népet csak úgy tudjuk a földhöz visszavezetni, ha annak termőképességét vissza tudjuk állítani. Reménységet kell tehát keltenünk ezekben a kisemberekben, a föld szeretetét újra fel kell ébreszteni a lelkükben, ami csak úgy érhető el, ha olyan körülményeket tudunk számukra biztosítani, amelyek a kisgazdaságnak a prosperitását biztosítják. T. Képviselőház! Kézenfekvőnek látszik ennek a kérdésnek megoldási módjaként a munkatáboroknak erre az egy irányra való beállítása, továbbá az, hogy a fenyegető jelenségként mutatkozó munkanélküliség kérdésével kapcsolatos ínségmunkák keretében óriási földmunkák volnának ezen a téren megvalósíthatók. Nem lehetséges az, hogy a kormányzat ezekről az alföldi problémákról megfeledkezzék. Mi, alföldi képviselők, látjuk azt, hogy milyen óriási befektetéseket tesz a kormány Kárpátaljának és Erdély népének megsegítése érdekében. Tudjuk azt, hogy ezekre feltétlenül szükség van, hangoztatnunk kell azonban azt, hogy ez nem történhetik meg az alföldi magyarság rovására, annak elhanyagolása mellett. Vitális érdeke ennek a nemzetnek az, hogy ez a színtiszta magyarság fejlődhessék, erősödhessék anyagilag és kulturális tekintetben is előbbre juthasson. (Ügy van! a jobboldalon.) A mai körülmények között, mai szegénységében ez a nép nem képes többé biztosítani a maga fejlődésének az útját. A múltban nem kért ez a nép állami támogatást semmiféle problémájához, állt a maga erejéből szilárdan a maga kis gazdaságában és megteremtette a maga életkörülményeinek szilárd alapjait a maga tanultságával, műveltségével, tanulékonyságával és szorgalmá16Ï*