Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1144

1144 Az országgyűlés képviselőházának K igazgatás különben szánalmas lábakon áll ebben az országban. A jegyző 170—180-féIe munkája mellett őt terheli 190-iknek a mezőgazdasági igazgatás mindenféle követelménye. Volt-e ebben az országban egy központi szerv, amely előre tudta volna, hogy honnan fogják pótolni azt a munkaerőt, amelyet a honvédség elvon? Letárgyalta-e a két nagy szerv, a honvédelmi és a mezőgazdasági igazgatás, hogy kit kell hát bevonultatni'? Nem utolsó pillanatban támadt-e itt a legnagyobb zűrzavar? Pedig ott állottak előttünk a legnagyobb európai példák. Mi ebben az országban sokat mosolyogtunk azon a hatalmas szervezeten, amelyet a birodalomban Walther Darré a Reichsnährstand, Birodalmi Élelmezési Kend címen szervezett. Pedig Németországban a háború kitörésének pillanatában ennek a szervezetnek az exponensei minden faluban ott voltak. Én a háború kitörésének pillanatában azt láttam, hogy a német faluban mindenki tudta, ki fogja elfoglalni helyét, ki fogja pótolni az ő munkáját bevonulása pillanatában. Minden falu munkaerejét már előre kartotékokra vezették és a mozgósítás minden fázisára megvolt az előkészület. Csak a borítékokat kellett kivenni annak a helyi Ortsbauernführernek, hogy megállapítsa, ki kinek jön a helyébe. (Szent-Ivány József: Ott is történtek hibák, itt is történtek hibák a behívások körül! — Raj ni ss Ferenc: De nem egyformán történtek! — Elnök csenget.) A t. közbeszóló úrnak teljes mértékben igazat adok, de mindennek a teljes előkészületlenség, a szervezetlenség volt az oka. Igenis, a honvédelem nagy érdekeit és a mezőgazdaság nagy érdekeit előre teljes harmóniába kellett volna hozni. (Ügy va0. Űpy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Tiszta dolog! Erről nincs mit beszélni! — SzÖllcsi Jenő: Fejetlenül kapkodtak! — vitéz Ujfalussy Gábor közbeszól. — Zaj.) A közbeszóló képviselő úrnak is ismét rögtön készen vagyok a válasszal. Egy modern államban nagy veszély esetén mindenki katona. Nincs külön honvédelmi szerv. Mi százszor is rámutattunk arra, hogy a mostani háborúk totális háborúk, a mostani mozgósítások totális erőfeszítést kívánnak. Egy modern államban nem lehet külön katonai és külön mezőgazdasági igazgatás, hanem a kettőnek fenn valahol találkoznia kell. Ezért mondom, hogy ez is a rendszer belső tehetetlenségét és organizálatlanságát mutatta, (vitéz Ujfalussy Gábor: Nem volt az olyan rossz! — Ellenmondások a szélsöbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Az elmaradt aratórészek sokat beszélhetnének!) Amikor én rendszerváltozásról beszélek, a túlsó oldalon ülő urak azt mondják, hogy jön a rendszerváltozás, ne féljünk, ők már készítik az alkotmányreformot. Legyen szabad ezzel kapcsolatban nekem is pár szót szólnom arról, hogyan viszonylik egymáshoz a rendszerváltozás és az alkotmányreform. Vájjon minden esetben azonos-e a rendszerváltozás az alkotmány reformmal? A minap olvastam egy igen kiváló konzervatív jogtudósunk értekezését arról, hogy a magyar alkotmányban milyen belga elemek vannak. (Rajniss Ferenc: Balga?) Nem, belga elemek. Ugyanazok az urak, akik még Paris, Narvik és Dünkirchen előtt bennünket, akik a magyar alkotmány egyes hibáira mutattunk rá és azokat bíráltuk, idegen eszmék harcosainak, importőröknek neveztek, most egyszerre szintén felfedezik az alkotmányban a belga, az idegen elemeket. Én nagyon félek azonban, hogy végül a belga, az '5. ülése 19'40. december 3~ún, kedden. idegen elemek megint azok lesznek, akik Paris ílőtt, Dünkirchen előtt, Narvik előtt felfedezek az alkotmányban ezeket a belga elemeket. Nagyon félek attól, hogy azok a balga belgák, akiket most az alkotmányból ki akarnak rekeszteni, minden bizonnyal, azoknak a harcosoknak soraiból fognak kikerülni, akik már előzőleg elvi alapon, eszmei alapon, világnézeti alapon mutattak rá a magyar alkotmány átalakításának szükségére. Nem lehet a statusquot fenntartani és ugyanakkor dinamikát hirdetni. (Úgy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nem komikus jelenség-e, hogy ugyanazok az urak, akik minket jobboldali publicistákat Bethlen István alatt azért tartottak felforgatóknak, mert a zsidókérdésre rámutattunk, később Gömbös alatt és Darányi alatt azért tartottak minket idegen eszmék szédültjeinek, importőröknek, guruló márkákkal megfizetett bérenceknek, mert hirdettük, hogy a német és olasz átalakulás egész Európában nagy, tökéletes rendszerváltozásra vezet és vitéz Imrédy Béla alatt megint azért tartottak minket felforgatóknak, mert tapsolni találtunk vitéz Imrédy Béla megállapításának, mikor ő a te; kintély és szabadság elvének adagolásában új arányt hirdetett, mondom, ugyanazok az urak most egyedül magukat tartják illetékeseknek arra. hogy a zsidókérdésben, a tengelyhatalmakkal való megegyezés kérdésében és az alkotmányreform kérdésében döntsenek? (Kóródy Tibor: Visszamenő hatállyal váltak Pauluszokká! — SzöÜősi Jenő: Politikai erkölcsök!) T. Ház! Nem akarom a rendszer hibáit előttem már százszor megállapított gazdasági bajokkal dokumentálni. Nem akarom elmondani, milyen hibákat követett el a rendszer a íMikorkérdésben, a zsírkérdésben, a húsellátás kérdésében, (Egy hang a szélsőbaloldalon: A 'petróleumban!) csak egy egyszerű tényre mutatok rá; mindenféle mentséget elfogad az ember, de ebben az egy kérdésben nem fogadhat el mentséget. Miközben nagy háborúban küzdő államok tökéletesen meg tudták oldani a faellátás kérdését, addig mi, akik e közben visszaszereztük legnagyobb fatermelő területeinket (Rajniss Ferenc: Állandóan fát szereztünk!), akik visszaszereztük Kelet-Euróna legkülönb; fatermelő területeit, nem tudtunk odáig jutni Erdély visszavétele után három hónappal, hogy egyes városokban, sőt egyes megyékben a szegény népet fával, nem is olcsó fával, csak egyáltalában fával ellássuk. (Rajniss Ferenc: Kontárok vezetik az országot! Ez az oka! Kedves kontár úriemberek!) Egy egészen kis kérdésre akarok rámutatni: három hónapja, hogy Erdélyt visszaszereztük és végigjárhatja az ember a pesti és a vidéki vendéglőket, és azokból a híres borvizekből, amelyekből a székely nép egy része él s amely borvizek bírják a szállítást, sehol sem lehet' semmit látni. Hát hol van itt a propa gauda, hol van a szervezettség, hol van a di namizmus? (Szent-Ivány József: Nincs igaza! — Rajniss Ferenc: Persze, hogy nincs igazunk! Semmiben sincs igazunk! Ezt már tudjuk! Ebbe már belenyugodtunk! — Szent-Ivány József: Ez sokkal nehezebb kérdés, semmint bárki is gondolná!» Erre csak azt mondhatom, logy a világháborúban lévő államok sokkal nehezebb kérdéseket nagy erőfeszítésekkel és bizonyos korlátozásokkal ugyan, de mindenki számára meg tudtak oldani, de Magyarországon, amelv Európa szerencsefia volt, egymás után kapott vissza területeket és békében tudott ebben a ciklonban élni, ilyen kis kérdéseknél is mindig csak azt mondják, súlyos kérdés, lehetetlen