Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1142

1142 AÀ m'szaggyűlés képviselőházának 1.65. ülésé 1940. december 3-án, kedden. szegért kötelezővé is kellene tenni a munkaszolgáltatást. Ha Magyarországon meg van állapítva a hivatalnokok, a köztisztviselők és minden más alkalmazottak fizetése, ha meg van állapítva az ipari mímkások munkabére, ha meg van állapítva a gazda terményeinek eladási ára, akkor szerintem nem ütköznék semmiféle jogszabályba az és nem történnék semmiféle igazságtalanság akkor, ha à mezőgazdasági munkabérek is fix összegben lennének megállapítva, ha rögzítve lennének, mert akkor a gazda is tudna számításokat eszközölni az ipari és kereskedelmi növények termesztésének beállítására vonatkozóan. így azonban a folytonos bizonytalanság miatt csak azt termelhet a gazda, aminek termesztéséhez a legkevesebb munkaerő szükséges és aminek a termesztése a legkevesebbe kerül. Ha azonban a bizonytalanság megszűnne, az ipari és kereskedelmi növények termesztésével trbb munkaalkalom nyílnék meg és így a munkáisok is állandó keresethez jutnának. Mind a munkásoknak, mind pedig a gazdáknak érdektik tehát, hogy ez a bizonytalan állapot minél előbb megszűnjék. Ha a helyzet így marad, akkor egy év múlva nemcsak zsír nem lesz, hanem még kenyerünk sem lesz. Okvetlenül szükséges tehát, hogy a gazdálkodást jövedelmezővé tegyük. Ha a gazdálkodást jövedelmezővé tesszük, ha a gazda terményeinek árát összhangba hozzuk az iparcikkek aráival, akkor meg fog szűnni a falunak a város felé áramlása, mert akkor a falun lesz munkaalkalom, lesz kereset, lesz kenyér és lesz a gazdának pénze. Ha Pödig a gazdának pénze van, akkor van a kereskedőnek és az iparosnak is (Ügy van! Ügy van!) és mindenki megtalálja a boldogulását. T, Képviselőház! Legyen szabad még egy nagyon fontos, de eddig rendezetlen kérdésre, a mezőgazdasági munkások és különösen a mezőgazdasági cselédek családi bérpótlékának kérdésére felhívnom a figyelmet. Amint mondottam, az ipari munkások már megkapták ezt és ez mindaddig fájó sebe lesz a mezőgazdasági munkásságnak, amíg" ők is meg nem kapják. Ennek a kérdésnek rendezésére családvédelmi szempontból is okvetlenül szükség van, mert teljesen lehetetlen állapot, hogy az a cseléd, akinek 6—8 gyermeke van, ugyanannyi fizetést kapjon, mint az, aki csak másodmagával van ós a sokgyermekes cselédnek is ugyanakkora összegből kelljen eltartania a csaladját, nevelnie és ruházni a gyermekeit. Ennek a kérdésnek a rendezése tehát sürgősen szükségé». Ennek a költségeit azonban a gazdára áthárítani nem szabad, mégpedig azért nem. mert ha a gazdának kell megfizetnie a családi bérpótlékot, akkor senki sem fogad fel sokgyermekes cselédet, így is nagyon sok költségbe került az ilyen nagyesaládú cselédek gyógykezeltetése. Ezt a kérdést tehát országosan, államilag kéli, — mégpedig sürgősen — rendezni. A költségvetés valamelyik tételénél fedezetet kell erre találni. T. Képviselőház! Én tudom azt, hogy mindén szociális kérdés végrehajtásához pénz és pénz, nagyon sok pénz kell, de arról is meg vagyok győződve, hogy ez a kormány Isten segítségével minden szociális kérdést meg fog oldani és azt végre is tudja hajtani, miért is teljes bizalommal lévén a kormány iránt, a javaslatot elfogadom és a kormány részére a felhatalmazást megadom. (Élénk