Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1089

Az országgyűlés képviselőházának 164. i'iilékok nagysága szerinti különböző kiegészítések járulnak. A kisiparosnak ugyanis joga van nem csupán egyszeri járandóságot, azaz 1 marka oO pfenniget, hanem ennek háromszorosát vagy négyszeresét is befizetni. A biztosítási matematika feladata, hogy a rendelkezésre alJo statisztikai adatok alapján megtalálják a nálunk m legcélszerűbb és legbiztosabb megoldást. Egészen eltérő szabályozást igényel a kereskedők öregségi biztosítása. Nem akarok erre részletesen kitérni, de elveszek az időmből három percet abból a célból, hogv egy tiszteletteljes kérelmet terjesszek elő azzal a kéréssel, ,J, e

/

Á a kérelmet, ha lehet, más oldalról is méltóztassanak segíteni. Tegnan este volt a Badocs.-nak a dohányárusok 3000 főt számláló o=ztálvának a gyűIfefe Egeij * evűlésen a M. Kir. Dohánviövedék részéről Fattinsrer államtitkár úr a Dohány.loyedek igazgatóia. é« Gundhardt főtanácsos úr, akl a k^árusi kérdésekkel foglalkozik, jelent meg. Megneiztem azt a társaságot, amely'a teremben helyetfosdalt. Összegyűlt ott a vezetőség soraiból körülbelül 300-400 olyan gondterhes arcú ember, hogy én ilyen társasáe-ot, amelyben válogatás nélkül ennyire gondterhes a, reu emberek lettek volna, még soha semmiWe gyűlésen nem láttam. A felszólalók felálltak es szép szóval elmondották, hogy a M. Kir. Dohánviövedék dohánveikkeinek. amelvnek bevételi lehetősége az idei évben 180 millió pengőre tehető, ők a korlátlan és korlátolt formában ado+t engedélvek révén az árusítói. Elmondották, hogv amikor az elmnlt esztendő májusában a Dohánviövedék 25%-kal felemelte a dnhányeikkek árát. akkor az addig kapott 9/?)-os elarn«ítói jutalékot a pénzügyminisztérium leszállította 8%-ra és ezt azzal indokolta, hogy a dohányáruk ára 25%-kal emelkedett s ennélfogva, a percentuális részesedés összegszerűig körülbelül 10%-kai többet fog kitenni, mint amennyit eddig kaptak. A kormány nagyon bölcsen az árdrágulással kapcsolatban már eddig is 7%-os munkabérdifferencia és havi jövedelmi differencia kifizetését rendelettel szabályozta. Igaz, hogy 10%-kal nagyobb az osztalék a dohányárak emelkedése folvtán, de ezek a trafikosok mind olyan üzletekkel rendelkeznek, amelyeknél a fűtési, világítási és egyéb költségek, sőt az élelmezési kiadások is rettentően megnövekedtek. Miután ezek az emberek be vannak szorítva arra a munkálkodásra, hogy a trafikjog alapján végzik teendőiket, én azt szeretném, ha a pénzügyminiszter úr, akinek szociális és pénzt előteremteni nagyszerűen tudó munkálkodását ismerem, ezeknek az embereknek — akik között rengeteg a hadirokkant — kérelmét meghallgatná s a jelenlegi változott helyzetből visszatérne oda, hogy ugyanazt a 9%-os jutalékot kapják a trafikosok. amelyet a múlt év májusáig kaptak. (Helyeslés.) T. Ház! Most pedig visszatérve az elvi kérdésekre, a nyersanyagokkal való takarékos gazdálkodásra kívánok rátérni. A nyersanyagok beszerzésénél és utánpótlásánál mutatkozó nehézségek kötelességükké teszik az illetékes tényezőknek, hogy a nyersanyagok felhasználásánál ma még teljes mértékben érvényesülő gazdasági liberalizmust a kormányzat a köz érdekében, korlátozza. A közelmúlt egyik incidense élénk világot vet az e téren még fennálló lehetetlen helyzetre. Arról volt szó, hogy az iparügyi miniszter úr bizonyos rendelkezéseket ! intézett az egyik gumigyárhoz arra vonatkozó- ' KÉPVISELŐHÁZI NAJPLÔ VIT. ütése 1940. december 2-án, hétfőn. 