Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1130

Í130 Az országgyűlés képviselőházának lt előrelátásának. Most is nagy figyelemmel kísértem sok tárgyilagos megállapítását, csupán azon az egyen csodálkozom, hegy ha kijelentetne, hogy a kormányzat 25 évvel elkésett a nagy problémák megoldásával, miért mulasztotta el ő ennek konzekvenciáját levonni, s éppen csak 25 nappal ezelőtt vonta le? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Milotay István: Én ott is ezekért a gondolatokért küzdöttem!) Kétségtelenül higgadt és több tárgyilagos megállapítást tartalmazó beszéd volt az ő felszólalása, és nagyon szeretném, ha a túloldal ezt a tárgyilagosságot minden felszólalásban követné, uíajuiss Ferenc: Ne tanítsanak mindig! önök sem tárgyilagosak mindig!) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Torkos Béla: Akkor sok súlyos problémát sokkal könnyebben lehetne megoldani és nem süllyedne sok nagyon fontos probléma a személyeskedések és a pártviharok hevében másodfokú kérdéssé. T. Ház! Nem megbízásból ugyan, de azt hiszem, valamennyi tiszántúli vagy legalább is békés-, csanád-, csongrádmegyei képviselőtársam nevében szólalok fel akkor, amikor a Tiszántúl gazdatársadalmát _ érintő néhány kérdést teszek szóvá, elsősorban a kataszteri tiszta jövedelmek kérdését. Köztudomásúlag a kataszteri tiszta jövedelmek után történik a földadó kivetése, egyéb járulékok megállapítása, az illetékegyenérték kivetése, és a kataszteri tiszta jövedelemhez szabták a védettséget is. A kataszteri védettséget az kérhette, akinek az ingatlanát terhelő, telekkönyvbe bejegyzett jelzálogí terhe legalább tizenötszöröse volt a kataszteri tiszta , jövedelemnek. Ha tehát valaki földjének 10 aranykorona volt a kataszteri tiszta jövedelme, akkor elegendő volt ennek tizenötszöröse, azaz 150 aranykorona teher ahhoz, hogy a védettség előnyét élvezhesse, viszont ahol a kataszteri tiszta jövedelem katasztrális holdankint 20 aranykoronában volt megállapítva, ott ugyancsak a tiszta jövedelem tizenötszörösének, vagyis 300 aranykoronának megfelelő pengőértékű teher volt szükséges ahhoz, hogy az illető a védettséget kérhesse. Azonkívül még több előnnyel jár az, ha valakinek aFacsonyabb kataszteri tiszta jövedelmű a birtoka. Tapasztalataink szerint Békés, Csanád, Csongrád vármegyében a kataszteri tiszta jövedelmek sokkal magasabban vannak megállapítva, mint a Dunántúlon és sokkal magasabban vannak megállapítva a kisbirtokokon, mint a nagybirtokokon. Éppen ezért az volna a kérésem, hogy ennek általános revízióját rendelje el a kormányzat, hiszen a kataszteri tiszta jövedelmek megállapításáról az 1875. évi VII. törvénycikk, tehát egy meglehetősen régi törvény rendelkezik, és bár ez a törvény és ezt követő rendelkezések módot nyújtanak arra, hogy valaki a kataszteri tiszta jövedelem megállapításának revízióját kérhesse, mégis csak általános rendezéssel volna elérhető az, hogy ezek az igazságtalanságok kiküszöböltessenek. Az én kerületemihez tartozó Orosházán és környékén a kataszteri tiszta jövedelmek holdanként 20—26 aranykoronában vannak megállapítva. Nem hiszem, hogy ezt a magas kataszteri tiszta jövedelmet a dunántúli birtokok elérjék, már pedig az alföldi birtokok kétségtelenül hátrányban vannak a dunántúliakkal szemben, mert hiszen a Dunántúlon a kedvezőbb éghajlati viszonyok következtében 10—20 