Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1147

Az országgyűlés képviselőházának 165. .vánok foglalkozni, mert érthető az a bizonyos árnyalati különbség, amely közöttünk fennáll, A.unál inkább megkívánok emlékezni Mosonyi Kálmán képviselőtársam előbbi választási pla^ kát kiteregetéséről. (Szöllősi Jenő: Azokat a plakátokat mindig itt kellene tartani!) A képviselő úr ugyanis azt állította, hogy a kormány tett ígéreteiből nem váltott be semmit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit váltott bef) Meg kell állapítanom, hogy ez a kormány azoknak a-plakátoknak megfelelően, azok értelmezésének megfelelően már egy egész sorozat (Halljuk! Hallóik! a szélsőbaloldalon.) szociális törvényjavaslatot tárgyaltatott le... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Példáulf) . Elnök: Tessék meghallgatni, hogy a képviselő úr előadhassa mondanivalóit. Simon Ferenc: ... és meg kell állapítanom azt is, (Zaj. — Oláh György közbeszól.) hogy ezekben a nagyhorderejű kérdésekben mi volt a helyzet. Ha csak a földreform kérdését említem, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a t. túloldal annakidején ennek a nagyhorderejű kérdésnek megszavazásában sem volt segítségünkre, hanem • inkább ellene szavazott, (vitéz Lipcséy Márton: Ebben van valami! — Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Zaj és derültség '••• a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) kivéve természetesen azokat a képviselőtársaimat, akik azóta váltak ki ebből a többségi pártból. r Szóvá tette a képviselő úr a választásokkal kapcsolatban a közéleti tisztességet, az iparos társadalomra vonatkozó programmot. Az önállótási alap igenis a keresztény kisiparosság megerősítésén fáradozik és a legnagyobb erővel támogatja a keresztény kisiparosokat, kell, hogy a közélet terén példaadó módon járjanak el. (Budinszky László: - Nem kapnák az emberek semmit! — vitéz Lipcsey Márton: Téved uram! Téved! — Budinszky László közbeszól. — vitéz Lipcsey Márton: Ne integessen, mert téved! — Budinszky László: Ön nem ért ehhez! — vitéz Lipcsey Márton: Lehet, hogy nem értek hozzá, de azt mondhatom, hogy eleget tesznek... — Zaj.) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. -... Simon Ferenc: Ha lelkiismeretvizsgálatot végzünk, nyugodtan állapíthatjuk meg erről az oldalról, hogy a kormánypárt igenis tett, de a túloldal ezen a téren nagyon keveset telt a választók érdekében. (Szöllősi Jenő: A kormánypárt csak szavazzon') Mint kisgazda jóleső érzéssel hallottam itt a költségvetés tárgyalása során, hogy előttem szólott képviselőtársaim olyan megértően, olyan messzehatóan foglalkoztak a vidék, a falusi munkásság, iparosság és különösen a falusi szakoktatás fejlesztésének kérdésével. A munkáskérdóst illetően nincs hozzátennivalóm a Vasvári Lajos képviselőtársam által elmondottakhoz. Csak annyiban kívánom alátámasztani az általa elmondottakat, hogy a munkáskérdést egyes politikai pártok ne arra használ fel, hogy a saját politikai céljaikat szolgálják vele, (Ügy van! Ügy van! jobb/elől.) hanem csakis olyan értelén, ben, hogy abból a nniukásíi;.;k, a .inuri'i adónak t-s e»?iï :VÍ a nemzetnek legyen a legnagyobb haszna. (Budinszky László: Ez a blöff! — Felkiáltások jobfelől: Miért? — Szöllősi Jenő: Lásd: Nemzeti Munkaközpont J20.000 pengővel!) Ma már általános kívánság az, hogy a mezőgazdaság szakoktatását minél szélesebb alapokra vigyük \ at, ami érthető is, m#rí.hiszen kellő gazdaság: j szaktudás. nélkül ina; már különösen a kisgazülese í9lO. december 3-án, kedden. 