Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1045
k&ûrszàggyiUès kéwviseîohâzanak 168. ülése ttíJte. nàvèmoer 29.en, pénteken. 1045 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Palló Imre (vitéz Lipcsey Márton felé): • Ha nem tetszik, menjen ki és ne gyanúsítgasson!) Palló' képviselő urat kérem, maradjon csendben." .. Szöllősi Jenő: Én nagyon kérem Lipcsey képviselő urat: a helyett, hogy radirgumit vesz elő és törli magát a feliratkozott szónokok közül, talán inkább nyilvánítaná vélemé- • nyét és ne gyanúsítana! Igenis, a legbensőbb és a legtisztább meggyőződésből beszélek, amikor földem népéért harcolok, nekem nincs más szándékom és célom és csak szégyelje magát, ha ezen nevetni tud. Én tényekkel íillok elő, tessék azokat megcáfolni és ha meg tudja cáfolni igen t. képviselőtársam, akkor meg fogak hajolni, (vitéz Lipcsey Márton: Szóval magára nem gondol többet! Kendben van, elfogadom.) " Elnök: Lipcsey képviselő urat, kérem, maradjon csendben, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Lipcsey képviselő urat isme tel ten kérem, maradion csendben. (Rajniss Ferenc: Sokat segít a kormánynak ezzël a viselkedésével!) Szöllősi Jenő: T. Ház! Még a zsidóbirtokok megváltása körül jelentkező esetekre kell hogy rámutassak. Sokszor hoztak rá példákat, Csanád vármegyéből is tudok bizonyítékokat hozni arra, hogy amikor a í'Öldmíveiésügyi kormányzat szakértője — elgondolhatják, t. ^Képviselőház, hivatalos felelősségének tudatában — lejön egy zsidóbirtokra s azt megbecsüli, akkor a gazdasági albizottságban azt a becslést, amit a hivatalos földmívelásügyi szakértő tett, felemelik. T. Ház! Ha ez a gazdasági albizottság részéről, ahol tudvavaló. hogy a főispán urak az elnökök, hivatalosan így mehet, akkor a kormány ne beszéljen arról, hogy ő őszinte földbirtokpolitikát akar. De nem lehet szó arról sem, hogy a zsidóbirtok szempontjából őszinte politikát akar. Nagybánhegyes határában az egyik zsidóbirtok... (Egy hang a jobboldalon: Melyik zsidóbirtok?) ha jól tudom, a Montaghbirtok (Meskó Zoltán: Akár Dienstag, akár Montagh, zsidóbirtok! — Derültség! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) Mondom, Nagybánhegyes csanádvármegyei község határában történt ez, nyilvánvalóvá lett és ellenőrizni lehet, hogy mikor és hogyan zajlott le. (Zaj a jobboldalon es a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Es mi lesz, ha megtudják az urak, hogy így van?) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Zaj a jobboldalon.) Szöllősi Jenő: Kérem, bizonyítani tudom ezt, magam láttam. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. — Palló Imre: Nyomozzák ki!) T. Ház! Áttérek egy másik kérdésre. Itt van például egy nagy nemzeti probléma, amelynek megoldása nagyon sürgős volna. Ha a kormány akarná, egy törvénnyel megoldhatná a dolgot. Itt van például az iparügyek terén az energiagazdálkodás. Én nem' hiszem azt, hogy az ; iparügyi miniszter úr, aki mérnökember, ne látná annak a rendkívüli nagy horderejét, hogy az energiagazdálkodás állami feladat kell hogy legyen. Sokan sürgetik ezt a túloldalról is, de nem vették észre képviselőtársaim, hogy a miniszter úr errevonatkozólag nem igen nyilatkozott? Miért, t. Ház? (vitéz Lipcsey Márton: Nyilatkozott a miniszterelnök úr a nyáron! — Palló Imre: Két éve!) Azért, mert a nagypolitika belefojtja a szót, belefojtja a meggyőződését. A t. túloldal- szónokai elősorolták, hogy a .nagy villamosítási -programm milyen szépen