év átlagos termése sokkal jobb, mint . ülése 194P... december 2-án,, hétfőn. az Alföldé, ezenkívül a szállítási . viszonyok sokkal kedvezőbbek a. dunántúliak részére* mert hiszen mezőgazdasági termeivényeik csaknem száz százalékban nyugat felé nyernek értékesítést és így a szállítási teher sokkal kisebb a Dunántúlon, mint Békés, Csanád^ Csongrád megyékben, általában a tiszántúli' vármegyékben. v; A másik kérdés, amelyet szóba óhajtok hozni, a gazdák fontkölcsoneinek ügye. Amikor a gazdák a fontkölcsönt igénybevették, akkor az angol font értéke 27.82 pengő volt, a búza mázsánkénti értéke pedig 35 pengő, tehát körülbelül 80 kilogramm búza kellett ahhoz, hogy valaki egy angol fontot visszafizethess sen. Időközben a búza ára lényegesen csökkent, volt 7—8 ; pengő is, úgyhogy akkor már öt mázsa búza kellett ahhoz, hogy valaki egy font kölcsönt visszafizethessen. Ma a 22 pengős búzaár mellett legalább 1 mázsa 20 kilogramm búza szükséges egy font viszafizetéséhez. Kétségtelen, hogy a gazdákat, akik ezeket a kölesönöket a legnagyobb jóhiszeműséggel igénybevették, semmiféle mulasztás nem terheli a ^ tekintetben, hogy ők a búza ára lesülyedésével kapcsolatban súlyos összegeket fizetnek rá. Ez a körülmény sok gazda tönkremenetelét okozta. Most pedig, amikor a font ára lejebb ment, a gazdáknak még mindig ugyanazon a 27.82 pengős árfolyamon kell a kölesönt visszafizetniük, amely árfolyam a köl

j csőn felvétele alkalmával volt. Nekem az volná a kérésem a kormányzathoz, hogy a fontkölcsönöket közvetítő bankok t is legalább olyan mértékben járuljanak hozzá ezekhez az árfolyamdifferenciákhoz, mint amilyen mértékben ezek a gazdákat sújtják. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem továbbá, hogy a folyamatban lévő földteherrendező eljárások lebonyolítását, amelyek a Pénzintézeti Központnál sok esetben hónapok, sőt már évek óta vannak folyamatban, a pénzügyminiszter űr sürgesse meg. (Helyeslés.) . i Tildy Zoltán képviselőtársam ellenzéki oldalról tette szóvá a Duna-Tisza csatorna megépítésének szükségességét. Én erről az oldalról is kérni óhajtom a kormányzatot, hogy ezt az Alföldre mérhetetlen jelentőségű problémát, igyekezzék minél előbb m megoldani. Az Alföld gazdalakosságának búzáját még ma is legnagyobb részben, vagy legalább is tekintélyes részben a Tiszán rakják be, leszállítják egészen addig, ahol a Tisza beomlik a Dunába és azután a Dunán felszállítják Budapestre és Budapesten keresztül nyugatra. Még mindig sokkal olcsóbban szállítják fel így a gabonájukat, mintha vasúton, tengelyen szállítanák. Az Alföld agrárlakosságára nézve óriási jelentőségű volna a Tisza—Duna-csatorna megépítése, de óriási jelentősége volna ennek a ma igen nagyszámban munka nélkül álló földmunkássag foglalkoztatása szempontjából is. (Horváth Géza: Ügy van!) Az Alföld a magyarság bölcsője és a magyarság bölcsőjében élő lakosságnak már évtizedek, sőt mondhatnám, talán századok óta délibábként lebeg a szeme előtt euuek a. Tisza—Duna-csatornának a kérdése. Nag von kéiem a kormányzatot, igyekezzék minél előbb módot találni aria, hogy ezt a hatalmas horderejű problémát megoldja. (Helyeslés.) T. Ház! Bátor vagyok még a kormány figyelmét felhívni a katonai szolgálatot teljesítő mezőgazdasági munkások segélyezésének ügyére. (Horváth Géza: Az aratással kapcsolatban! Nagyon helyes!) Kétségtelen, hogy a