hHyesltx és tavs a jobboldalon. ~ Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Spák Iván jegyző: Oláh György. Elnök: Oláh György képviselő urat illeti a szó. Oláh György: T. Ház! Amikor ma egy esztendeje utoljára beszéltem itt a Ház nyilvánossága előtt még a túloldali padsorokból, három dolgot fejtettem ki. Elmondottam azt, hogy a német hadsereg, a német katonai erő legyőzhetetlen; elmondottam azt, hogy Itália minden nyugati propagandával szemben szilárdan áll szövetségese mellett s ha kell, fegyveresen teljesíti kötelességét; elmondottam a mült év t novemberében, mint a költségvetés külügyi tárcájának egyik vezérszónoka, hogy az angol blokád erkölcstelen ós fenntarthatatlan. Mondottam pedig mindezeket akkor, amikor Lajos Ivánnak a propagandája ebben az országban még javában virágzott, amikor még Kelet-Európára a legnagyobb erővel nehezedett rá az angol-zsidó propaganda. És amikor mindezt itt beszédem elején újra elismételem, azért teszem, hogy hivatkozhassam arra: mi nem bukott jóslatok, nem bukott eszmék alapján jöttünk ide, nem bukott megállapítások miatt űztek mindkét át ide erre az oldalra, hanem mi saját önigazoltságunk tudatában, igazoltságunk felemelő tudatában büszkén jövünk át erre az oldalra, hogy tovább szolgáljuk azokat az eszméket, amelyeket azóta az európai események minden tekintetben igazoltak. (Úgy van! Ügy van! — Taps a balés szélsőbaloldalon. — vitéz Lipesey Márton: Ebben egyek vagyunk!) T. Ház! Valahányszor erről az oldalról a mi szónokaink új világot és rendszerváltozást követeltek, mindig felhangzott a túlsó oldalról a; megállapítás, mint ahogy most is felhangzik, hogy »mi is rendszerváltozást akarunk«, a kormányzatnak is minden cselekedete arra irányul, hogy új magyar rend jöjjön létre, hogy az egész magyar államrend átalakíttassak. Lukács Béla pártelnök úrtól kezdve összes felszólaló képviselőtársaim adatokat • is hoztak erre vonatkozólag a Ház nyilvánossága elé. Én nem vonom kétségbe egyetlen felszólaló úrnak nemcsak a jószáadékát, de a reformokra irányuló akaratát sem, de éppen ezekkel az arta-* tokkal akarom bizonyítani önök előtt, milyen messze vagyunk mi a rendszerváltozástól hogy itt tüneti kezeléssel, helyi kezeléssel, kisebb kérdések ügyes vagy ügyetlen megoldásával azt a rendszerváltozást, amely e Ház igen sok tagjának a lelkében él és amely rendszerváltozásra példát mutattak nekünk a nagy nyugati nacionalista forradalmak, Olaszország, Németország, Portugália és Spanyolország, ezen az úton elérni sohasem fogjuk. (Ügy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) T. Ház! Amikor mi tavaly, ezelőtt 14 hónappal még a többségi párt soraiban, a párt bizottságában a földreformjavaslatot tárgyaltuk, jól emlékszem rá, hogy János Áron képviselőtársam igen sokak helyeslése mellett megdöbbentő előadást tartott, amelyben elmondotta, hogy Európának ezen a téréin, fel a Baltikumtól le egészen a Balkánig, ezen a 100 millió ember lakta, körülbelül kétmillió négy szögkilométernyi területen a békeszerződések óta olyan átalakulás folyt le a földbirtokpolitika terén, amely minden forradalommal felér. Ez az átalakulás a legtöbb államban 500 hektárnyi, sőt ennél alacsonyabb kategóriát állapított meg birtokmaximumként. Tegnapelőtt egy svájci tudósnak, Wagner baseli professzornak az előadását olvastam«