Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1129

Az országgyűlés képviselőházának I&4. bolásával a német vámunióhoz, amelynek akkoriban List Frigyes híres egyetemi tanár és nagy közgazdasági író volt a legtekintélyesebb képviselője. Akkor Kossuthék nem átallották megkérdezni List-et ezekről a nagy kérdésekről, Listet, aki Pozsonyba jött és ott hosszú tanácskozásokat folytatott Kossuth Lajosokkal ós a magyar vezérférfiakkal ezekről a vámpolitikai és gazdasági kérdésekről, és egyebek között a magyar iparfejlesztés kérdéséről egy hatalmas emlékiratban foglalta össze a maga nézeteit és a maga véleményét. Azt hiszem, nem érdektelen, ha ebből az emlékiratból idézzük List-nek a magyar kérdésre vonatkozó diagnózisát. Azt mondja List Frigyes (olvassa): »Saját tőkeerőben szegényen, szervezett hitel nélkül, nagyobb gazdasági műveltség híján és ama belső népies ösztön híján, amely állapota javítására tör, anyagi és szellemi életerőkben való jelentékeny gyarapodás nélkül, egyrészt mert évről-évre kimeríti egy tékozló nemesség, másrészt hiányzik nála a jómódú, derék középosztály és szabad, szorgalmas, takarékos és felvilágosodott parasztság, Magyarország nehéz neíyzetben van.« Azután súlyosbítja az, hogy (olvassa): »A guzsbakötve átöröklött intézmények és törvények által, amelyekben a politikai tökéletesbedés némely szép alapja mellett ott volt az átok, amely lehetetlenné tette a dolgozó néposztályok számára az anyagi és szellemi felemelkedés min* den kísérletét.« Ide sorolható még egyebek között az, (olvassa): »Őstermékeik piacának hiánya folytán, mert nincs saját virágzó ipari osztályuk, a kivitel pedig a rossz közlekedési eszközök s a tőke és a külföldi kereslet hiánya miatt minimumra szorítkozott, a többtermelést bajként fogják fel, mely zavarukat növelhetné, nem pedig jóllétüket emelhetné: miként vihette volna egyedül saját erőforrásaira korlátozva, Magyarország közgazdasági és politikai reformját keresztül? Csakis azon az úton, hogy intézményeit lassan megjavította volna, lassan tőkéket gyűjtött volna, lassan népoktatását keresztül vitte volna, vagyis oly úton, melynek befutásához egy nemzetnek évszázadokra van szüksége. De megelégedhetett volna-e a kormány ilyen lassú fejlődési folyamattal"]' Volt-e a meggyógyítandó testben elegendő türelem, hogy bevárja gyógyulását ezen az úton!« . Most követőleg azt mondotta List Frigyes (olvassa): »A birtokra, a hitelre és a produktív erők fejlesztésére vonatkozó törvények es intézmények egyesített alkalmazása, karöltve tökéletes közlekedési szervezet gyors létesítésével, mintegy varázsütéssel emelné^ az Ország gazdaságát, népességét, civilizációját, tehát erkölcsi és anyagi küzdő erejét megkétszerezne az egész monarchia pénzügyi és véderejet a Magyarországot nemcsak védvárrá változtatna át Oroszországgal szemben, de a békés hoditas eszközévé tenné az összes hasonló dunai országok irányában, mert éppoly természetes, hogy a szabad, iparban és kereskedelemben pedig kultivált és civilizált Magyarország ezeket az országokat a forgalom békés eszközeivel magához fogja vonni, mint amilyen természetellenes, hogy egy barbár ország egy másik barbár országot fegyveres erővel meghódítson vagy bajonettel kezében megtartson uralma alatt.« (Palló Imre: Mennyivel világosabban láttak akkor a professzorok!) T, Képviselőház! Ügy latszik, hogy vegére járok az időnek, amely rendelkezésemre áll. Ezzel a nagy kérdéssel kapcsolatban legyen szabad talán annak megállapítására szorítkoznom, hogy Európában — egészen nyilvánvaló KÉPVISELŐHÁZI >'APLÖ VIT. ülése 194Ô. éeeember 2-én, hétfon. 