Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1146

11-46 Àà országgyűlés képviselőházának 165. ütése 19M>. december 3-án, kedden* mert a régi liberális közgazdasági felfogással ellentétben egy olyan, tisztán pénzügyi szakszempontból,. improduktív beruházást, mmt a. leiszerelés, — mert a régi pénzügyi politika minden hadfelszerelést improduktív beruházásnak tartott — megcsinált a nélkül, hogy a régi liberális elvekkel szemben a túlsó oldalon megszűkítéseket hozott volna létre s hogy elvett volna az állam életéből. Ellenkezőleg; 400 milliót befektetett a magyar közgazdaságba. Az egész programmnak 40%-át ugyanakkor a gazdasági életnek, a termelésnek megerősítésére, kiszélesítésére fordította, (vitéz Lipcsey Márton: Boldogan valljuk mindnyájan!) Ez az egészen új pénzügyi szemlélet az, amelyet a német birodalomban is, az olasz birodalomban is az új fasiszta és nemzeti szocialista forradalmak birodalmában követnek. És ha már azt vetik a szemünkre, hogy mindazokat, amiket mi itt követelésként felvetünk, miért nem csinálta meg vitéz Imrédy Béla az ő 8 hónapos kormányzása alatt, hiszen májustól január végéig mindössze 8 hónap telt el, akkor előbb válaszoljunk arra, hogy mit csinált ez alatt a 8 hónap alatt. Kezdjük onnan, htogy vitéz Imrédy Béla a győri Programm lefektetése után bevezette, akkor még mint gazdasági főminiszter, az árkormánybiztosság, helyesebben az árszabályozás, az árrögzítés rendszerét és meghozta az első jegybanknovellát. Miniszterelnökké való kinevezése után pedig meghozta a Horthy Miklós-repülőalapot,. amelyben vitéz Rátz Jenőnek nagy érdemei vannak, meghozta a honvédelmi törvényt, tehát tető alá hozta ezt a nagyfontosságú törvény

V amelyben az akr kori honvédelmi miniszternek szintén nagy érdeme van s ezt ebben a Házban mindenkinek el kell ismernie. De forradalmi újítás volt a magyar közéletben a szeszartel eltörlése is. Ez minden kormány programmjában benne volt. Az ezévi költségvetésből bizonyítható, mit jelentett az, hogy vitéz Imrédy Béla ezeket a nagy zsidó hitbizományokat eltörölte. Ha jól emlékszem, az akkori költségvetésben 13 millió pengőt jelentett a szeszadóbevétel, és a mostani költségvetésben a szeszmonopólium bevételei 38 millió pengőre emelkedett. Beszéltünk a családvédelemről is, beszéltünk vitéz Imrédy Béla 8 hónapos kormányzása alatt is, amelyből 3 hónap a honvédelem hirtelen felkészültségére és a Felvidék visszavételére esett. Ez alatt az egész rövid kormányzás alatt hozta ő a családi munkabérről szóló törvényt, amely a munkaadók jövedelméből majdnem. 20 milliót adoti oda a munkásgyermekeknek. És most méltóztassanak visszaemlékezni 1938-ra, a Darányi-kormányzat idejére. Akkor az első zsidótörvény tárgyalásakor a bizottságban próféciák hangzottak el, hogy a magyar gazdasági élet össze fog omolni a zsidótörvény terhei alatt. Erre a jegybank akkori elnöke és gazdasági főminiszter állt fel és azt mondotta, — ezt mindenkinek el kell ismernie — hogy elegendő devizatartalékja van, hogy nyersanyagot szerezzünk, amellyel ezeket a nehéz esztendőket át lehet vészelni. Ö hozta a második zsidótörvényt is, amely a maga idejében és a maga nemében rendkívüli cselekedet volt. De tovább megyek. Hol sikkadt el a parlament retortáiban az az álláshalmozási javaslat, amelyet vitéz Imrédy Béla nyújtott be? (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Hány kibúvót csináltunk azon a foldbir tokreform.- ja vaslaton, amelyet vitéz Imrédy Béla készített el kaposvári beszéde alapján? De ha elővesszük azt a kaposvári beszédet és olvassuk a kormánymegnyilatkozásokat a családvédelmi és a szociális alap megvalósításá.ról, olvashatjuk'a kaposvári beszédben azt is, úgy akarta kiszélesíteni, megcsinálni, hogy a gyermektelen örökhagyók örökségét is bizonyos állami adó alá akarta, vonni. Az, ami itt családvédelmi javaslat címén a kormányzat nagy megelégedése mellett a nyilvánosság elé került, csak egy része, tőre déke volt annak a családvédelmi és szociális alapnak, amelyet Imrédy Béla kormányzata tervezett. És mindez, t. Haz, 8 kis hónap alatt, 8 izgalmas hónap, belpolitikai válságokkal tele hónap alatt történt, az első magyar területek visszaszerzés idején, a honvédség modern, korszerű átalakítása idején és mégis bátran, felemelt fővel merem állítani, hogy valamennyi olyan nagy horderejű javaslaton, amelyet mi azóta tárgyaltunk, már rajta vannak ennek a kormányzatnak, kezenyomai, mégpedig bátrabb, radikálisabb kezenyomai. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Mi tehát nemcsak a külpolitika területén hivatkozhatunk büszkén, önigazoltságunkra. Nemcsak arra hivatkozhatunk, hogy Narvik előtt, Paris előtt, Dünkirchen előtt sok minden olyant megmondottunk, amire a magyar közcélét azóta egyszerre, váratlanul, csodálatos mó don ráébredt, hanem mi belpolitikában, szociálpolitikában is a legteljesebb igazoltsággal ülünk itt mert igenis, annak a kormányzatnak a tempóját akarjuk a jövendőben követni, amelyre utaltam. (Mozgás. —- Rajniss Ferenc: Azóta lassabban járunk és sehova sem érünk!) Az ellenzék csak programmot adhat, nem cselekedhetik, nem tehet, mi azonban tettekre hivatkozhatunk! (Ügy van! Úgy van! — Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Mi mindig hivatkozhatunk az előbb említett nyolc hónapra! Áz idők járása azóta Európa felett lényege son meggyorsult. Egész Európa egy nagy forradalmi átalakulásban él, százezreket telepítenek át, óriási kérdéseket oldanak meg. Minket az Isten különös kegyelme ebben a ciklonban megóvott, egy boldog szigetnek őrzött meg és mi minden szerencsénk ellenére sem tudjuk kihasználni ennek a nagy átalakulásnak, ennek a nagy forradalomnak az előnyeit. Mert egy ilyen nagy forradalmi átalakulásnak előnyei is vannak J Igenis be kell kapcsolódnunk Európának abba a lüktető tempójába, amely népek arculatát változtatja meg, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) be kell kapcsolódnunk a nagy átalakulás iramába, amellyel talán a Kárpátokon túl élő, a világon szétszórt magyarokat is végre visszahozhatjuk és az egész magyar földnek új arculatot adhatunk. Egy nagy testvéri közösséggé kell átalakítani ezt a népet, de azon az úton, amelyen a kormányzat elindult és amelyre vitéz Imrédy Béla azt mondotta, hogy a munkája jószándékú, de pepecselő, ezekhez a nagy ideálokhoz sohasem jutunk el, ezért a költségvetési törvényjavaslatot el nem fogadhatom, (Elénk éljenzés és taps a szclsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Simon Ferenc! Elnök: Simon Ferenc képviselő urat illeti a szó. Simon Ferenc: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam jószándékú kritikájával, nem ki-