Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1143

Â'z országgyűlés képviselőházának 165. ülése 19AO, december 3-án

r kedden. JÍ14S aki azt állapította meg, hogy Európában ma csak két helyen virágzik a régi értelemben vett feudalizmus: Magyarországon és Albániában. (Szöllősi Jenő: Éljen! — Krancz Raymund: Szép haladás!) Hátsó-Indiáig nincs már e művelt földrészen a földbirtokeloszlásnak ilyen aránytalansága, á vagyoneloszlásnak ilyen szélsősége. Amikor mi ezelőtt 14 hónappal a képviselőház túloldalán ülő tagjainak helyeslése mellett elmondottuk ezt, akkor vitéz Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter, akinek jó szándékát, reformokra irányuló akaratát iga-, zán legkevesebb jogom van kétségbevonni, azt mondotta, hogy í:lZ H javaslat, amelyet ő hoz, — ezt megmondotta őszintén — tulajdonképpen csak keret, amelyet neki kell^ kitöltenie élettel és bejelentette, hogy az a tízesztendős határidő, amelyet mint maximumot állapít meg a végrehajtásig, csak a végső határ, azon belül sok gyorsítás történhet. És most, 14 hó- ; nappal ezek után a beszédek után, maga a földmívelésügyi miniszter úr, de az összes felszólalók idehoznak adatokat, amelyekből kiderül például az, hogy az egy esztendő alatt Összesen 35-000 hold zsidóbirtokot tudtak át-; ruházni kis emberek kezére. (Rajniss Ferenc: De közben a zsidó is kapott!) Kiderül, hogy csak a félmillió holdnál valamivel többet ki' tevő zsidóbirtokot, amelyről többször hallottuk már, hogy maximum három éven belül kisemberek kezére jut és ezzel a földkérdés első; nagy feszültségét mindjárt megoldjuk, ezen adatok alapján — mert csak a tények, a tettek beszélnek, mi ígéretekben már nem bí- ; zunk — ilyen tempóban 15 év alatt fogják ; szétosztani. Éppen Mezey Lajos .képviselő úr

f

[ szájából hallottam, hogy 1934 óta összesen valami 130.000 holdat vettek telepítés céljaira • eljárás alá és ezeknek tulajdonosai közül is ; talán 300-an fellebbezéssel éltek. Ha ilyen tempóban haladunk, akkor a földbirtokreform megoldása nem a tízéves határidőig, hanem 15—20 esztendeig fog tartani. Pedig azóta fel- j adataink sokasodtak. Azóta, hogy menekültek jöttek ide, hallottuk, azóta a Kárpátokon túl \ lakó magyarok haza telepítése is időszerűvé \ vált. Haza akarjuk hozni a bukaresti magya- : rokat, a csángókat, haza akarjuk hozni a párisi, az amerikai, az argentínai magyarokat. • (Rajniss Ferenc: De hova?) De hogyan hozzuk j haza őket, ha saját belső kis problémáinkat csak S ilyen tempóban, csak ilyen lassan oldozgatjuk? j Mi már akkor megmondottuk, hogy mi ezt a birtokpolitikai javaslatot igen vérszegény-; nek ' tartjuk, ' de támogattuk, mert hittük, hogy Teleki Mihály és a mögötte álló urak bizonyos lendületet fognak annak végrehajtásába vinni és a keretet élettel, tempóval töltik tele. Tizennégy hónap nem igazolt minket hiedelmünkben, — és itt megint nem Teleki Mihály ellen akarok támadást intézni, de ő mondta itt, mikor egy interpelláció alkalmával szemére vetették, hogy miért csak Hyen kismennyiségű zsidóbirtokot ruházott át, hogy a fennálló jogszabályok és törvények nem nyújtanak néki módot többre — de rá akarok mutatni arra, hogy amikor a Besszarábiában élő félszázezer németet tizenhat nao alatt felszámolták és mindenestől áttelepítették, amikor Baltikumból több tízezer németet három hónapon belül hazahoztak új földekbe, új otthonokba, amikor most kéthónapos tervet csinálnak arra, hogy Elzász-Lotharingiából 200.000 embert kitelepítsenek, amikor Mussolini maga a szicíliai földbirtokreform keresztülvitelére állami támogatásként 25 milliárdot juttat, amikor Mussolini 8 millió holdnál több tőidet meliorizált vagy bocsátott telepítés', földbirtokreform céljaira, amikor a nem agrárjellegű államokban ilyen ütemben történik a kérdések megoldása, lehet-e akkor egy állami vezetőnek, egy rendszer exponensének azt mondani egy nemzeti kérdés megoldásánál, hogy nincs rá jogszabály. Kérdem a t. Házat, ha idejött volna a kormányzat egy egyszakaszos törvényjavaslattal, amely nem foglalkozva a tulajdonos zsidó mivoltának megállapításával, taxatíve megszabta volna, melyik az az 510— 520.000 hold föld, melyek azok a birtokok, amelyeket zsidóbirtok címen fel kell osztani, vájjon nem szavazta volna-e meg a Ház ezt a javaslatot két napon belül? (Rajniss Ferenc: A törvényjavaslatom háromnegyed éve ott fekszik, hozzá se

