Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1137

Az országgyűlés képviselőházának 165. van egy másik kalendáriuma is, a zsidótörvényről, amelyről ugyancsak azt fogja megállapítani, hogy ő már hónapokkal ezelőtt bejelentette a harmadik zsidótörvényt, bejelentette azt, hogy a második zsidótörvényt ő rossznak tartja, zavarosnak tartja, ennek következtében kell egy egészen tiszta, ket-három szakaszból álló zsidótörvény, amely végre ezt a kérdést úgy oldja meg Magyarországon, hogy a harmadik zsidótörvény után a tizenhatodik zsidótörvényre ne legyen szükség. Ne csodálkozzék a miniszterelnök úr, hogy kalendáriumi bejegyzése ellenére az ellenzék a harmadik zsidótörvényt mégis csak sürgeti, mert ugyanúgy történhetik, mint ahogy a földreformtörvénnyel történt, amelyet benyújtottak, 1939 februárjában mégegyszer benyújtottak 1939 októberében, hogy nagy keservesen törvény legyen belőle. A zsidótörvénnyel nekünk nagyon kell sietnünk; a zsidótörvény állítólag már készen van, a zsidótörvényt már be kellett volna nyújtani, hogy a felhatalmazási vita után nyomban elő lehessen venni. Meg , vagyok győződve róla, hogyha ez a zsidótörvény jó lesz, akkor egészen biztosan nagyon gyorsan megszavazza az országgyűlés, azonban most már olyan hangok hallatszanak, hogy ezt a harmadik zsidótörvényt sohasem nyújtják be. Én ezt nem hiszem el, nem hihetem el, mert egy kormányzatot sem ismerhetek olyan bátornak, hogy ezt ne nyújtsa be, azonban erre tápot adni nem szabad azzal, hogy ennek a benyújtását annyira késleltetik. (Rajniss Ferenc: Az biztos, hogy a zsidók nagyon virgoncak!) A politikai kalendáriumból még csak egyet említek meg, az alkotmánymódosítási kalendáriumot. Nagyon csodálkoznak egyesek, hogy az ellenzék nem követi itt is azt a módot, amit a miniszterelnök úr gondol, nevezetesen nem sürgeti az alkotmánymódosítást. A miniszterelnök úr is talán csodálkozni fog ezen, de meg kell értenie^ hogy nemcsak az ellenzék, de a kormánypárt sem sürgeti az alkotmánymódosítást, mert meg vagyok róla győződve, hogy mi és mindenki sok más reformot, íarv a földreformot, az adóreformot, a családvédelmet, a népi reformokat sokkal, sokkal sürgősebbnek tartjuk, mint az alkotmánymódosítást. Azután van még egy: alkotmánymódosítást ezzel a parlamenttel, azt hiszem, még sem lehet keresztül erőszakolni. Amint Imrédy Béla képviselőtársam igen helyesen mondotta, alkotmánymódosítást^ csak úgv lehet elképzelni, ha direkt erre a célra összehívott alkotmánvozó országgyűlés fogja ezt az alkotmánymódosítást megtenni. Mi magunk is akarunk alkotnia nymódo«iítást. de természetesen az általunk elképzelt alkotmánymódosítás merőben ellenkezik azzal, amit a miniszterelnök úr elmondott, hiszen a miniszterelnök úr ezt az alkotmánymódosítást, mint ahogy említette, cs^k egy új alkotmányozó országgyűléssel csinálhatná meg. amely szerintünk ^riem ülhet össze a mai választási tÖrvénv alapján, mert ez a választójogi törvény csak ar^a jó, hogy a legszélesebb néprétes*eket, köztük a nemzeti szocialista néprétegeket, elitsw a választójogtól. Uj választóiogi törvény kell tehát, nem hiszem azonlban, hoa*v ezt az in választójogi törvényt a miniszterelnök úr. illetve a kormányzat ide tudia hozni. 1939 november 21-én azt mondotta a miniszterelnök úr azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a köztisztviselőknek joguk van-e szavazni vagy nincs, hogy ő már elég Öreg (Rajniss Ferenc: Ez igaz! — Derültség a szélsőbalülése 1940. december 3-án, kedden. 1137 oldalon.) és elég őszinte ahhoz, hogy az igazat megmondhassa: azt mondotta, elég öreg ahhoz, hogy meg tudjon mást szokni, mint a nyilt szavazást, kijelentette, hogy a nyilt szavazás hive és azt mondta: én túl őszinte és túl magyar vagyok ahhoz, hogy ezt ne mondjam meg. Egy ilyen miniszterelnöki őszinteség után hogyan tudjuk azonban elképzelni, hogy a túlőszinte és Öreg miniszterelnöknek vannak esetleg új, szociális gondolatai, hogy meg tudja érteni azt az új irányzatot, azt az új eszmét, amely Magyarországra is eljött már és Magyarországot is hatalmába kell, hogy kerítse, mert ma már Európában csak egészen kis feudális szigetek vannak és Magyarország az egyetlen e kis feudális szigetek között is, amely ennyire lassan halad a szociális intézkedések terén. Tudom, miért halad Magyarország ilyen lassan (Szöllősi Jenő: Mi is tudjuk!) az átalakulás felé: azért, mert a miniszterelnök úrnak van &gj másik, bölcs aranymondása: lassan járj, tovább érsz. Okos, bölcs mondás ez, de nem 1940-ben; a nyugodt békeidőben, talán a századfordulón még csak követni lehetett ezt a mondást, de t méltóztassék elképzelni, hova jutott volna Németország, ha ugyanezt a közmondást követi. Akkor talán ma Anglia csinálja meg az európai Egyesült Államokat az ő zsidó, liberális és plutokrata berendezkedéseivel és nem Németország lenne az, amely a közmondás ellenére sietett és mindenben megelőzte Angliát. Vagy nézzük meg a francia példát: Franciaországban is a lassan járj tovább érsz politikáját űzték és hova jutottak. Ma már a lassan járj tovább érsz politikáját nem lehet űzni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ezért én a miniszterelnök úrnak nem tudok mást mondani, mint hogy e helyett egy másik közmondást kövessen: siess, hogy le ne késs! T. Ház! Fel kell hoznom még az összeférhetleuség kérdését is; a miniszterelnök úrnak ! az összeférhetlenség kérdésében vallott^ állási pontjával sem tudok egyetérteni. (Rajniss Ferenc: Széli József dinamitot csinál! ' Csuda, I hogy; fel nem robban!) Antal államtitkár úr — j sajnálom, hogy nincs itt — az igazságügy| miniszter úr helyett válaszolva kijelentette, í hogy az összeférhetlenségi törvényjavaslatot ; a legsürgősebben a Ház elé kell hozni. Nagyon I jól tudom, hogy ha az összeférhetienségi törí vényjavaslat, amelynek előkészítésében Antal ! István államtitkár úr is résztvett, a Ház elé ! jött volna, abból igen gyorsan törvényt lehe\ tett volna csinálni, hiszen az államtitkár úr az | összeférhetlenségi kérdésnek igen nagy isme| rője, Parisban is előadást tartott erről a kér| désről, nem hinném azonban, hogy a Ház bárI mely tagjának véleményével megegyeznék az i a miniszterelnöki megállapítás, hogy az ösz; szeférhetlenség kizárólag csak cselekedetekben • nyilvánul meg. (Szöllősi Jenő: Szörnyű megI állapítás!) T. Ház! Igaz, hogy az összeférhetlenség ! cselekedetekben is megnyilvánul, nem lehet ! azonban azt mondani, hogy: nem hozok összeférhetlenségi törvényt, mert az összeférhetlen, ség kizárólag cselekedetekben nyilvánul meg; 1 nem lehet ezt mondani azért, mert összeférhet 1 lenségi törvénye minden parlamentáris kormányzásnak kell, hogy legyen és mindenki I érzi is, hogy erro szükség van, érzi maga a kor! mányzat is, mert hiszen — megint csak kényj telén vagyok felmutatni — a választások alatt i azt hirdette, hogy: »a kormányzat a közéleti | tisztaságért harcol«. A kormányzat tehát a J közéleti tisztaságért harcol, erre a harcra szükség van, ha pedig a harcra szükség van, akkor