Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1150

1150 Az országgyűlés képviselőházának 16 s ezek közt a vízi utaink közt megfelelő kapcsolat, megfelelő összeköttetés nincs. Képzeljük el, hogy a Duna és a Tisza, ez a természetes úthálózatunk, ezek a vízi utaink vasútvonalak lennének. Ebben az esetben elképzelhetetlen, hogy ennek a két ixthálózatnak az összekapcsolását — bármilyen költségbe kerülne is — mellőzni tudná a magyar közgazdaság. Az olcsó vízi út előnyeinek kihasználása tiszai vízi úthálózatunkon csak akkor biztosítható, ha ezt a csatornavonalat a Duna és Tisza között megépítjük. Sürgőssé teszik ennek megépítését belső forgalmi viszonyaink és termelésünk jelenlegi helyzete is. Tudj.uk

, hogy az öntözésügyi Hivatal életrehívásával a Tiszántúl óriási mérvű építkezések vaunak folyamatban, amelyeknek részben az a céljuk, hogy a Tiszát sekély vízállás mellett is végig hajózhatóvá tegyék zsilipek és a kárpátaljai részeken létesítendő völgyzáró gátak segítségével. Tudjuk azonban, hogy a tiszai vízi út; hálózat megépítésére nézve döntő jelentőségű a Tiszalöknél kiinduló főöntözőcsatoma megépítése, amely a Hortobágy és a Berettyó felhasználásával Berettyóújíalunál érné el a Berettyót és azt hajózhatóvá téve, biztosítaná a hajózást a Kőrösön keresztül egészen a Tiszavonalig. Teljesen felesleges bővebben fejtegetnem, hogy milyen óriási jelentősége van enneis: az eimaradt Tiszántúl közgazdasági, kulturális és szociális viszonyai szempontjából. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy vízi mérnökeink, szakközegeink megállapítása szerint a tiszai mellékfolyók is igen kevés költséggel hosszú vonalon hajózhatóvá volnának tehetők. így például hajózhatóvá volna tehető a Sajó, a Bodrog, a Hernád, azonkívül a Sza

