Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1136

1136 Àz ôrêzag gyűlés képviselőházának lêt gondolat népi, nemzeti és szociális gondolatokat takar, akkor meg kell állapítanom, hogy a kormány ebben az irányban egyáltalában nem működik, egyetlen tettét, cselekedetét népi, nemzeti és szociális gondolatok nem irányt ják. Németországban igen sok könyv, kötetek egész sora jelent meg, amelyek mind a magyar történelemmel, a legújabb történelemmel, a magyar belpolitikával foglalkoztak. Ezeket a könyveket el kell olvasnunk, mert nagyon jó idegen szemüvegen át nézni a -mi dolgainkat. Nagyon fontos tudnunk azt, hogy az idegenek hogyan gondolkoznak rólunk. Ezekből megállapítható az, hogy a kommunizmus utáni kormányoknak és nevezetesen a Bethlen-kormánynak semmi más célja nem volt, mint a világháború után a régi feudális uralmat visszaállítani. Ez Bethlen Istvánnak az ő hosszú kormányzása alatt tökéletesen sikerült, után a egy kis törés következett Gömbös Gyula kormányzása alatt, aki eltért a feudális iránytól és e népi. nemzeti irány felé haladt. Ha nagy miniszterelnökünk nem hal meg olyan korán, akkor nem történhetett volna meg az a visszakanyarodás, amelynek GÖmibös Gyula halála után tanúi voltunk, mert ma megint csak a feudális irányzat megerősítése és hatalomban maradása a legfőbb cél. A kormány szociális javaslataival, szónoklataival, s állandó Ígérgetéseivel azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha nálánál szociálisabb gondolkozású valami Magyarországon nem volna. Hiszen nemrég hallottuk a miniszterlenök úrnak azt a büszke kijelentését, hogy ő sajátmagánál szociálisabb gondolkozású egyént nem ismer. Hallottuk a kormánypárti felszólalásokból, hogy a kormány mennyire szo ciális úton halad, s adója vasi atairól szólva. & pénzügyminiszter úr is szociális gondolkodására hivatkozott. Ha azonban ezeknek a. szocíá lis intézkedéseknek a mélyére tekintünk, azt látjuk, hogy itt végeredményben struccpolitika folyik, mert ezek egyáltalán nem szociális gondolatok, egyáltalán nem szociális törvényjavaslatok, (vitéz Lipcsey Márton: Hát mik°í) ezek a szocializmusnak legfeljebb csak a látszatát viselik magukon. T. Ház! A miniszterelnök úr a legutóbb beszélt a kalendáriumairól s ezek között elsősorban a földreform-kalendáriumát hozta elő. Azt mondta, hogy ő már 1940 februárjában beszélt a földreform szükségességéről s úgy tünteti _ fel a dolgot, hogyha ő egy reformgondolatot kitalál, akkor ezt az ellenzék rögtön átveszi, később már sürgeti és annak megvalósítását kö vetéli. T. Ház! A miniszterelnök úr 1940 februárjában tényleg beszélt a földbirtokreform-törvényről, de ez a. törvényjavaslat már 1939 januárjában benyujtátott a képviselőházhoz és nagyon jól tudjuk, hogy megváltozott, rosszabb formában még egyszer be kellett nyújtani. így 1939 októberében került másodszor benyújtásra, hogy azután hosszú hónapok tárgyalása és együttes ülések után végre törvényerőre emelkedjék. Pedig a földreform nálunk igen fontos, életbevágó kérdés. Magyarország e tekintetben teljesen különbözik a többi államoktól, mert egyetlen országot, főleg pedig annak földmívelő népességét, nem pusztította nanyira semmi, mint a mienket a tatár és a török. A török hódolt ság után a szántóföldek milliónyi holdjai hevertek parlagon. Akkor nagyon könnyű volt a földreform, mert lehetett adni földet, csak — sajnos — nem volt, aki megmívelje. így történt, ïiogy óriási latifundiumok