Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1085

Az országgyűlés képviselőházának 164. ennek ellenértékeképpen a 30 éven felüli gyermektelen adózókat erőteljesebben kell megadóztatni. Be kell vezetni a családi tandíjrendszert. A negyedik gyermek az összes iskolákon át tandíjmentes legyen és a hat vagy tíz gyermekes családnál egy gyermeket a gyermekvédelmi alap taníttasson végig az egyetemeken is. Sokat beszéltek a családi bérrendszerről. Ez szintén a családvédelem egyik fontos eszköze. Az előléptetések terén feltétlenül előnyben kell részesíteni a többgyermekes családapát. (Ügy van!

f Ügy van! jobbfelől.) Az új örökösödési törvénynél bármely ingatlant teljes egészében csakis házastárs vagy egyeneságú leszármazott örökölhet, ilyenek nemlétében kétharmadrész a családvédelmi alapé és csak a többi a távoli rokonoké. Felvetek egy kérdést, a családi választójog kérdését. Nem közömbös erre a nemzetre nézve, hogy súlyos, nagy időkben ag-glegények vagy családapák és hány gyermekes családapák állnak ott a szavazó urnáknál. Annákideién nem voltam a plurális választójog híve, amikor arról volt szó itt a Házban, hogy ezt egyetemi végzettséghez kötik és akinek doktorátusa van, az két vokssal rendelkezik, de viszont nagyon fontosnak és a népnevelés szempontjából is szükségesnek tartanám, hogy a többgyermekes apának a kiskorú gyermek helyett is megadjuk a szavazati jogot. Ez bizonyos patriarchális tekintélyt kölcsönözne és megbecsülése lenne annak a családapának, akinek hat-hét gyermeke van. Nemzeti szempontból nem lényegtelen, hogy egy agglegény szavaz-e meg valamely adót vagy az az öt-hat gyermekes családapa; a törvényhozásban nagyobb súllyal kell ennek a sokgyermekes családapának érvényesülnie, mert ő a hazát jobban védi, hiszen a hazát nem egyedül, hanem öt-hat gyermekével védi s ezért más elbánásban kell őt részesíteni, mint az agglegényt, vagy a gyermektelen vasíy egygyermekes családapát. (Helyeslés.) Ebből a szempontból nagy horderejűnek tartom ezt az indítványomat. A négy- és többgyermekes családanyák tartozzanak bármely társadalmi osztályhoz, éppen olyan kedvezményben részesüljenek, mint a tisztviselők. Tiltó rendelkezések: Az erkölcstelenségnek a mainál sokkal szigorúbb üldözése. A csábítás, a kerítés — ma is üldözendő cselekmények, de nem büntetik eléggé — a ravasz, üzleti szekszualizmus üldözése. Látjuk ezt színdarabokban, mozikban, becsempészik az irodalomba, mert így a darab, a könyv jobban megy, üzlet van benne. Ezért a cenzúrának jobban kell figyelnie. Ezen a téren a legszigorúbb rendszabályokat követeljük. Itt van a törvénytelen, a házasságon kívül született gyermekek kérdése. Van nálam egy levél, az idő nem engedi meg már, hogy felolvassam; egy apa retteg attól, hogy fia most már érettségit tesz és rá fog jönni arra, hogy törvénytelen gyermek. Ezen a téren védelmet kell nyújtani, hogy akik szolgálatban vannak, akár mint cselédilányök, akár mint irodista kisasszonyok, vagy nem tudom milyen formában, ne legyenek a munkaadó kényének-kedvének, erőszakoskodásának kitéve. Nagyon sok esetet említ a statisztika, a büntető bíróságok; a rendőrség működéséből nagyon sok esetet tudunk, de mennyi azoknak az eseteknek a száma, amelyekről nem tudunk! Tehát ezen a t téren is a legszigorúbb rendszabályok szükségesek. Ki kell nyomozni, ki az ülése 1940, december 2-án, hétfőn. 