1089 lag, hogy a gyár által készített hócsizmákat a keresztény kereskedők számára milyen arányban biztosítsa. Erre az illető gyárnál bizonyos Hitesi nevű úr — nem kell külön hangsúlyoznom, hogy Hitesi úr zsidó — azt mondotta, hogy inkább pelenkákat és játékokat csinál, de ő nem hajlandó hócsizmák szállításával a keresztényeket támogatni. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Ezt a kérdéstaz iparügyi miniszter úr közbelépése teljes mértékben elintézte, de ez a jelenség arra késztethet bennünket, hogy a legradikálisabb eljárást követeljük ezen a téren. (Ügy van!) Nyilvánvaló, hogy amikor bizonyos nyersanyagokat csak nagy nehézségek árán tudunk a külföldről behozni, akkor a szűkösen rendelkezésre álló pamutból elsősorban nép ruházati cikkeket, a gumiból egészségügyi és közszükségleti árukat, a vegyészeti nyersanyagokból nedier a mezőgazdasági és városi lakosság elsőrendű szükségleteinek kielégítésére alkalmas cikkeket kell előállítani és nem szabad az anyagok felhasználását tetszésére bízni azoknak a vállalatoknak, amelyek efryedül csak azt nézik, hol mutatkozik a legtöbb haszon és amelyek az új idők elvével szemben még mindig süketeknek mutatkoznak. (Ügv van!) Azonkívül az a kérésem a kormányhoz, hogy a külföldről bejövő nyersanyagokat elsősorban a keresztény vállalatoknak adják oda, (Taps a jobboldalon.) Minden szakmában meg kell vizserálni. hogy a nyersanyagok felhasználása tekintetében milyen modusokat kell előírni. Ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetése az egyetlen mód arra, _ hogy kiegyensúlyozza a zsidó vállalatok faii alapon nyugvó üzleti politikáját, amelyből kiindulva a zsidó vállalatok csak zsidó kereskedőket látnak el áruval, míg a keresztény kereskedők és iparosok, akik Erdélyből katonai szíolgálatuk után most visszatértek, megdöbbenve kénytelenek tapasztalni, hocv számukra nincs nyersanvag, nincs kereskedelmi áru, ellenben a zsidó üzletekben mindennemű dolgokból bő raktár található. (TTpy van!) T. Ház! Egy nap-von érdekes sérelemre kívánom a mélven t. Ház fisryelmét felhívni; ez az utóbbi időben előfordult eseteknek egyik lefférdekesebbike. Bizonyára valamennyien méltóztatnak Ismerni a Bata-gvárat. ezt a mammutvállalatot, amely a Felvidéket és Kárpátalját annakidején elárasztotta üzletekkel és gyári üzemekkel. A Felvidék visszacsatolása után ez a vállalat az anyaországban is kapott gyáralapítáera engedélyt. Erdélyben hasonló m a mmut vállalat a "Hermata-céír. amely ugyancsak hatalmas s'várakkal és egész serepr üzlettel rendelkezik. Erdélv hazatérébe után a Dermata-cég, ameH' zsidó tőkével dolgozik és amelvnek a román mesrfizállás utolsó nillanatáior három román miniszter volt az, iVazgatópáfi-ában, most meemyerte elnöki székébe ET-délvnek eery előttem még ismeretlen nevű előkelő urát és most ez a íryár itt is terjeszkedni akar. A Bata-cég-, amely a Oikta npvet vette fel. fíOO hold földet vásárolt Tiszaföl dvárott és óriási gvárvá^lalatot akar létesíteni. A Dermfita nediar idehaza"a csonka or vzágban akar lf> fiókot, létesíteni. A Bata-gyár, amely mint mondom a Cikta nevet vette fel, értesülésem szerint a gyáralajntással kapcsolatban olyan fantasztikus kedvezményeket követel, hogy ilyen kérelemmel a magyar cipésziparosság és kereskedelem sohasem mert volna előhozakodni. (Ügy van! Ügy van!) A községtől például azt kéri, hogy engedje el az alapítandó gyárnak 159