Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1044

10Í4 Ai orezáfWfüíés képviselőházának Íü3 kérdéssel sokat, három-négy földbirtokreformtörvényt, telepítési törvényt és egyebet hozott a kormányok . sorozata — hogy úgy mondjam, rendszere — az elmúlt 20 év alatt. Eredmények is vannak bizonyos vonatkozásban, de hogy a foldbirtokreíorm ennek a kormányzatnak tényleg szándéka olyan értelemben, hogy ezt a nagy népi kérdést végleg megoldja, ezt tagadnom kell és bizonyítom a következőkkel. Tudom azt, hogy amikor a iöldbirtokreform, a kishaszonbéiiet kérdése idekerült a Házpa s amikor a kormánypárton beiül a kérdésnek a bizottsági tárgyalása volt, egyes képviselőtársaink a párton belül igen kemény harcot vívtak, hogy ez a földbirtokreformtörvény másképpen kerüljön a Ház elé, mint ahogy idekerült. Ez nem a parlament előtt zajlott le, de igenis megállapítom, hogy a kormánypárton belül sokan kemény harcot folytattak egy eredményesebb földbirtokreformért. Törekvésük nem vezetett eredményre, idekerült egy rendkívül mérsékelt javlaslat. Arra azonban, ami a Házban történt, énnek a javaslatnak bizottsági tárgyalásán, már mint bizonyítékra hivatkozhatom. Méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy a kormány és pártja mennyire akarta az igazi foldbirtokreformot s erre nézve elmondom a következő saját észleletemet. Mikor a bizottságban lent tárgyaltunk, Piukovich képviselőtársam éppen velem szemben üit az asztal másik oldalán. Leülünk a bizottsági tárgyaláshoz, ő rendezgeti iratait. Látomí hogy van előtte legalább 15 módosító határozati javaslat, készül is a vitára. Mindjárt az első szakasznál, ahol benne van a törvényben, hogy 100.000 holdat fogunk évente kishaszonbérlet útján rendelkezésre bocsátani, felszólalt, határozati javaslatot adott be és kérte ennek a 103.000 holdnak a felemelését. A határozati javaslatot elutasították. (Kassay Károly: Ki volt a földmíveiésügyi miniszter?) Az érdekes ezután következett. Feláll a kormánypárt vitarendezője, Kölcsey képviselőtársam, odamegy Piukovichhoz és — mindenféle tekintet nélkül arra, hogy Piukovich József ott mint képviselő volt jelen és neki becsületes meggyőződése á földbirtokr reformmal kapcsolatban azt diktálta, hogy beadjon még tizenöt határozati javaslatot —. saját fülemmel hallottam, hogy leintette és a pártfegyelemre figyelmeztette. (Zaj a szélsőbal oldatom. — Kapcsanyi László: Ez is jellemző!) Ha egy párt saját képviselőjét, aki ennek a földbirtokreformkérdésnek szakértője és becsületes munkása, leinti, ne beszéljünk arról, hogy ez a párt a politikai szempontokra való tekintet nélkül tisztára a magyar nemzet és nép kívánságai szerint akarja ezt a kérdést megoldani. Már a törvény születésekor ez a szellem vezette a t, kormányt; nem mondom, hogy valamennyiüket, mert tudom, hogy sokan együtt éreznek a néppel, — csak azt ;kérdezeín, miért nem állanak ki meggyőződésük mellett? A pártfegyelemmel tartották tehát távol egyik komoly képviselőtájrsunkat attól, hogy határozati javaslatait előterjessze. (Zaj jobb felől és a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Zaj. — Palló Imre: Nagy közbeszóló maga! — vitéz Lipcsey Márton: Hála Istennek nem olyan, mint maga! -r-Meskó; Zoltán: Miért nem mondja, hogy önkegyed'í — Derültség.) Elnök: Kérem méltóztassanak csendben maradni. SzÖllösi Jenő: Mindez bizonyíték arra, hogy a kormányzat itt nem akart komoly foldbirtokreformot alkotni, hanem politikai szempontéi ve^ttek* Én magam is határozati áa