4 nyúltak!) Kérdezem a t. Házat, vájjon ez a javaslat a felsőházban nem kapott volna többséget? És ha nem kap többséget, ám lássuk, hol az ellenfél, hol van a reformok akadálya? Lássuk, hol van az a láthatatlan, ismeretlen hatalom, amely ezeket a reformokat akadályozza? Megint nem Teleki Mihály személye ellen akarok támadást intézni, de sem Portugáliában, sem Spanyolországban, sem Olaszországban, még Görögországban sem. és soha német felelős államférfiú szájából sem hallhattam mostanában egy sürgős, nagy nemzeti életkérdés megoldásánál, hogy nincs rá jogszabály, nem csinálhatom meg. (Rajniss Ferenc: így van! Ez igaz!) Nem Teleki Mihályt akarom támadni, de azzal a nagy összességgel, azzal a láthatatlan erővel szemben, amelyet röviden rendszernek szoktak nevezni, o is tehetetlen. (Nagy László: Lefogják a kezét!) Ez

# a rendszer őt magát is irányítja, a kezét lefogja. Kérdezem, nem tipikusan liberális jogi gondolkozás-e az, amikor néjiány, tegyük fel, nem pontosan megállapíthatóan zsidó származású birtokoson történt igazságtalanság, pontos jogi orvoslásáért évekig elhalasztjuk egy nagy probléma megoldását és évekig várat magára százezrek igazsága. Nem tipikusan liberális jógi gondclkozás-e az, amely így alkot törvényeket és így hajt végre törvényeket? T. Ház! Miután megvizsgáltuk a rendszer belső tehetetlenségét, érelmeszesedését a nagy reformok, a nagy átalakulások területen, — es amikor rendszerről beszélek, nem személyekre gondolok, hanem egy egész láthatatlan összefüggésre, egy nagy hálózatra — vegyünk most elő egy olyan egyszerű, a gazdasági élet folyamatosságát jelentő problémát, aminő -a mozgósítás idején a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosítása, a hiányzó munkaerők pótlása és megszervezése. Abban a pillanatban, amikor Magyarország megkezdte á honvédség félszerelését, abban a pillanatban, amikor a felvidéki kérdést és a kárpátaljai kérdést megoldottuk, abban a pillanatban minden felelős magyar politikus tudta azt, hogy tekintetünk Erdély felé fordul, hogy nekünk mindig készen kell lennünk egy mozgósításra. Amikor a magyar mozgósítás bekövetkezett, Európa már kilenc hónap óta háborúban volt. Itt álltak mögöttünk a nagy mozgósítási tapasztalatok. Kérdezzük meg a túloldalon ülő Juresek Béla kormánybiztos urat, volt-e ' a mozgósítás pillanatában egy központi szerv ebben az országban, amely pontosan tudta volna, hogy falvanként hogyan oszlanak még az igák, mennyi munkaerőre van szükség a községben? Volt-e itt egy központi kartoték?. Letárgyalta-e mindezt jóelőre a honvédelmi és mezőgazdasági igazgatás? A mezőgazdasági 166*