Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-639
Az országgyMés képviselőházának 156. lengyel nincstelen katonának mindegy volt az, hogy kinek a földjén húzza majd az igát. Viszont a másik példa. Finnország. Finnország tudvalevőleg parasztállam. Én magam is jártam ott és tapasztaltam, hogy minden finn gazdatestvérünknek van legalább 20—30 holdja, szép, egészséges családi háza, csinos kis gazdasága. Amikor tehát az orosz hadsereg tízszeres erővel megtámadta Finnországot, a finnek küzdöttek és a tízszeres túlerővel szemben tartották magukat nagyon hosszú ideig és az oroszok alig tudtak a területükből a békeszerződés után elvenni. Ez azért volt, mert minden finn tudta, hogy miért küzd, volt neki saját vagyona, saját földje, saját háza és ezt védte, hősiesen. T. Ház! Rátérek most a mezőgazdasági munkabérek megállapítására. Február hó 9-én itt a parlamentben rámutattam arra, hogy a munkabérek megállapításával azért is baj lesz majd 1 , mert a bizottság egész összeállítása nem megfelelő. Akkor azt mondtam, nem értek egyet azzal, hogy a főispán urak legyenek az elnökei, (Csorba Sándor: Nem is elnökei! — Elnök csenget) mert ha a főispánok lesznek elnökei ezeknek a bizottságoknak, akkor a nagybirtokosság szava lesz a döntő. Erre azt mondotta Lipcsey; képviselő úr, hogy én rémlátó vagyok. A rémek tényleg bekövetkeztek annyiban, hogy például Pest megyében, ahol az országban mindig a legmagasabb uapszáhibéreket fizetik, a mezőgazdasági munkabéreket megállapító bizottság október hónapra 2 pengő napszámot állapított meg, (Felkiáltások jobb felöl: Ki az elnöke? A főispán?) ami igen csekély összeg, hiszen ma 30%-kai kevesebbet lehet vásárolni 2 pengőből, mint a múlt évben. Ezeknek a bizottságoknak nem volna szabad olyan hosszú időre megállapítani a munkabéreket, hiszen ma minden változik, a bizottságoknak legalábbis kéthavonként össze kellene ülniök és egy kicsit rugalmasabban kellene dolgozniuk, mert ahol azt a bért fizették a földbirtokosok, amely hivatalosan megvolt állapítva, ott mindenütt elégedetlenségek voltak. (Hendrey József: De nem azt fizették!) Az ellátás terén, sajnos, az egész országban szomorú állapotok vannak. Ami a cukrot illeti, az egy dekás adagba a vidékiek lassanként beletörődnek. Egyes helyeken azonban itt is óriási tévedéseket követett el a Statisztikai Hivatal, amelynek az adatai alapján az adagokat megállapították. Itt van például közvetlenül Budapest mellett Sződliget nevezetű tisztviselőtelep, amelynek 500 vagy 600 lakosa van, de ez mind csupa tisztviselő és vasutas. Egy 300 aláírásos kérvényt hoztam be a minisztériumba és azt kértem, hogy miután ezek a családok azelőtt havonként 10—15 kilogrammot fogyasztottak, most legalábbis a második kategóriába sorozzák be őket. Azt felelték, hogy csak akkor lehet èzt mégcsinálni, ha a statisztika tévedett. Ügylátszik, az volt a dolog vége, hogy nem tévedett, és így még a mai napon is csak egy dekát kapnak ezek a tisztviselők, akik igazán nem érdemlik meg, hogy a budapesti tisztviselőkhöz viszonyítva ennyire más elbírálásban részesüljenek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Zsír, petróleum, sajnos, a zsidóknál még bőven akad, ellenben a falusi háziasszonyok — akárhol megfordulok —- sírnak és panaszkodnak, hogy délután 5 órától kezdve sötétben vannak és gyermekeiknek nem tudják megmagyarázni, hogyan van az, hogy most nem kapnak zsí rosken y eret. Sajnos, petróleum dolgában a- visszatért Erdélyben is hasonló a helyzet, ülése ÎH0 november 20-án,, szerdán. 