Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1149
Àz országgyűlés képviselőházának 166. ütése 1940. december S-án, kedden. lUií kaphassanak, akkor a kisiparos társadalomnak is segítségére kell sietnünk. A magam részéről nagyon szeretném, ha az ez irányú törvény javaslat minél előbb foglalkoztathatná ezt a t. H'á'ssat, hogy ez a kisiparos társadalom is megnyugvással fogadhassa ezt, mert hiszen a kisiparos is megöregszik, ő is gyámoltalan és munkaképtelen lesz, élve nem bújhat a told alá és öregségére támogatásra szorul. Ezzel kapcsolatban még az új keresztén y kisipar és kiskereskedelem támogatását kívánnám szóvátenni. Én ugyanis azt vagyok bátor kérni, hogy az áruelosztásnál, a behozatali engedélyek kiadásánál ezt a fiatal kereskedelmi réteget is vegyék figyelembe. Nem elég, hogy ezeket a fiatal keresztény embereket az iparigazolvány mellé adott kis kezdő tőkével útnak indítjuk, mert így nem hiszem, hogy be fogják váltani a hozzájuk fűzett reményeket. Vigyázni kell a rendeletek és intézkedések végrehajtásánál arra, hogy ez a keresztény ke reskedelem tényleg felvirágozhassék és keresztény szellemben fenn is maradhasson a magyar nemzet számára. Ki kell még térnem itt a szövetkezetbe tömörült keresztény tűzifakereskedőknek hoz zám . juttatott többszöri panaszára. Azt tették szóvá ezek a kereskedők, akik szövetkezetbe tö mörülve kívánták újabb életlehetőségeiket alá támasztani, hogy nem kapnak kellő mennyi ségű tűzifát, ami az üzlet forgalmát biztosi tana. Ebben a tekintetben csak azt vagyok bátor kérni, hogy amíg ezeknek a szövetkezetbe tömörült keresztény kiskereskedőknek a szükségletei kellően ki nem elégíttettek, a zsidó kereskedelmet teljesen kapcsolják ki a tűzifaelosztásból. Végül abban a biztos tudatban, hogy a kormány a többségi párt támogatásával az általa hangoztatott gondolatokat maradéktalanul megvalósítja és a jövőben is megértően fog a nemzet egyetemes érdekeiért eljárni, a megajánlást képviselői felelősségem tudatában a legmesszebbmenő bizalommal megadom. (Taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Eévész László! Elnök: Révész László képviselő urat illeti a szó! Révész László: T. Képviselőház! Képviselőtársaim közül többen hangoztatták már a Duna—Tisza-közi csatorna megépítésének sürgősségét. Ezt a kérdést azonban csupán felvetették, de ennek érveit fel nem sorakoztatták. Méltóztassanak megengedni, hogy felsorakoztathassam azokat az okokat, amelyek ennek a régi problémának a megvalósítását sürgőssé teszik. Átfogó kérdések helyett ezzel az egy részletkérdéssel kívánok felszólalásomban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! A csatornakérdés megoldását mind külső, mind belső okok sürgetik. Külső okként legyen szabad rámutatnom a német vízi úthálózat kiépítésének kérdésére, amely kérdést a németség a legsürgősebben megoldandó feladatai közé állította. (Ügy van! a baloldalon.) Ismerjük a német vízihálózati rendszert. Ismerjük a Rajna és a Duna életbevágó fontosságát közlekedési, forgalmi szempontból a német közgazdasági életre. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a németség ezt a két főfontosságú folyóját új csatornával óhajtja összekapcsolni. Az 1938 május 16-i törvény Németországban elrendelte a Duna—Majna— Rajna-csatorna megépítését. Ennek munkálatai nemcsak folyamatban, hanem annyira előPÍPVIS^OHÁZI ^API/) VJI. rehaladott stádiumban vannak, hogy az előre kitűzött 1945. évi terminus helyett már a legközelebbi jövőben megvalósul a németségnek ez a régi vágya, régi kívánsága. Elképzelhetjük, hogy milyen óriási jelentőségűvé teszi a csatorma megépítése a Dunán való közlekedés kérdését. A dunai forgalom a németségre nézve létkérdés. Megmutatta ezt már a múlt világháború és még inkább nyilvánvalóvá vált ez a most folyó világháború alatt, hogy menynyire vitális érdeke a németségnek a dunai hajózás zavartalansága és kifejlesztése, a legélénkebben bizonyítja a folyó év tavaszán Giurgiuban, a dunai oláh kikötőben az angol flotilla megjelenése, amely a német előadások szerint azt tűzte ki céljául, hogy a Vaskapunál a sziklák felrobbantásával a dunai hajózést lehetetlenné tegye, s ezáltal lehetetlenné váljék a németség részére a román élelmiszer és kőolaj szállítása. Az angol flotilla letartóztatásával lehetetlenné tették ennek a tervnek keresztülvitelét. Amilyen fontos tehát a németségre nézve az építkezés, éppen olyan fontosnak kell lennie ránk nézve is, mert a szomszéd viszonyok sohasem hagyhatnak bennünket érintetlenül, azokhoz a mi közgazdasági, forgalmi viszonyainknak feltétlenül igazodniuk kell. Be kell kapcsolódnunk vízi úthálózatunkkal az ő úthálózatukba, és lehetőleg közös tervek szerint kell kiépítenünk vízi úthálózatunkat. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nem szabad háttérbe szorulnia ebből a szempontból a mi forgalmi és kereskedelmi gócpontunknak, Budapestnek, sőt azt minél nagyobb erővel ki kell építenünk és be kell kapcsolnunk ebbe a hálózatba. Tudjuk, hogy á németségnek most főtörekvéso az, hogy Bécset valóságos keleti Hamburggá tegye, a dunai forgalom főforgalmi központjává emelje. Ezzel szemben tehát nekünk eminens érdekünk az, hogy Budapestet ne engedjük háttérbe szorítani. Amint Kohringer Sándor írja, a németség részéről most a Drang nach Osten modern ruhába öltöztetve, a Lebensraum alakjában jelenik meg. Nekünk ezt a tételt viszsza kell fordítanunk és úgy kell kiépítenünk forgalmi hálózatunkat, főként pedig vízi úti közlekedésünket, hogy a mi nyersterményeink számára váljék Lebensraum-má a német tér. De figyelembe kell vennünk a közelebb történő német csatornaépítkezéseket is, amelyeknek célja az Elbének és az Oderának a Morva-folyó igénybevételével és hajózhatóvá tételével a Dunával való összekapcsolása. Ilyen módon mind az Északi-, mind a Keletitenger a Fekete-tengerrel hozható vízi úton összeköttetésbe. Még közvetlenebbül érdekli a magyar belforgalmat az Elbe és az Odera, valamint a Morva-folyók hajózhatóvá tétele és csatornával való összekapcsolása, mert ez a rendkívül gazdag cseh és sziléziai bánya- és szénvidékeket nyitja meg a Magyar Alföld felé, viszont a Magyar Alföld terményeinek ott természetes és egészséges utat, biztos piacot teremt a németországi vízi úthálózatba való bekapcsolódásunk révén. Ahhoz azonban, hogy ezt a helyzetet kellően ki tudjuk használni, elodázhatatlanul szükséges a Duna—Tisza-csatorna megépítése. (Ügy van! Ügy van!) Ha egy pillantást vetünk Magyarország térképére, látjuk szerencsétlenül tagolt vízi hálózatunkat, amely dunai és tiszai vízi hálózatra osztja ketté az országot, 167