1139 dolog — a háború után is hegemónia lesz, egy állam, egy ország, egy nep a hegemóniát mindig a kezébe fogja tartani a maga természetes súlyánál, néperejénél és azoknál a sikereinél fogva, amelyeket a világháborúban elért. Ez az ország természetesen JNémetország lesz. A mi nagy kérdésünk már most abban van felvetve, nogy a hozzá való viszonyt megoldjuk-e békés megegyezéssel, az érdekek kölcsönös harmóniája, az egymásrautaltság alapján, vagy pedig a múlt tapasztalatain indulva, egy paszsziv vagy egy aktiv ellenállás útjára lépünk-e, vagyis, iiogy hatvanhetet csinálunk-e negyvennyolccal megelőzve, vagy negyvennyolc nélkül teremtjük meg a nemzeti önállóság megóvásával egy ilyen új kiegyezésnek és a hosszú időre szóló együttműködésnek művét? (Egy hang jobb felől: Különös elgondolás!) Nyilvánvaló dolog. hogy minden magyar érdek a mellett szól, hogy mi ne a passzív vagy az alattomos ellenállás, a szabotázs eszközeivel dolgozzunk, mert ez lenne a legrosszabb politika: kifelé bizalmat mutatni, befelé pedig szabotálni mindazt, ami ennek a jó viszonynak megerősítéséhez, felépítéséhez, kifejlesztéséhez tartozik. Azt hiszem, nekünk az az érdekünk, hogy ne helyezkedjünk szemben ezzel a hegemóniával, hanem illeszkedjünk bele, lépjünk rá ennek a hegemóniának a vonalára és mint ennek részesei és hordozói, mindabból ami előnyöket kínál számunkra, ugyanabban a perspektívában, amelynek körvonalait száz esztendővel ezelőtt List Frigyes felvetette, kivegyük a magunk részét munkával, áldozatkészséggel és a közös teljesítményekhez való hozzájárulással és természetesen mindennek alapja gyanánt egy nagy belső megújulással. (Helyeslés a szélsőbal&ldalon. — Rajniss Ferenc: Mindent, csak azt ne!) Ami a mi álláspontunkat illeti, mi hiszünk ebben a belső megújulásban, ebben a feltámadásban, hiszünk úgy, ahogy azt annak idején Gömbös Gyula egy hozzám intézett levelében, annak pár sorában olyan megrendítő módon feltárta, amikor a jövő jobboldali politikájának kilátásairól volt szó s ebben a kérdésben hozzám egy hosszabb levelet intézett. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kégeu kelt ez a levél, 1923-ban. (Olvassa): »Te ismered barátaimnak nagy részét és azt a szövetséget, amely bennünket összeköt és amely egyszerűen abból áll, hogy végre vannak Magyarországon magyar emberek, akik baráti és bizonyos elvi közösség után jobban tudnak összetartani, mint mások. Egy indiai közmondásból merítettem azt a hitet, hogy ha 12 ember naponta csak egyszer és teljes lelki egyensúlyban feltekint az égre és mindig ugyanazt a csillagot keresi, ez hatalmat jelent és győzelmet jelent. Hogyne jelentene hatalmat nálunk, ahol két tehetséges ember egy hétig sem tud becsületesen egy úton haladni. Ennek az indiai mesének alapgondolat tán nyugszik az én és barátaimnak ereje, amely soha sem akar mást, mint a nemzetet szolgálni és szolgálni is fogja a feltámadásig.«! Ez a mi hitünk is, t Képviselőház és ebben a hitben, az új Magyarország feltámadásának reményében fejezem be beszédemet. (Taps a szélsőbaloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Torkos Béla! Elnök: Torkos Béla képviselő urat illeti a szó. Torkos Béla: T. Ház! Mindig nagy elismer réssel adóztam előttem felszólalt Milotay 1st1 van képviselőtársam kiváló cikkeinek és bölcs 164