Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1085

Az országgyűlés képviselőházának 164. ennek ellenértékeképpen a 30 éven felüli gyer­mektelen adózókat erőteljesebben kell meg­adóztatni. Be kell vezetni a családi tandíjrend­szert. A negyedik gyermek az összes iskolákon át tandíjmentes legyen és a hat vagy tíz gyer­mekes családnál egy gyermeket a gyermek­védelmi alap taníttasson végig az egyeteme­ken is. Sokat beszéltek a családi bérrendszerről. Ez szintén a családvédelem egyik fontos eszköze. Az előléptetések terén feltétlenül előnyben kell részesíteni a többgyermekes családapát. (Ügy van! f Ügy van! jobbfelől.) Az új örökösödési törvénynél bármely ingatlant teljes egészében csakis házastárs vagy egyeneságú leszármazott örökölhet, ilyenek nemlétében kétharmadrész a családvédelmi alapé és csak a többi a távoli rokonoké. Felvetek egy kérdést, a családi választó­jog kérdését. Nem közömbös erre a nemzetre nézve, hogy súlyos, nagy időkben ag-glegények vagy családapák és hány gyermekes család­apák állnak ott a szavazó urnáknál. Annák­ideién nem voltam a plurális választójog híve, amikor arról volt szó itt a Házban, hogy ezt egyetemi végzettséghez kötik és akinek doktorátusa van, az két vokssal rendelkezik, de viszont nagyon fontosnak és a népnevelés szempontjából is szükségesnek tartanám, hogy a többgyermekes apának a kiskorú gyer­mek helyett is megadjuk a szavazati jogot. Ez bizonyos patriarchális tekintélyt kölcsönözne és megbecsülése lenne annak a családapának, akinek hat-hét gyermeke van. Nemzeti szem­pontból nem lényegtelen, hogy egy agglegény szavaz-e meg valamely adót vagy az az öt-hat gyermekes családapa; a törvényhozásban na­gyobb súllyal kell ennek a sokgyermekes csa­ládapának érvényesülnie, mert ő a hazát job­ban védi, hiszen a hazát nem egyedül, hanem öt-hat gyermekével védi s ezért más elbánás­ban kell őt részesíteni, mint az agglegényt, vagy a gyermektelen vasíy egygyermekes csa­ládapát. (Helyeslés.) Ebből a szempontból nagy horderejűnek tartom ezt az indítványo­mat. A négy- és többgyermekes családanyák tartozzanak bármely társadalmi osztályhoz, éppen olyan kedvezményben részesüljenek, mint a tisztviselők. Tiltó rendelkezések: Az erkölcstelenségnek a mainál sokkal szigorúbb üldözése. A csábí­tás, a kerítés — ma is üldözendő cselekmé­nyek, de nem büntetik eléggé — a ravasz, üz­leti szekszualizmus üldözése. Látjuk ezt szín­darabokban, mozikban, becsempészik az iroda­lomba, mert így a darab, a könyv jobban megy, üzlet van benne. Ezért a cenzúrának jobban kell figyelnie. Ezen a téren a legszi­gorúbb rendszabályokat követeljük. Itt van a törvénytelen, a házasságon kí­vül született gyermekek kérdése. Van nálam egy levél, az idő nem engedi meg már, hogy felolvassam; egy apa retteg attól, hogy fia most már érettségit tesz és rá fog jönni arra, hogy törvénytelen gyermek. Ezen a téren vé­delmet kell nyújtani, hogy akik szolgálatban vannak, akár mint cselédilányök, akár mint irodista kisasszonyok, vagy nem tudom mi­lyen formában, ne legyenek a munkaadó ké­nyének-kedvének, erőszakoskodásának kitéve. Nagyon sok esetet említ a statisztika, a bün­tető bíróságok; a rendőrség működéséből na­gyon sok esetet tudunk, de mennyi azoknak az eseteknek a száma, amelyekről nem tudunk! Tehát ezen a t téren is a legszigorúbb rendsza­bályok szükségesek. Ki kell nyomozni, ki az ülése 1940, december 2-án, hétfőn. 