114* fiaságok a helyüket megállni nem tudják. .Legyen szabad azonban ehhez hozzáfűznöm á?.t, hogy a tudás is csak egyoldalú eszköz a XQTT melés szolgálatában, ha a mögött pénz, vagyis hitel nem áll. Nem mondom azt, hogy ma egyáltalán nincs hitel, de ami van, annak kamatát a mezőgazdaság szempontjából túl magasnak tar! tom. Bár e helyről elismeréssel kell adózuom ; azoknak a szakférfiaknak, akik a közelmúlt» | ban a kamatot egy százalékkal csökkentették, mégis azt kell mondanom, hogy még így is magas a kamat, mert valamely toké ,65 sza! zalékos kamat mellett 15 évi használati idő i alatt tulajdonképpen kétszeresen fizetődik I vissza, vagyis 15 év alatt ugyanannyit fizetek i vissza 6'5 százalékos kamatban, inint amilyen ! összeget kölcsönvettem. Ha ehhez még hozzáI számítom a negyedévenkénti váltómegújítást, amely egy év alatt 48 százalékot tesz ki,-akkor látom, hogy tulajdonképpen 113 százalék kamatot fizet a mezőgazdaság, már pedig ilyen körülmények között különösen a, kisgazíják, akik azt a tőkét egy évben csak egyszer forgatják meg, nem bírják kellően kihasználni a hitelt. Félelem kell, hogy elfogja azt a kisgazdát, aki ilyen nagy terhet mer magára vállalni, mert jöhet egy baleset, vagy egy rossz termés és akkor talán egész életén át, vagy egy évtizeden át nyögheti ennek a terhét. A termelés szolgálatában a pénz a fp eszköz, a pénznek azonban tudással kell párosulnia, hogy a kisgazdaságok kellően ki tudják használni. A kisgazdaságok leginkább: magukra vannak hagyatva, a kellő szaktudást kellő irányítás hiányában még nem volt módjukban megszerezni, termelésük nagyon elmaradt. Az ő pénzügyi alátámasztásukra van tehát leginkább szükség, hogy termelési átlagukat emelhessük. A kisgazdákról igen sok beszéd hangzott már el azóta, amióta nekem is szerencsém vau helyetfoglalni a képviselőházban. Szakkönyvekben vagy például a földreform tárgyalásával kapcsolatban vagy a költségvetés tárgyalása során a szerint, hogy a szónok hogyan kívánja beállítani, egyszer a kisgazdák hihetetlen nagy képességeiről, máskor pedig a legnagyobb fogyatékosságáról beszélnek. Ez az utóbbi vád, amellyel a kisgazdatársadalmat illetik, a legal aptalanabb, mert igenis, állítom, hogy ez a, réteg a legnagyobb képességeket i fogja felmutatni, ha megfelelő támogatást kap, ha pénzügyileg támogatni fogják, ha olyan támogatásban részesítik, mint ahogyan például a tőkeerős zsidóság teszi fajtájának a felvirágoztatása érdekében. Azt, amit olyan so-í kat hangoztatunk, hogy segítünk raj tukj egyszer mar meg kell tenni, hogy necsak -szóban kapjanak támogatást, hanem pénzügyileg is és szaktudással is ellátva kell Őket megse^ gíteni, hogy a nemzet javára minél több eredményt tudjanak elérni. (Szöllősi Jenő: Jo nyomon vagyunk!) Bendben van! "•'••'• '••" Vessünk csak egy pillantást a kecskeméti homoki kultúra fele, nézzük meg azt, liogy'a vad vizes területeknek minden egyes talpalatnyi földjét termővé varázsolták, nézzük még az egyesületekbe tömörült kisgazdák jószágailományát, a népies törzskönyvezést, nézzük meg a kiállítást, akaratlanul is látnuuk kell azt, hogy f éhben a rétegben, igenis, megvan az üzleti érzék, a tenyésztéshez való érzék és akaratlanul is látnunk kell azt, hogy jó és eredményes munkát végeztek el már eddig is. (Ügy van! jobbfelől.) De meg kell állapítanom azt is, t. Ház, hogy