Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-640
64Ó Aè országgyűlés képviselőházának Í5'6. 'illése ÏÙ40 n&venïber 20-ân,'.'szef44&. járás inas lett volna!) A zsidók 90%-a a földhöz egyáltalában semmit sem ért... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Serényi Miklós: ... a zsidók üzletből gazdálkodnak, zsidó tisztviselőkkel és zsidó irodaszemélyzettel irányítják a gazdaságot. (Hendrey József: Hol van zsidó tisztviselő a földinívelésben 1 ! — Pándi Antal: En tudok többet is mutatni! —Palló Imre: Majd leteszszük őket a Ház asztalára! — Derültséa és zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Pándi Antal: A táplánypusztai gazdaságban zsidó gazdatiszt van!) Csendet kérek, Pándi képviselő úr! Gr. Serényi Miklós: Tessék megnézni, hogy Schossberger kartali gazdaságában KohnKatona zsidó intéző mit müvei a magyar munkásokkal! (Gesatelyi Nagy László: Azért van Vásárhelyen víz! Ez a logika!) Feltétlenül bevezetendő az, hogy az ezer holdnái nagyobb birtokokon vagy a tulajdonos vagy a kezelő legyen okleveles gazda, a száz holdon felüli gazdaságokat pedig legalábbis gazdasági iskolát végzett egyének vezessék. {Felkiáltások jobbfelől: Nem a diploma a fontos!) Mindenütt megkívánjuk a szakképzettséget. A tisztviselőnek kell a jogi képzettség, a mérnöknek a mérnöki diploma, ügyvéd . nem állhat oda ügyvédi vizsga nélkül, csak a mezőgazdaságnál fordul elő, hogy szakvizsga hiányában vezetik a gazdaságokat. (Hendrey József: Képviselők tudiás nélkül! — Gosztonyi Sándor közbeszól.) Elnök: Kérem Gosztonyi képviselő urat, méltóztassanak csendben maradni, (vitéz Hertelendy Miklós: A képviselőnek is szakvizsgát kellene tennie!) Kérem a jobboldali képviselő urakat, méltóztassanak a hangos megjegyzésektől tartózkodni. Gr. Serényi Miklós: T. Ház! Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy lóversenyeken és bárokban található nagybirtokosok és valutázó zsidók vezetnek nagy gazidaságokat (Pándi Antal: És főpincérek!) Ezt meg kell szüntetni és éppen úgy, amint a többi foglalkozási ágnál van, itt is be kell vezetni azt, hogy kizárólag hozzáértők lehessenek gazdaságok vezetőd, hiszen Magyarország a mezőgazdasággal áll vagy bukik és ha szakértelem nélkül vezetik a gazdaságokat, akkor évenkint mindig rosszabb és rosszabb termés lesz. (Gr. Pálffy József: Az ilyen buta mezőgazdáktól el kell venni a birtokot!) Mindezekre komoly választ kérek és elvárok a miniszter úrtól. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Makray Lajos! vitéz Makray Lajos: T. Ház! Elnézést kérek gróf Serényi képviselőtársamtól, hogy nem foglalkozom a beszédével (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Kár! Kár!), de én nem akarok a költségvetéssel nagy általánosságban foglalkozni, hanem annak csak egyetlenegy részletével, és pedig a 7. címnek, a vízügyi szolgálatnak egyetlenegy tételével. Arról a kérdésről, amelyet most bátor leszek itt szóvátenni, már sok szó esett a parlamentben, a törvényhozás foglalkozott vele, interpellációknak igen kedves témája volt, azonJnvül azt hiszem, nem egy deputációban tárták fel ezt a kérdést a földmívelésügyi miniszterek előtt» Ez a kérdés a Sió hajózásra alkalmassá tételének kérdése. _ Ennek financiális fedezetéről ez a 7. cini 35.000 pengővel gondoskodik, amikor a Sió hajózhatóvá tételének tervkészítési és előkészítési költségeire, kisajátítási és egyéb költségekre összesen 35.000 pengőt irányoz elő. En azt hiszem, hogy ez a 35.000 pengő ad consolationem, vigasztalásra került bele ebbe a költségvetésbe. (Pándi Antal: Koszorúmegváltási) Egyébként én tanulmányoztam ozt a kérdést es tudom azt, hogy ilyen tervek már 1902—1904-ben készültek a földmívelésügyi mi: nisztériumban, akkor, amikór 21 tervet készítettek 1900 kilométer új hajóút megteremtésére, 173,350.000 aranykorona költségelőirányzattal és ebben benne volt a Sió hajózhatóvá tételének a térve és a költségelőirányzata is. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott 1908-oau ÍJ a törvényhozás, amikor is a XL1X. törvénycikkben kimondotta, hogy a hajózhatóvá teendő folyók között van a Sió is. 1929-ben a III. törvénycikk ismét rendelkezett a Sióról, és pedig a Sió medrének a rendbehozása tekintetében. Ez a kérdés tulajdonképpen két ágra oszlik. Az egyik a meder rendbehozása, aminek célja és rendeltetése az, hogy a Balaton vizének levezetését biztosítsa, azonkívül annyiraamennyire a csapadék által felduzzasztott mellékfolyók és patakok vizét is levezesse. Ezt a munkálatot elvégezték, de természetesen nem provideálihattak arra a katasztrofális csapadékmennyiségre, amely az idén érte ezt a szegény Magyarországot; ennek eredménye és következménye azután az, hosrv csak magában Tolna megyében kereken 11.000 kat. hold áll. még most is víz alatt. Ezen talán csak úgy lehetne segíteni valamelyest, hogy visszatartanák a Balaton vizét, de ez megint a balatonmenti birtokosok érdekébe ütközik. A másik ága ennek a kérdésnek a Sió hajózhatóvá tétele, ami gazdasági szempontból rendkívül fontos, öt vármegyét érdekel köz vétlenül: Zala, Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna megyéket, érdekli voltaképpen az egész magyar gazdasági életet. Méltóztassanak csak megnézni azt a távlatot, amely megnyílik akkor, ha végiggondol ja az ember ezt gondolatot: a Sió hajózhatóvá tétele voltaképpen az egész Dunántúlt bekapcsolja az egész világforgalomba közvetlen hajóúttal. Hiszen Vr ] *rius császár Kr. születése után a harmadik században azért építette ki folytatólagosan a Sió-csatornát Siófoktól Ozoráig, hogy a Fekete-tengeren keresztül bekapcsolja Pannóniát a világforgalomba. Ha most hozzávesszük még azt, hogy kiépül majd* a Duna—RajnaMajna-csatorna, akkor nemcsak kelet, hanem észak és nyugat felé is bekapcsolódik az egé°z viláfp'azciaságba ez a vidék és a magyar gazdasági élet. Rendkívül fontoä ez a csatorna szállítási szempontból, mert hiszen nyilvánvaló, hogv a víziúton való szállítás lényegesén olcsóbb, mint a vasúton történő szállítás. Hogy csak eer 17 példát említsek: Szekszárdtól Brailáig 1900 km a távolság és 1 q_ búza szállítása 102 fillérbe kerül; Szekszárdtól Budapestig viszont csak 160 km a távolság, de a vasúton való szállítás 123 fillérbe kerül. Oriasi a különbség. Vagy itt van például a kavics szállításé a bá dacsonytomaji és sümee-i kavicsbányából. (Félkiáltások jobbfelől; Kőbányából!) Ez is rendkívül fontos, hiszen a kavics az útépítésnek egyik szükséges anyaga. M in dig csak a széH szardi adatokat veszem, mert hiszen tabut
