Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1086
Î086 Az országgyűlés képviselőházának 164-. ülése 19.íO. december 2-án, hétfőn. nus, keresztény lapok is kezdenek a zsidó bajokba beleesni. Nem akarom itt most ezt részletezni, de ha tovább látnám ezeket a hibákat, ide fogom a Ház elé hozni. Még a műveltségről valamit. A magyai műveltség nem lehet inégegyszer keleti kufárok zenebazárja és idegen szellemiség melegágya. A családi szentséget gyalázó irodalmat kipucolni, kirámolni az egész vonalon! Azonkívül magyar öltözetet! Hogy ebben járunk, az nem tüntetés! Neesak ünneplő legyen ez az öltözet; minél többen viseljük, neesak a főurak. A középosztály is kövesse azt a parasztembert, (Helyeslés), mert az tartotta fenn nyelvünket, az tartotta fenn a nyelv útján a ma gyár műveltséget is. Neesak parádéból járjunk magyar ruhában, hanem minél gyakrabban mutassuk meg, hogy magyarok vagyunk. Nem kell ezt szégyelni, nem vagyunk alávalóbbak más nemzeteknél! Igyekezzünk a műveltséget nem aszerint birálni, hogy ki hány nyelvet tud, hanem elsősorban aszerint, hogy a magyar nyelvet hogyan tudja. Küszöböljük ki az idegen szavakat! Itt a kormánynak kell jópéldával előljárnia. Itt még azt sem mondhatják, hogy »nincs fedezet«. Itt van az államtitkár úr, tegye szóvá annakidején a minisztertanácson. A mozik idegen nevéről már beszéltem, ezt most nem ismétlem. Szégyene a fővárosnak: mintha ezek a mozisok összebeszéltek volna, hogy itt egy nemzetközi fővárost csináljanak. Másként el sem tudom képzelni, hogy a város miért van tele idegen nevekkel. Itt van a földbirtokretbrm kérdése. Csak röviden térek rá, mert csak pár percem van még. Hosszabban nem beszélek erről a kérdésről; én ennek szakértője vagyok, egy életet ebben a küzdelemben töltöttem s egy életen át hangoztattam, hogy az az ország boldog, ahol mentől több a kis független elem. (Ügy van! jobbfelől.) Mert mi a haza fogalma! Nem Petőfi versének elszavalása. hogy: Talpra magyar! Nem a Kossuth-nóta eléneklése. Oda kell kötni ehhez a hazához azt a nincstelen embert, hogy gyökeret tudjon verni ebben az országban. Én féltem a hazámat, de csak addig féltem, amíg meg nem valósul az, amit most mondok: ha Nagy János kisgazda félteni fogja az ő kis portáját, ha Kis István keresztény kiskereskedő félti az ő szatócsüzletét, ha az a. dr. Nagy István ügyvédi félteni fogja az ő ügyvédi irodáiát, a tisztviselő az ő íróasztalát, az a mezőgazdasági és az az ipari munkás az ő munkahelyét. Ha ezeket a kis féltendőket összeadom, akkor valamennyien féltjük a hazát, mélyen t. Képviselőház, Nekünk tehát gondoskodnunk kell arról, ,hogy minél több egyed legyen, mert ma nyiltan kijelentem: a földbirtok rendezése, még pedig — nem röstellem ezt a szót kimondani — most^ már radikális, sürgős rendezése az ország létét vagy nein létét jelenti. (Vgy van! a baloldalon.) Ezt elodázni nem lehet. Nem hinném, hogy a^ miniszterelnök úr elodázná, hiszen a sajátját is odaadta erre a célra, amikor visszakaptuk Erdélyt. (Ügy van! jobbfelől.) Tehát kik azok, akik annyira rövidlátók, hogy megfogják azoknak a kezét, akik ezt csinálják 1 ? Kik azok, akik megfeledkeznek 1918-ról? Vannak, akik akkor önként fölajánlották a földet. Viszont tprmelőbiztosi névsort is tudnék felolvasni. (Egy hnna a szélsőbaloldalon: Van elég!) Aki termelőbiztos volt annakidején, az ne idegenkedjék a földbirtokreform megoldásától. Itt nincs további halasztásnak helye. Sürgősen