1nlése- 1ÚM). november 29-én, pénteké)l, vaslatot akartam beterjeszteni a részletes vita során. Elmentem a föjldbirtokosztály vezetőjéhez és elmentem magához a miniszter úrhoz, megbeszéltem velük ezt a kérdést és megpró

1 háltam előkészíteni. Arról volt szó és arra kértem a miniszter urat, hogy ha ez a javas

1lat politikai okok miatt a történelmi nagybirtokot és még a hitbizományi is meg akarja menteni, — és meg fogja menteni, mert láttam a helyzetet — járuljon hozzá ahhoz, hogy új nagybirtok alakítása vásárlás útján a jövőben tétessék lehetetlenné, vegyünk be tehát egy szakaszt a törvénybe, amely megtiltja, hogy valaki, akinek már 500 hold földbe van, hozzá vásárolhasson és nagybirtokot alakíthasson. A miniszter úr erre azt mondta, hogy ezt nem lehet és javaslatomat elutasította. (Zaj.) Ahol nagybirtokot még ma is lehet alakítani, ott ne beszéljünk komoly földbirtokreform iránti szándékról, ez mindennél ékesebben heszél. Megemlítem még erre nézve, hogy mi történt —r úgy tudom — Győr megyében, ahol még hár rom évvel ezelőtt egy Pallavicini megvásárolt két szomszéd község elől közel 2000 hold földet. (vitéz Lipcsey Márton: Mikor volt ez!) Körülbelül három évvel ezelőtt volt. Ilyen körülmények között ne beszéljünk a kormány komoly szándékáról a földbirtokreform tekintetében. Éppen ez az eset adta nekem, az ösztönzést, — amikor ezt egyik kormánypárti képviselőtársamtól hallottam, — hogy kérjem ennek a szakasznak a törvénybe való bevételét, nehogy újabb nagybirtok ala^ kítása lehetővé tétessék. Ez a legszerényebb kívánság volt egy ellenzéki képviselő részéről, de azt hiszem, minden kormánypárti képviselő is aláírná, aki a néppel együtt él, hogy tiltsuk meg, hogy ma vásárlással nagybirtokot lehessen alakítani. (Egy hang jobb felől: A miniszternek megvan a lehetősége.) Ez, azt hiszem, elég bizonyíték arra, hogy itt nincs komoly szándék a földbirtokreform igazi végleges megoldására. Abban a tekintetben, hogy valójában mi^ lyen a helyzet, tessék még hozzávenni azt az adatot, amelyet tegnapelőtt hallottunk a volt felvidéki miniszter úrtól, aki elmondotta, hogy most már odafönn a Felvidéken, az Alföldről, tehát a régi csonka hazából származó,

1 nagybirtokkal itt is rendelkező embereknek juttatnak öt-hat-hétszáz hold földet. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Az ottani parasztság elől; uraim! Ez most folyik! (Zaj.) Ott egy kormánybiztos vezetése mellett intézik a magyar föld népének e7t az ügyét, tehát azokat a területeket, amelyeket a csehektől most visszaragadtunk a magyar nép számára, megint nagy

4 birtokosoknak adják vissza* (Folytonos »áj à szélsőbaloldaloni) Ha ez is politikai erkölcs, akkor ebből nem kérünk. És elképzelik azt, hogy amikor ilyen tények izgatnak, akkor a' magyar tud hinni? (Tornyos György: Befe:e

j zett tények azok? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen! — Meskó Zoltán: Még kezdeni sem szabad ilyet! — Palló Imre: Zsidók kapnak bérletet, az is befejezett tény! — Elnök; csenget.) Tovább megyek. A kormányzat szerepéi; élénken figyelem, hiszen népemért élek, (vitéz Lipcsey Márton: Mellesleg!) azt képviselem, semmi más szándékom nincs. A z^idó birtokok megváltása körül már egész csőm!) adat derült ki arról, hogy micsoda rendkívüli kedvezmények tapasztalhatók. (Halmai János — (vitéz Lipcsey Márton felé): Meg lehet gyanúsítani, kérem? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Kérjük rendreutasítani! -*• Zaj.)• •• '•—•-. - » 4 •