: mos és a Körösök is egészen a volt trianoni határig. Ilyenformán az egész tiszai termékeny vidék belekapcsolódhatna a Nyugat felé irányuló forgalomba, ha a csatornavonalat idejében megépítenénk. A csatorna nélkül ellenben a gazdag Tiszavidék összes terménye rendkívül nehezen és óriási költséggel hozható fel forgalmi központunkba, Budapestre és irányítható tovább Nyugat felé. Azt is felesleges bővebben hangsúlyoznom, hogy ez milyen nagy árveszteséget jelent az ottani termelő kisgazdarétegek számára. T. Képviselőház! Azt hiszem, a viziutak jelentőségét szintén felesleges bővebben hangsúlyoznom. Csupán azt emelem ki, hogy ez nem jelent valami átkos konkurreaiciát a vasúti fuvarozással szemben. Hivatkozom itt egy volt kereskedelemügyi miniszterünknek, Hieronymi Károlynak egy ismert hasonlatára amikor azt mondotta, hogy aki csupán vasúton akar fuvaroztatni, az hasonlít az olyan emberhez, aki istállójában csupa versenyparipát, csupa arabs telivért tart és igáslovak hiányában a szemetet is ezekkel^ a telivér lovakkal kénytelen kifuvaroztatni, sőt a szántás-vetési munkálatokat is arabs lovakkal kénytelen elvégeztetni. Hasonlatát tovább fűzve, azt mondotta, hogy a közlekedés versenyparipái a vasutak, amelyek csak személyszállításra, a darabáruk és a gyors szállítást igénylő termények fuvarozására hasznáhatók és a közlekedés igáslovai a közutak és a viziutak, tehát a tömegáruk szállításánál kizárólag ezek jöhetnek számításba. Ezek tehermentesítenék a vasutak forgalmát és éppen azo^ kat az árukat vennék át fuvarozásra, amelyek a vasúti fuvarozásnak hasznot egyáltalában nem jelentenek, hanem inkább csak kárt okoznak s a fejlődós irányát és kapuit torlaszolják el. ' 5. ülése 19 UÖ. december $-án, kedden. Hogy milyen jelentősége van éppen nap* jainkban a viziutak gyors és tökéletes kiépítésének, azt a mai forgalmi zavarok is szembeötlően bizonyítják, amikor újabb és újabb területek kapcsolódnak vissza Isten kegyelméből megcsonkított országunkhoz, anélkül, hogy közlekedési eszközeink ennek megfelelően szaporodnának. Nincsenek vagonjaink, mozdonyaink kellő számban, nincsenek megfelelő közutaink, szükséges tehát, hogy a közlekedésnek, a forgalomnak szolgálatában beállítsuk vizi úthálózatunkat, ami nélkülözhetetlenné teszi a csatorna megépítését. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a kérdés már több, mint kétszáz éve foglalkoztatja a szakköröket. Egy nagyon érdekes történelmi találkozásra mutatok itt rá a németség és magyarság részéről. 1609-ben Vogemante Lotario vetette fel és majdnem a megvalósulás stádiumába juttatta az Elba—Odera-csatornának a Dunával való Összekapcsolásának, e csatorna megépítésének a gondolatát. .Ugyanakkor az 1875:LIX. törvénycikkünk egy országos rendezőbizottságot küldött ki gróf Csáky Imre bíbora ok vezetésével, amely bizottság a vizi úthálózat kérdésével foglalkozott. Ez a bizottság igen körülekintő és alapos munka után a Duna—Tiszaközi csatorna sürgős megépítésének gondolatát vetette fel és olyan formában számolt be az országgyűlésnek, hogy egy Zombornál és egy Szolnoknál megépítendő alsó és felső Duna—tiszaközi csatorna megépítését hozta javaslatba. Amikor tehát Németországban, az akkori Ausztriában felvetődött az Elba—Oderacsatorna gondolata, ugyanakkor vetődött fel Magyarországon a duna—tiszaközi csatorna gondolata. A két elgondolás között nyilvánvalóan megvan a legszorosabb kapcsolat. A történelmi visszapillantás során rá kell mutatnom arra, hogy a kérdés a megvalósulás stádiumához 1906-ban állott legközelebb. Abban az időben egymásután két mérnök kereskedelmi miniszterünk is volt, Kossuth Ferenc és Hieronymi Károly, akik szívükön viselték ennek a kérdésnek megvalósítását. Szakemberek voltak, értettek hozzá es mint akik szakképzettségüknél fogva e kérdéssel intenzíven tudtak foglalkozni, óhajtották is ennek megvalósítását és mindent el is követtek ennek érdekében. Sajnos, a viszonyok akkor lehetetlenné tették a terv megvalósulását. Itt kell kapcsolódnom Ronkay képviselőtársamnak az egyik felszólalásába, amelyben azt kívánta, hogy az összes vízi ügyek vétessenek ki a földmívelésügyi minisztérium munkaköréből és tétessenek át az arra hivatott kereskedelemügyi minisztériumba. 1919 óta vétettek ki ezek a kérdések a kereskedelemügyi minisztérium hatásköréből és utaltattak át a földmívelésügyi minisztériumba, ahol vízügyi műszaki osztály létesült a földmívelésügyi minisztérium egyik főosztályaként. Természetes, hogy ezekkel a kérdésekkel intenzívebben és egész közlekedési hálózatunk áttekintésével kizárólag a kereskedelemügyi minisztérium foglalkozhatok és ezért magam is kívánatosnak tartanám, hogy ez a kérdés oda utaltassék át. Mélyen t. Képviselőház! A duna—tiszaközi csatorna megépítésének kérdése nemcsak egyszerűen közlekedéspolitikai okokból bír jelentőséggel, hanem messzemenő következményei vannak a csatorna megépítésének iparfejlesztési téren is. A csatornával — akár lépcsőzetes beállítás mellett, akár duzzasztó művek létesítésével—könnyű volna a vízierőnekipari és elektrifikálási célokra való felhasználása. ' Hogy ez mit jelentene a mi tanulékony és