a Ház elé kell terjeszteni ezt a kérdést. Erdély. I Kuszinszkó, Kelet-Magyarország visszajött. Ezt a kérdést egyöntetűen, becsületesen, a magyar fajta érdekében meg kell oldani. Még egy kérdésről kívánok szólni és ezzel befejezem: a párbaj kérdéséről. En itt a Házi ban 15 evvel ezelőtt jelentettem ki, hogy mint i romai katolikus ember, vallásos meggyőződés1 bői nem verekszem és nem párbajozom. Nem volt akkor semmi ügyem. Az ilyesmit különben is csak akkor lehet kijelenteni, ha nincs az embernek függő lovagias ügye, mert ha van, akkor az embernek természetesen tartózkodnia kell az ilyen kijelentéstől, máskülönben a gyávaság látszatát kelti. De egyáltalában ezt ' az intézményt ki kell törölni a társadalomból, azzal a felfogással együtt, hogy gyávaság nem párbajozni. Hogyan lehet erkölcsi kényszert gyakorolni arra, hogy embertársamat le akarjam gyilkolni, ha ugyan komolyan veszem a párbajt és nem teszem komolytalanná bizonyos bandázsokkal és azzal, hogy viaszgolyókkal lövöldözünk egymásra. Ha komolyan veszik, menjenek be valahova, zárják magukra az ajtót es addig lövöldözzenek egymásra, amíg egyikük ott nem marad. (Derültség.) T. Képviselőház! ErrőJ egy cikket írtam tegnap a Szózatban, a cenzúra azonban nem engedte megjelenni. Követeltem, hogy a legszigorúbb bűntettnek minősítsék a párbajt sa legszigorúbb eljárást folytassák a párbajozok ellen. Felhoztam egy ítéletet, amikor kétszáz pengőre elítéltek egy párbajozót, tehát bűnösnek találták, de nekem nem lehetett követelnem, hogy szigorúbban vegyék az ilyen ügyeket. Ezen a téren tessék szintén keresztény irányzatot hirdetni. Keresztény irányzatnak vagyunk a hívei, tessék azt az úgynevezett középkori intézményt megszüntetni. En mindig csodálkoztam azon, hogy öreg. szabadkőműves pocakosok egymással szemben állva, kard dal ^ hadonáztak, ök, akik mindi« gúnyolták az ókori keresztény szertartásokat, a katolikus egyházat, odaálltak a porondra. Persze, nem bántották egymást amikor odaálltak. arról gondoskodott az öreg Santelli. (Derültség.)\. Időm lejárt. Ha lesz más alkalmam, elmondom a többi témámat akkor. En a miniszterelnök úr kabinetjének, mint államtitkár, tagja voltain 1920-ban. Talán közelről ismerem gondolkozásmódiát. Kérve-kérem, hogy a legsürgősebben jöjjön ezekkel a javallatokkal, amelyek a fajtámat a mai posványból, mai elesettségéből kirántják s megmentik a meg nem született és a már megszületett kismagyarokat. Kevesen vagyunk magyarok, össze kell fognunk. Az összefogásnak egyetlen akadálya az. hogy nincsenek meg azok a szociális intézkedések, amelyeket mi erről az oldalról követelünk, nem jönnek megfelelő tempóban. Aki ennek útját állja, aki meg akaria akadálvozni a szigorú családvédelmi intézkedéseket, aki útját állja az earészséges, becsületes földreformnak, az pusztuljon ebből az országból, mert haza, árulásszáraba megy az ilyen rövidlátás. Hiszen a haza ellen lehet vétkezni gonoszságból, roszszaságból^ és butaságból is, már pedi<r a buta emberek álljanak félre, m^rt sokszor többet ártanak, mint a gonoszok. E"-vpspk meer akarják gátolni a miniszterelnököt? Ő kijelentette nekem is. mákoknak is, hogvúj reformtörvénnyel jön. Hát állítsa félre ezeket a rövidlátókat, bárhol találja őket. Nem célzok a másik Házra, nem akarok kollízióba kerülni, de vannak a közéletben a Házon kívül is tényezők, akik mindent elkövetnek más irányban, akik nem látnak tjsztán és nem gondolnak az 1918-as évekre,
