Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1087

Az országgyűlés képviselőházának 1$U. amikor egyesek fél vagyonukat is felajánlották a zsidó népbiztosnak. Akkor ajánlják fel a magyar népnek is! A javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boezonádi Szabó Imre jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: T. Ház! (Halljuk!) Igen nagy érdeklődéssel hallgattam Meskó igen t. képviselőtársam felszólalását, különösen a felszólalásnak azt a részét, amelyben kiterjeszkedett arra, hogy nekünk barátokat kell szereznünk, és hogy különösen fontosnak tartja a barátságot Jugoszláviával a becsület és az igazság szellemében. En ezt a megállapítását szívesen teszem magamévá, de kiegészítem: nemcsak a becsület és az igazság, hanem azon kiegyenlítődés szellemében kell a barátságnak békésen kialakulnia, amelyre jogot formálunk, amelyre minden jogunk is megvan és amelynek érvényesülnie kell, hogy a két ország között az érintkezés kiszélesíthessék. (Ügy van!) Andres jugoszláv kereskedelemügyi miniszter úr legutóbb Bécsben folytatott beszélgetésünk során engemet, mint a Baross Szövetség elnökét igen meleg szeretettel meghívott megbeszélésre Belgrádba, amely meghívásnak igenis készséggel eleget fogunk tenni, azért, mert a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése szempontjából ennek a két országnak iegymálshoa való tartozandóságát semmi sem világítja meg j'obban, mint az, hogy voltak évtizedekkel ezelőtt is idők, amikor ez a barátság éppen az egészséges kereskedelmi és gazdasági érintkezés alapján állott fenn. Mélyen t. Ház! A jelen javaslat tárgyalása előtt gróf Teleki Pál miniszterelnök úr a Magyar Elet Pártja egyik értekezletén igen mélyen járó okfejtéssel mutatott rá a gazdasági politika rendkívüli fontosságára. A felhatalmazási vita során több képviselőtársam is foglalkozott gazdasági kérdésekkel, új irányokat és lendületes .cselekvéseket sürgettek. Ez alkalommal magam is aláhúzottan kihangsúlyozom, hogy a nemzet érdekeihez idomuló új gazdasági rendszer kiépítése a jövő alakulása szempontjából döntő fontosságú. (Ügy van!) Ma, amikor óriási erőfeszítések korát éljük és a megoldásra váró problémák légiói merednek elénk, a gazdasági átrendeződés területén csak hivatott és hozzáértő embereknek kell helyet biztosítani, hogy a nemzeti vagyon további gyarapodása előmozdíttassék. A gazdasági élet nem terített asztal, amely mellé a gazdasági életet nem ismerők lakomára leülhetnek, mert az ilyen lakoma költségeit nemcsak a magánvállalatok, hanem a közületek is súlyos árral fizetik meg. (Ügy van! jobb felől.) Teljes objektivitással meg f kell állapítanom, hogy a nemzet, a kormányzat országgyarapító munkája következtében nagyarányú felfrissítés előtt áll. Lehetséges, hogy történtek kisebb hibák, amelyekről a t. túloldalon kiszínezve szólottak, de az ellenzéknek is cl kell ismernie, hogy az országgyarapító munkának nagy eredménye és még több reménysége van. Ha nagy erőfeszítésekre van szükségünk, hogy a régen előkészített új gazdasági rendszert biztos alapokra helyezhessük, akkor feltétlenül figyelembe kell vennünk azt. amit Meskó Zoli/in előttem szólott igen t. képviselőtársam ellenzéki oldalról mondott, hogy összefogás szükséges. En magam is azt mondom, hogy ha mindnyájan, akik itt ülünk a képviselőházban, lelkiülése 194-0, december 2-án, hétfőn. 1087 ismeretesen és hűségesen akarjuk szolgálni a nemzetet, — már pedig ezt természetesen mindenkiről feltételezem — akkor az összefogásnak csak egyetlen magy előfeltétele van, az, hogy nem szabad megtörténnie annak, amire az eimult időkben annyi tapasztalatot szereztünk, hogy egy-egy embert elragad a kritika lendülete es igyekszik lebecsülni azt a nagy munkát, amelynek érdekében mindnyájan dolgozunk. (Ügy van! jobbfelől.) A kis hibákat korrigálni kelL de hogy eredményeket érhessünk el, — ismetelten hangsúlyozom — meg kell becsülnünk mindenkit, aki dolgozik a nemzetért, bármely oldalon is üljön. Tartsuk tiszteletben az elvi álláspontokat, de az elejtett szavak vagy elmondott vélemények feletti egyéni felelősséget éreznünk kell, amikor kritikát gyakorolunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) > El kell ismerni azt, hogy a művészetben, a sajtópolitikában, az irodalomban össze nem hasonlítható a mai helyzet a múlt szellemével, amely a nemzeti irány és a keresztények érvényesülése elé mindenkor látható és láthatatlan akadályokat és gátakat emelt. El kell azonban ismernünk azt is. hogy amikor annakidején gróf Klobelsberg Kunó az iskolák szaporítását, ä műveltség fokozását követelte, akkor ellenzéki oldalról lekicsinylő kritikával illették; amikor Karafiáth JenŐ létrehozta a testnevelési alapot, akkor először el akarták ffáncsolni é« most, hogy Hóm an Bálint jóvoltából és a kormányzat segítségével ismét súlvos milliókat tudunk az általános népnevelésre felhasználni, tényleg helytelen, hogv apró, pici kis köveket dobjanak be a közvélemény tavába, hogy azoknak gyűrűivel elhomályosítsák az érdemleges munka eredményét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! A mai nagy világrengésben óriási feladatokkal kell megbirkóznunk. Jtt van a nyersanyagkészletekben való fogyatékos s aar, itt van az a helyzet, hogy közel egy milliónyi, ipari és kereskedelmi vállalatokban foglalkoztatott munkavállaló további kereseti lehetőségét heV< biztosítanunk. Ennek a képviselőházinak, mint törvényhozó területnek kell megbirkóznia azokkal a szociális kérdésekkel is. amelyek a társadalmi é3 e-azdasági feilődés következtében kerülnek napról-napra jobban előtérbe. (Ügy ] van!) Ha az összes vonatkozó törvények, rendeletek, minisztertanácsi és miniszteri határozatok gyűjteményét fellapozzuk, egy szempillantásra visszamegyünk a századeleji időkre és az akkori törvényhozói határozmányokat bíráljuk, akkor látiuk^ milyen óriási lépésekkel mentünk, hnladtunk előre. Nézzük c,«ak mes* ezeknek a határozmányoknak a szellemét. Ki^ merne itt ni a beszélni vagy hivatkozni Szterénvire, aki az 1907:TTI. te. alapián a zsidóságnak olyan mérhetetlen kedvezményeket adott. ho°-y a \ nemzeti vaarvon ísry került a nemzet szellem é1 tői, tradíciójától és érdekeitől nagyon távoleső j IrpyPK DG. T, Ház! Amíg eddig elértünk, nem hajóz| hattunk sima vizeken. Ezerszer álltunk és állunk ma is szemben gúnyos lekicsinylésekkel, amint mondottam, láthatóan és láthatatlanul irányított cselekvésekkel. Ezzel szemben mi az igazság? Az, hogy éppen ennek a Háznak a feladata, hogy most már egészséges közszellemet teremtve elhárítsák a láthatatlan szőrös kezet, amely egymásnak uszította a magyarságot es eltanácsolta a keresztényeket a gazdasági naivakról, hogy a map-a érdekeit az ország egész területén érvényesíthesse. (Ügy van!)