1085 apa és a legszigorúbban meg kell büntetni, mert a nemzet, a család, az erkölcs és a vallás ellen követett el bűnt; tessék tehát kinyomozni és ezt a kérdést is szigorúan megoldani. Itt van a gyermekáldás korlátozása. Zsidó orvosok és zsidó bábák eltiltanaók szülészeti segédkezetektől. Nem azért mondom ezít, mintha felekezeti izgatást akarnék elkövetni, hanem azért, mert a statisztika azt mutatja, hogy ezek részéről történik a legtöbb tiltott közbelépés és beavatkozás. Biztonyos óvszerek reklamirozásta — sokszor nagy transzparenseken látom az utcán — szégyene a társadalomnak, arculcsapása minden vallásos érzületnek. Tessék itt is intézkedni, mert az állam fundamentuma a tiszta erkölcs. Mélyen t Képviselőház! Követelem a női banditáknak — mert nem tudom máskép nevezni azokat, akik igyekeznek menekülni a születendő gyermektől, a már élő lénytől — legszigorúbb üldözését. (Elénk helyeslés.) A gyermeket úgy kell tekinteni, mint a hadsereg tényleges, har még nem szolgálatban lévő tagját, (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) akit majd annakidején behívnak s ezért a hadsereg elleni véteknek és bűntettnek is minősíteném annak a cselekményét, aki elvonja a gyermeket a hadseregtől. (Ügy van! Ügy van!) Eltiltanám a zsidó-magyar vegyesházassagokat és kimondanám, hogy akár így, akár úgy, akár zsidó vesz el keresztény leányt, akár keresztény fiú vesz el zsidó leányt, a házasságkötés után a magyar fél is zsidónak számít. Ha a szerelem olyan nagy: hozzon érte áldozatot, de a magyar fajtát meg kell védeni. (Helyeslés.) Ezeknek az intézkedéseknek a legszigorúbb ellenőrzését is követelem. Nagyon rövid az idom, tehát igen röviden beszélhetek már. A zsidókérdést a Ház elé kérem, nem szadizmusból, nem azért, hogy itt örökös nyugtalanság legyen, hanem azért, mert ki kell kapcsolni a zsidókérdést. Végre ki kell operálni tí?A, a problémát a nemzeti közéletből és tiszta képet kell adni; világosan meg kell mondani: ki a zsidó, nem pedig úgy, ahogy most van: ki az. aki nem zsidó. (Helyeslés.) Én arra vagyok kiváncsi, hogy ki a zsidó és nem arra, hogy ki a kivételezett s azután meg kell szabni: aki pedig zsidó, az ezeket meg ezeket a foglalkozási ágakat nem űzheti, a többit űzheti. Tisztán kell látni, mert természetesen olyan rövidlátó ember nincs, aki itt 600.000 munkanélküli kommunista agitátort akar nevelni. Valami módot kell^ adni nekik is a megélhetésükhöz, mert másképpen a teljes szadizmusig megyünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És addig is?) Addig is, amíg megtörténik a nagy európai rendezés és ők olyan boldogok lehetnek, hogy a saját hazájukat valahol megalapíthatják. Ez tehát egy fontos kérdés. A sajtóban javulnia kell a helyzetnek. Eddig nemcsak a bíró hozott ítéleteket, hanem tulajdonképpen a sajtó is. Sok ember szívesen elviselne két hónapot egy hónap helyett, ha a sajtó nem írná meg. Így történtek a visszaélések a liberális korszakban, hogy bizonyos elhallgatások voltak. Az egyiket kihozták nagy öles betűkkel az első oldalon kolumnákon át, a másikat kisbetűvel vagy egyáltalán elhallgatták, úgyhogy tulaj dónk éppen r nem mindig a büntetőbíró kezében volt az ítéletek kihirdetése. Itt is szigorú intézkedést kell hozni, hogy kötelező így és így közölni az ítéleteket, pontosan meghatározni ennek a módját, mert saj-