keletkeztek . ütése Í9U0, december 3-án, kedden. Magyarországon, mert nem volt ember, aki a földeket megmívelhesse s így kapták a holdak tízezreit, akik nem Magyarországnak, hanem talán Ausztriának tettek szolgálatokat. Ezeknek a latifundiumoknak azonban megvolt a maguk értelme is. A kormányzat ugyanis a nagy földbirtokok után megfelelő adót követelt. Nem a. mai értelemben vett adót, hanem követelte, hogy ezeknek a nagy földbirtokoknak a tulajdonosai háború esetén katonát állítsanak és a kormányzatot pénzzel is segítsék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma ez a helyzet már elmúlt. A török hódoltság utáni telepítések során egymásután jöttek olyan telepítési gondolatok, amelyek azonban ezt a kérdést végérvényesen megoldani nem tudták: A legutolsó, világháború utáni földreform-törvényünk, az 1920:XXXVI. te. szerepel mint olyan, amely a földreform kérdését teljes egészében megoldja. Tudnunk kell azonban, hogy az 1920:XXXVI. tc.-t tulajdonképpen éppen a nagybirtokok legnagyobb védője, Rubinek Gyula szerkesztette és Nagyatádi Szabó csak az volt, aki ezt a javaslatot lex Nagyatádi néven benyújtotta. így keletkezett az a látszat, hogy ez tulajdonképpen a nagy kisgazda-vezér földbirtoktörvénye, pedig Nagyatádi a kinevezése után következő napon nyújtotta be Rubinek Gyula javaslatát. Ez meg is látszik ezen a földreform-törvényen, mert »hatalmas meggondolásaival« összesen 5'5 százalék eltolódást eredményezett, vagyis míg a földreform előtt 46'5% volt Magyarországon a kisbirtokok száma, ezután a földreform után 51% lett. T. Ház! Ez az 1920. évi XXXVI. te. a földreformkérdést Magyarországon megoldani egyáltalában nem tudta. Ez az akkori elégedetlenségeket pillanatnyilag el tudta altatni, azonban utána megint nagyobb erővel tört ki.az elégedetlenség, amelyet megint csak látszattörvényekkel, megint csak injekciókkal próbált a kormányzat kezelni. Ilyen volt a telepítési törvény, amelynek csak a címe telepítési törvény, valójában azonban helyi telepítési törvény lett belőle. Legújabb törvényjavaslatunk a földreformmal kapcsolatban szintén csak látszattörvény, lokális, helyi kezelés volt, amely a nagy földreform-problémákat kielégíteni egyáltalái ban nem tudja. Ez a legújabb földreform ugyancsak arra jó, hogy az elégedetlenséget ideig-óráig lecsitítsa, azonban ne felejtsük el, hogy ezek az elégedetlenségek újból nagyobb erővel fognak előtörni. Ha földreformot akarunk csinálni, akkor ne lokális kezelést csináljunk, akkor tényleg csináljuk meg azt az igazságos és gyors földreformot, amelyet,a választások alatt a kormánypárt javasolt (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), akkor csináljuk meg azt, hogy Magyarországon magyar kézbe adják a földet, mint ahogy a választások alatt ugyancsak követelte a kormány. Nem lehet arról beszélni, hogy »magyar kézbe a magyar földet«, amikor itt Károlyi Viktor képviselőtársunk egyik interpellációjában elmondhatta azt, hogy ma is, még a földreformtörvény és a zsidótörvény végrehajtása során is előfordulhat az, hogy a magyar kézben lévő földet ismét zsidó kézbe adják, T. Ház! Ezek a plakátok nem is annyira a kormánypártot, mint inkább a kormányzatot kötelezik, é.s a kormányzatnak lenne köteles1 sége, hogy amit az 1939. évi tavaszi választások alkalmával hirdetett, azt meg is valósítsák, vagy legalábbis megvalósítani igyekezzék; (Szöllősi Jenő: Hol vannak már attól!) T. Képviselőház! A miniszterelnök iirnak