1085 apa és a legszigorúbban meg kell büntetni, mert a nemzet, a család, az erkölcs és a val­lás ellen követett el bűnt; tessék tehát kinyo­mozni és ezt a kérdést is szigorúan megol­dani. Itt van a gyermekáldás korlátozása. Zsidó orvosok és zsidó bábák eltiltanaók szülészeti segédkezetektől. Nem azért mondom ezít, mintha felekezeti izgatást akarnék elkövetni, hanem azért, mert a statisztika azt mutatja, hogy ezek részéről történik a legtöbb tiltott közbelépés és beavatkozás. Biztonyos óvszerek reklamirozásta — sok­szor nagy transzparenseken látom az utcán — szégyene a társadalomnak, arculcsapása min­den vallásos érzületnek. Tessék itt is intéz­kedni, mert az állam fundamentuma a tiszta erkölcs. Mélyen t Képviselőház! Követelem a női banditáknak — mert nem tudom máskép ne­vezni azokat, akik igyekeznek menekülni a születendő gyermektől, a már élő lénytől — leg­szigorúbb üldözését. (Elénk helyeslés.) A gyer­meket úgy kell tekinteni, mint a hadsereg tény­leges, har még nem szolgálatban lévő tagját, (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) akit majd annakidején behívnak s ezért a hadsereg elleni véteknek és bűntettnek is minősíteném annak a cselekményét, aki elvonja a gyermeket a had­seregtől. (Ügy van! Ügy van!) Eltiltanám a zsidó-magyar vegyesházassagokat és kimonda­nám, hogy akár így, akár úgy, akár zsidó vesz el keresztény leányt, akár keresztény fiú vesz el zsidó leányt, a házasságkötés után a magyar fél is zsidónak számít. Ha a szerelem olyan nagy: hozzon érte áldozatot, de a magyar faj­tát meg kell védeni. (Helyeslés.) Ezeknek az intézkedéseknek a legszigorúbb ellenőrzését is követelem. Nagyon rövid az idom, tehát igen röviden beszélhetek már. A zsidókérdést a Ház elé kérem, nem sza­dizmusból, nem azért, hogy itt örökös nyug­talanság legyen, hanem azért, mert ki kell kap­csolni a zsidókérdést. Végre ki kell operálni tí?A, a problémát a nemzeti közéletből és tiszta képet kell adni; világosan meg kell mondani: ki a zsidó, nem pedig úgy, ahogy most van: ki az. aki nem zsidó. (Helyeslés.) Én arra va­gyok kiváncsi, hogy ki a zsidó és nem arra, hogy ki a kivételezett s azután meg kell szabni: aki pedig zsidó, az ezeket meg ezeket a foglal­kozási ágakat nem űzheti, a többit űzheti. Tisz­tán kell látni, mert természetesen olyan rövid­látó ember nincs, aki itt 600.000 munkanélküli kommunista agitátort akar nevelni. Valami módot kell^ adni nekik is a megélhetésükhöz, mert másképpen a teljes szadizmusig megyünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És addig is?) Addig is, amíg megtörténik a nagy európai rendezés és ők olyan boldogok lehetnek, hogy a saját hazájukat valahol megalapíthatják. Ez tehát egy fontos kérdés. A sajtóban javulnia kell a helyzetnek. Ed­dig nemcsak a bíró hozott ítéleteket, hanem tu­lajdonképpen a sajtó is. Sok ember szívesen el­viselne két hónapot egy hónap helyett, ha a sajtó nem írná meg. Így történtek a vissza­élések a liberális korszakban, hogy bizonyos el­hallgatások voltak. Az egyiket kihozták nagy öles betűkkel az első oldalon kolumnákon át, a másikat kisbetűvel vagy egyáltalán elhallgat­ták, úgyhogy tulaj dónk éppen r nem mindig a büntetőbíró kezében volt az ítéletek kihirde­tése. Itt is szigorú intézkedést kell hozni, hogy kötelező így és így közölni az ítéleteket, pon­tosan meghatározni ennek a módját, mert saj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom