Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-903
A-z-országgyűlés képviselőházának; 161. ülése 19AO november 27-én, szerdán. '90S nincs, — ez az, amit a leghatározottabban kifogasolok. (Szeder Ferenc: Erkölcstelen!) Ezt feltétlenül orvosolni is kell. Nem vagyok hajlandó egy« pillanatig- sem olyan álláspontot elfogadni, hogy a kormány akár pénzfelhigítással, akár inflációval vagy hasonlókkal kívánjon ezeken a bajokon segíteni. Az inflációra csak az fizetett rá, aki bérért dolgozik és a magyar munkás munkabére azért olyan alacsony, mert az inflációs időkben nem volt képes lépést tartani az árak emelkedésével. (Egy hang jobb felől: Ugyanez áll a tisztviselőkre!) Mindent el kell követni, hogy a gazdasági életnek ezeken a rendellenes állapotain keresztüljutva, meg tudjuk tartani azt a színvonalat, amely termelésünkben van, de főképpen arra kell törekedni, hogy a dolgozó osztályok életnívóját emeljük. Nagyon sok szó esett itt a bányászsztrájkról. Engedjék meg. hogy én erről a kérdésről itt egy pár szót szóljak, annál is inkább, mert azt hiszem, ebben a Házban nekem van a legtöbb jogom ahhoz, hogy e kérdéshez szóljakHiszen 15 éven keresztül én foglalkoztam e szakma munkásainak ügyével, továbbá én rendeltem el és én valósítottam meg ebben a szakmában a nyolc órai munkaidőt. Az én közreműködésemmel valósították meg azokat a kedvezményeket, amelyekről csak 15 év múlva határozott a törvényhozás, mint családi pótlék, üdülési szabadság, lakbérpótlék, ruihapótlék és egyebek. A béreket kollektív szerződésben állapítottuk meg, időről-időre a drágaságnak megfelelően. Akkor a termelés nyugodt menete biztosítva is volt, dacára az inflációs időknek, mert a bányamunkások bére azon a színvonalon volt, mint amelyen a legjobb ipari szakmunkás bére. Állítom, hogy az én munkám eredménye az, hogy azok a telepek épültek lakásokkal és az egyéb szociális intézmények létesülnek, közöttük a bányamunkások társpénztára, amelynek centralizációját én vittem keresztül. Mindezt azért tartom szükségesnek elmondani, hogy igazoljam: én nem vagyok ezen a téren idegen, ha el is kerültem ettől a szakmától és a munkásmozgalomnak s a közéletnek más területén szerepelek is, ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozom a kérdéssel. Itt van ez az iratcsomó; ez mindazokat a jelentéseket tartalmazza, amelyek ezekkel a sztrájkokkal kapcsolatosan hozzám jutottak, jegyzőkönyvek és egyebek, amelyekből kitűnik, hogy a bányamunkások között hónapok óta folyt egy mesterséges izgatás. Ez az izgatás nemcsak a mostani időre terjedt ki, hanem szálai visszanyúlnak régebbi időre is, amikor a Nemzeti Munkaközpont állított fel a bányatelepeken olyan követeléseket, amelyeknek megvalósítására legkevésbbé ő 'gondolt, például a 15 pengős vájár-kereset, akkor, amikor a valóságban, a gyakorlatban csak 4 pengő volt a kereset. Ez a legenda bent maradt az emberekben, és amikor megjelentek a nyilaspárt emberei kinn a bányatelepen, akkor a már bizonyos mértékig felszántott területet találtak, amelyet előttük a Nemzeti Munkaközpont már felszántott, és az a mag, amelyet ők elhintettek, jó talajra talált. Felállítottak követeléseket, amelyek váltakoztak az 50—60 százalékos béremelés között. Az egyik bányatelepen bemegy három munkás és a bányaigazgatónak a szokásos k^rfelemeléssel köszönt: Bátorság! Kitartás! Erre a bánvaigazgató rászól: talán a bányászköszöntéssel, a »Jó szerencsét!« üdvözléssel köszönnének! Ezek KÉPVISELŐHÁZI NAJPLO VU. azt mondják: »Jó szerencséje van magának,-de nem nekünk.« Erre egy vitatkozás következett, amelynek során a bányaigazgató azt kérdezte tőlük, mit is akarnak tulajdonképen. (Korláth Endre: Rossz stílus, de régen tanulták ' ezt a hangot, hogy így beszéljenek! — Szeder Ferenc: Fogalma sincs erről a képviselő úrnak — Br, Vay Miklós: Egyik kutya, másik eb! — Zaj.) Erre azt mondják a munkások, hogy: »65 százalékos héremelést kérünk.« Azt mondja erre az igazgató: »Akkor kérhetnek mindjárt ugyanezzel a fáradsággal 100 százalékot is.« A küldöttség tagjai erre eltávoztak azzal, hogy ha hétfőig nem kapnak választ, akkor sztrájk lesz. A nyilaspárt elhárítja magától a sztrájkért való, felelősseget. Nem tudom, hogy miért. Én is csináltam sztrájkot, nem egyet, de akkor, amikor csináltam, vállaltam érte a felelősseget (Helyeslés.), nem bújtam el a felelősség elől, hanem ott maradtam az embereim között. Volt idő, amikor velük együtt tartóztattak le, pedig nem voltam képviselő, aki a mentelmi jog mögé bujt volna, hanem ott maradtam velük együtt (Egy hang jobbfelől: Ez a helyes!) és végigcsináltam azt a harcot, amely a gazdasági életben bizonyos időközönkint elkerülhetetlen. Amikor azonban egy ilyen sztrájk befejezése után felkeltünk a tárgyalóasztaltól, nem gyűlölséggel váltaik el egymástól a munkaadó és a munkás, hanem mint olyanok, akik közösen egymásra vannak utalva. Nálunk szabály volt az, hoey eerv bányatelepen a szivattyúkezelő, a kazánfűtő és az üzem fenntartásához nélkülözhetetlen munkásságnak be kell mennie az üzembe. Tatabányán megtörtént, éppen ennek a demas-ógiáuak és a hozzá nem értésnek következtében. — mert nem tudták, hogyan kell egv sztrájkot vezetni, pedig azt is érteni kell — ho-ry a fűtök otthagytak «z égő kajánt. (*lr. Vav Miklós a teremből kifelé induló SzöHösi Jenő fe r é: Erre jobb is lesz kimenni! — Mozgás.) és ha nem akadtak volna altisztek, akik odamennek és tovább gondoskodnak a kazán üzemben tartásáról, akkor esetleg helyrehozhatatían robbanások, meg egyéb bajok következtek volna be. T. Ház! Ezekről a dolsrokról i»«*S5$|ni Voll, mert ez nem b°rmoz°'alom (Ügy ï~anf h^lfelő 1 .) és be^zél^i kell az»rt. mert, ennek áldozatai vannak. Én ezek miatt az áldozatok miatt beszél °V erről itt ebben a Házban. Mit adtak ki a munkásoknak jel^nnaM Itt van a kezemben például e°T jegyzőkönyv m egy jpJ°ntés, amply T^tab^nváWíi ezól és a következőket mondja (ob-a^nh »Nekünk nem az a fonto«. hogy hány százalékot adnak béremelést, nekünk a hatalom átvétele a legfontosabb. mert akkor mindent el fogunk érni Szálai egy hónán múlva átveszi a hatalmat és aki mo«st velünk szemben ellenszegül, majd annakidején el fogjak azt intézni. Ebből a sztrájkból kifolyólag senkinek bana n«mi történhetik, mert ha velünk szemben erőszakoskodnának, akkor a német hadsereg be fr> ff jönjni és rendet fog fevemteni. (Znj. '— FeViáltások a jobb- és a baloldalon: Hallatlan!) A mas-var katonatisztek és a csendőrség a mi •»ártunkon van.« Ezek voltak a jelszavak (tovább olvassa): »Teleki miniszterelnök a kormányával^ > együtt úgyis meg fog bukni, csak ezt a sztrájkot három-néo-y nam er folvtassnk. akkor már bekövetkezik a döntés.« (Pintér Béla: Kik irták alá ezt a jegyzőkönyvet? Ilyen felelőtlenül még134