halad. Egyikük felsorakoztatott hatvau községet évente,, a másik csak huszonhármat. Nagyon jól tudjuk, t. Ház, hogy például az ország villamosítása min akad meg. (Egy häng a középen; Na, mini Egy hang a szélsőbal* oldalon: A trösztökön!) A nagyvállalatok, a nagy trösztök megcsinálják a népesebb városokban és községekben a villanytelepet, ahol az üzletet jelentett, horribilis üzletet jelent még ma is — hivatkozom a miskolci példára, ahol a tröszt milliókat fizetett vissza most a városnak — (Rajniss Ferenc: Be kellett volna csukni a vezetőséget!) és kihagyja a sorból a villamosítás terén azokat a községeket, amely községek nem jelentenek üzletet. Ls mi még azt várjuk, hogy az ország energiagazdálkodása javulhat? Nem elég ilyen ügyekben, amikor ilyen kérdésekben támadják a miniszter urat, azt mondani, hogy kérem, foglalkozom az energiatörvény megváltoztatásával. Tessék egy törvényt hozni, amelyben az energiagazdálkodás és természetesen a vele kapcsolatos bányák ügye az államosítás stádiumába kerül. Ki nem fogja ezt megszavazni, ha a kormány ide meri hozni? De miért nem hozza,t. Ház? (Rapes ányi László: Mert nem akarja!) Azért, mert politikai szempontokból nem óhajtanak szembeszállni a nagy pénzhatalmasságokkal. Hivatkozom, t. Ház, arra, hogy például a szeszkérdésben milyen remekül sikerült a kormánynak az az akciója, amelyet igenis a szeszhatalmasságokkal szemben megcsinálván, elérte azt, hogy az államnak a szeszből eredő s ezelőtt 13 millió pengős bevétele ma már 39 millió pengő, tehát háromszorosa felé jár. Tessék csak elgondolkodni rajta, micsoda jövedelmet vittek el azok a magángyárak, ha most két év után az állami egyedáruság megháromszorozza az állam bevételeit! T. Ház! Ha ennyi pénzt be tudunk venni az ilyen államosított üzemekből, akkor majd fog jutni pénz és tőke arra, hogy földbirtokreformot csináljunk és villanyt adjunk a kis faluknak is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Csak akarni és merni kell. ^Kérdezem: mikor következik be a cukorgyárak államosítása? Szabad-e a cukrot spekuláció tárgyául ott hagyni, amikor most láttuk, hogy a cukorellátásunk milyen veszélyben forgott! Miért volt ezî Azért, mert egy termeloi kartel alakult, amely távol akart tartani minden termelőt a cukorrépatermeléstől. Tudok rá esetet, t. Ház, vitézek kérték, hogy, egy-két hold földön cukorrépatermelést engedélyezzenek és nem adták meg nekik. (Zaj a jobboldalon.) Miért? Azért, mert nagyon jól jövedelmező volt. M Később azonban megváltozván a jövedelmezőség, oda jutottunk, hogy az ország cukorszükségletét nem lehetett ellátni, (vitéz Hertelendy Miklós: Mindenki termelhet, szabaddá van téve! .. Zaj a szélsőbaloldalon.) Egjy okkal több, hogy ezt a kérdést, cukortermelést más alapokra fektessük. Államosítani kell azonban a cukorgyárakat is, mint elsőrendű élelmiszerellátó üzemeket. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ha <ez megtörténik, akkor lesz jőve; delme az államnak a szociális feladatok megoldására. (Rassay Károly: Államosítsuk a gyógyszertárakat is!) Nem, kérem, államosítani csak állami közérdekkel bíró üzemeket lehet. (Rassay Károly: Hát az csak közérdek, hogy az orvosságon senki se keressen! Rendben van, — Palló Imre: De az újságon se keressen senki!) Nagyon köszönöm a képviselő úrnak ezt a személy&stormészetű megjegyzését. (Rassay Károly: Nem személyeskedés! Én csak mondom, hogy hová vezet ez az elgondolás!) Ha igaza van,, annak. helyt adok. ez azonban személyes
