Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1122

1122 Az országgyűlés képviselőházának It nek tőle. Különösen nem merik vállalni a dombos vidékek gazdái, mert hiszen tudvalévő, hogy a műszaki mnukálatok a dombos vidékeken sokkal hosszadalmasabbak és ezért a tagosítási költségek is nagyobbak az ilyen vidékeken, mint sík és gazdagabb területeken. Itt megint csak az az eset, hogy a szegényembert még az ág is húzza. A falu szempontjából azonban ott is, sőt talán ott még inkább fontos volna a tagosítás, mint a sík vidékeken. Tudom ezt jól, hiszen ilyen vidékről való vagyok és 'nagyon sok olyan esetet ismerek, hogy egy 10—20 holdas gazdának 50—60 kis pántlika parcellában van az a földje, amelyet birtokol, ami azt jelenti, hogy kétszer annyi szomszédja és kétszer »nnyi barázdája van. A tagosítás rendszeres keresztülviteléhez elengedhetetlen volna, hogy a tagosításnál érdekelt három funkcionárius szerv, a műszaki, a bírói és a gazdasági szerv egy hivatalban, a tagosítási hivatalban egyesíttessék, mert akkor sokkal gyorsabban lehetne lebonyolítani és megindítani azokat a munkálatokat, amelyek a közérdek szempontjából is kívánatosak. Ugyanebből az alkalomból kérnem kell a telekkönyvi betétszerkesztés keresztülvitelét is mindenütt, ahol az még nincs meg. Ugyancsak Nógrád vármegyét említem ezzel kapcsolatban: Nógrád vármegyében még mindig telekjegyzökönyvek vannak és mondhatom, ember legyen a talpán, aki azokban kiismeri magát. A közmunkaváltságról hosszasabban szeretnék beszélni, mert ez a kérdés roppant sok igazságtalanságot rejt magában, tele van anomáliákkal, annyira, hogy nem is rendezést, hanem teljes eltörlését szeretném szorgalmazni. (Helyeslés.) Az 1890:

1. te. 49. §-a, illetőleg az 1920 : XXVII. te. kimondja, a községi közmunka kötelező megváltását, aminek mértékét és váltság árát az egyes törvényhatóságok állapítják meg. Ez a mérték úgy a kézinapszám váltságra, mint az igás állat utáni váltságra vonatkozólag az egyes vármegyék szerint különböző lehet és általában különböző is. Amikor három évvel ezelőtt az egyszoba-konyhás kislakások adómentessége ki lett mondva, szociális szempontból bizonyos mértékben rendezést nyert a közmunkaváltság kérdése is, amennyiben az ilyen házak tulajdonosainak közmunka-kötelezettségét elengedték, de vannak az 1933 : VIL te. alapján egyéb kedvezményezettek is, akik a kézi napszám alól mentesek. Ezáltal azonban a közmunkaváltság összegében a törvényhatóságoknál elég tekintélyes kiesés állt elő, amit az állam 65 százalék erejéig, limitálva 5 és fél millió pengő erejéig magára t vállalt, illetőleg a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló úgynevezett 'boletta-alapból megtéríteni igért. 40 százalék hiány pedig a törvényhatóságok, az útadó felemelésével kénytelenek pótolni. Ez azonban csak elméletben hangzik így, mert a valóságban az állam rendszerint csak késedelmesen tesz eleget fizetési kötelezettségének és így a törvényhatóságok szempontjából zökkenők állnak elő. Igazságtalanság a közmunkaváltság azért is, mert ennek általában 90 százalékát, ,

: sőt egyes szegényebb vármegyékben 98 százalékát elveszi a törvényhatóság a saját kezelésében tévő úthálózatának fenntartására (Mayer János: A községek nem kapnak semmit!) és legfeljebb 2—10 százalék az, ami a községekben marad a község saját, még rosszabb útjainak fenntartására és javítására. Mindez azonban csak kisebb része az anomáliákkal tele helyzetnek, mert a nagyobb igazságtalanság abból származik, hogy nem veszik figyelembe a teherviselő képesseget és az %, ülése 1940. december 2-án, hétfőn. iírásállat után fizetendő váltságot, tekintet nélkül az igásállat korára és erejére, tekintet nélkül arra, hogy egy-két éves csikóról, vagy egykét éves tinóról, vagy esetleg kényszerből befogott tehénről, vagy egy teljesen teljesítőképes, nagy, kifejlett igásállatról van-e szó, egyforma összegben állapítják meg. Ez szociális szempontból annál inkább kifogásolható, mert az igásállat összeírás és (váltság kirovása után történt változásokat, így az eladást, az elhullást), a fizetési kötelezettségek szempontjából figyelembe nem veszik. Sok panasz volt a folyó évben abból kifolyólag, hogy a katonai szolgálatra behívott lovak után, amelyek esetleg hónapkig katonai szolgálatot teljesítettek, a kirótt közmunkaváltságot éppen úgy le kellett fizetni, mint azoknak a szerencsés gazdáknak lovai után, akiknek lovait nem hívták be katonai szolgálatra; a már befizetett vagy kirótt közmunkaváltság visszatérítésének pedig helye nincs. Micsoda igazságtalan helyzet az, hogy az autó, a Mayart, a Mateosz., amely sokkal jobban rongálja az utat, mint az igásállat által vont szekér, vagy a kocsi, — közmunkavaltságot nem tartozik fizetni, illetve csak olyan csekély összeget, amely jóformán a semmivel egyenlő. Vagy^ milyen igazságtalanság az, hogy egy szegény ember,^ egy igásállat után éppen olyan összegű közmunkaváltságot tartozik fizetni, mint egy nagy iparvállalat, vagy mint egy nagy, hatalmas erdőbirtok tulajdonosa, abban az iparvállalatban vagy erdőgazdasági üzemben tartott esetleg ugyancsak egyetlenegy igásállat vagy egyetlenegy ló után. Mindezek után a probléma nagyságára és igazságtalanságaira komolyan felhívom a t. kormány figyelmét s miután tudomásom vau róla, hogy az új közúti törvénytervezet 1933 óta készen áll, — az egész közmunkaszolgáltatás eltörlését, az utak fenntartására szolgáló adózás más és helyesebb alapon való megoldását kérem, (Helyeslés.) esetleg egy országos útadó bevezetésével, amely centrális igazgatást kapna, s ami kiküszöbölné azt az anomáliát is, amely egyes vármegyék között bevéte leiknek különbözősége és a szükségletek nagysága között fennáll. (Rajniss Ferenc: Ügy van! Nagyon fontos!) T. Ház! A pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjában megemlékezett arról hogy & szegényebb vidékek és vármegyék, illetve az arányosabb teherviselés érdekében egy # úgynevezett közigazgatási pótadó bevezetéséről gondolkozik. Megemlékezett azután arról is, hogy ugyanezt az elvet akarja keresztülvinni az egyházi adózás terén, amely szerinte is sokkal nehezebb kérdés. Azt a tiszteletteljes kérést vagyok bátor itt előterjeszteni, hogy ne álljon meg ezeknél, hanem ugyanezt az elvet méltóztassék az útadózás terén is keresztülvinni. Azok a szegényebb vármegyék és községek és szegényebb vidékek igazán hálásak tennének a miniszter úrnak és a kormányzatnak, ha ez megtörténnék s utóvégre ők is csak ugyanolyan édesgyermekei a hazának, mint az ország gazdagabb községei és megyéi. Ami a cigánykérdést illeti, merem állítani, hogy ez a falu szempontjából éppen olyan nagy kérdés, mint a zsidókérdés a nemzet szempontjából. (Ügy .van! Ügy van! jobbfelöl.) Éppen ezért vagyok bátor itt a cigánykérdéssel is foglalkozni, hogy a probléma nagyságára felhívjam a kormányzatnak, sőt képviselőtársaimnak és ezen keresztül a közvéleménynek is a figyelmét. (Kajnlss Ferenc: Eladják a cukor jegy et a cigányok. EbbÔl a szem-