639 Most jött haza háromnapi szabadságra Halmi községből egy jegyző, aki oda volt rendelve. Azt mondotta, hogy a bevonulás óta ez az 5000 lakosú Halmi község egyetlen deci petróleumot kapott. A fakérdéssei hasonlóképpen állunk. Azt remélte mindenki, hogy amikor ez a 4 millió hold erdő visszakerül, bőségesen, és főleg olcsón lehet majd fát kapni. Sajnos, ennek az ellenkezője igaz, de még itt is, Magyarorszá gon, a "Winter Hermannok kezében van a fakartel és a faellátás ügye. (Hendrey JózseF: Ez a tévedés!) Például panaszok érkeztek a váci járásban lévő különböző falvaik lakosaitól. A váci püspöki uradalom ott pár ezer hold erdővel rendelkezik, és az emberek még pénzért sem kapnak fát, különösen a tavalyi nagy hidegben, ellenben ez a Winter Herrmann cég vette meg az egész termést. (Hendrey József: Le van már foglalva!) Elmentem a püspök úrhoz és tisztelettel megkérdeztem, hogy nem lehetne-e valamit ezeknek a szegény embereknek juttatni és hogy miért adja a fát a zsidó* nakî A püspök úr azt felelte, hogy ő nem nézte meg Winter keresztlevelét; de azt gondolta, hogy az egy jó cipszer-család. (Mozgás.) A kalocsai érseki uradalomban hasonló panaszok vannak. Ott is 60.000 hold köré vannak beékelve olyan falvak, ahol egy gazda átlag csak negyed hold földdel rendelkezik. Fát ott nem kapnak az emberek, a földek pedis: jórészt zsidóknak vannak bérbeadva és sokszor a falvaktól alig néhány száz lépésre már az uradalmi erdők kezdődnek. Eengeteg vadkár van ezeknél a szegény embereknél, hiszen a kukoricaföldek közvetlenül az erdőt érintik. Ha ilyen vadkár van, kiszáll a bizottság és ha egyetlenegy vaddisznónyomot állapít meg a szarvasnyom között, akkor a kár a zsidó Csemegi-kódex szerint nem számít vadkárnak mert a vaddisznó dúvad és azt mindönkinek el lehet pusztítania. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Tévedés! — vitéz Tóth András: Tévedés! Ez nem Csemegi-kódex, ez politikai csemege!) A helyzet azonban az, hogy azok az em'berek fegyvertartási engedélyt nem kapnak, már pedig furkósbottal próbálja valaki a t. Ház tagjai közül agyonütni azt a vaddisznót, nem fog sikerülni, (vitéz Tóth András: Mellé méltóztatott fogni, mert ez nincs a kódexben!) A múlt évben ezeknek a szegény embereknek a 30 fokos hidegben nem volt semmiféle tüzelőjük, 8—10 gyermekkel fagyoskodtak a szobában és amikor a férfi munkanélküliségében elment az uradalmi erdőbe egy kis rőzsét szedni, megfogták és büntetésként többet fizetett, mint amennyit megért az a kis rőzse. (Pándi Antal: Szóval befűtötték neki! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Lonott! Lovni„ nem lehet! — Elnök csenget. — Pándi Antal: Lehet, lehet, de nem szabad! — Zaj. — Elnök csenget.) Kérdezem a miniszter urat, hogy lia malmost nincsen fa, akkor mi lesz majd télen (Forster György: Akkor majd lesz!) és kérdezem, hogy biztosítva van-e az ország gabonaellátása a jövő aratásig 1 ! Úgyszintén a zsírellátás tekintetében is konkrét felvilágosítást kérek. Arra is kérek felvilágosítást, hogy í'oganatosított-e a miniszter úr, olyan intézkedéseket, hogy a termelés fokozott mértékben haladjon a tervgazdálkodás felé? Ilyen katasztrofális termésnek nem lett volna szabad bekövetkeznie, ha több szakértő, de kevesebb zsidó vezeti a gazdaságokat. (Derültséy és zaj a jobboldalon, — vitess Hertelendy Miklós: És, az idő96*
