Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-901
Az országgyűlés képviselőházának 16i. ülése 19AO november 27-en, szerdán. 901 mondja, hogy ma 150.856 nyugdíjas van s ebben a költségvetési évben számuk 2107-tel emelkedett. A nyugdíjasok részére kifizetett összeg az, üzemekkel együtt 307 millió pengőt tesz ki. Ma ez a 'költségvetés kétmilliárdos öszszeget tüntet fel, ami nem nevezhető normális költségvtésnek, mert hiszen ebben rendkívüli kiadások vannak, úgy hogy a mi rendes költségvetésünk körülbelül 1200 millió körül van. Az 1200 millióból tehát 300 milliót tesz ki a nyugdíj teher. Ha megnézzük a régi nagy Magyarország adatait, latjuk, hogy annál a 21 milliós országnál ez a nyugdíjteher 40 és egynéhány millió korona körül mozgott. Akkor is megöregedtek az emberek és ma is megöregszenek. (Hokky Károly: Akkor még nem volt Trianon! Jöttek a megszállt területről!) Éppen arra is hivatkozom, elismerem azt, hogy ebben része van Trianonnak is. Ha méltóztatott volna figyelni, hallotta volna képviselőtársam, hogy ugyanezt mondtam. Elvárhattuk volna azonban, hogy ha Trianon részben megszűnik, akkor a nyugdíjak összegében is valami csökkenésnek kell beállnia. (Szöllősi Jenő: Aki megöregedett, az nem mehet vissza tényleges tisztviselőnek!) Az Államvasutaknál például 97*7 millió a létszámban lévők és 90-7 millió a nyugdíjasok fizetése. Beszéltem az előbb az iparban foglalkoztatottak számáról. Most- a béreikről kívánok beszélni, mert nem közömbös az. hogy Magyarország gazdasági életébe az ipar révén milyen összegek kerülnek. Itt azt látjuk, hogy míg 1921-h en 82*5 millió pengő volt az összes alkalmazottak fizetése, beleértve a tisztviselőket is,— a statisztika csak 1924-ben bontotta ezt szét — és 1924-iben 239 millió volt a tisztviselők és 186 millió a munkások fizetése, 1938-ban már a munkások fizetése felemelkedett 366 millió pengőre. Ennyi munkabér került kifizetésre 1938-ban. "Üjból hangsúlyozom, hogy ez a szám azóta legalább 25—30%-kai emelkedett. Az egyes iparágakban (kifizetett munkabér is érdekes, például sokat firtatott textiliparunk, amelynek r leállítását követelik, 19 millió pengő munkabért fizetett ki 1924-ben és 1938-ban ez a munkabér 65 millió pengőre emelkedett. A vegyészeti iparban 1924-ben a csak a munkások részére kifizetett munkabér 11 millió pengőt tett ki s 1938-ban ez 22'2 millió pengőre emelkedett. Az érdekes azonban ezekben a számokban az, hogy 310.000 munkás munkabére 1938-ban kitett 366 millió pen erőt, 150.856 nyugdíjas nyugdíja pedig 307 millió pengőt. Magyarországon tehát az a helyzet, hogy a nyugdíjak összege annyit tesz ki, mint az iparban foglalkoztatott összes munkások jövedelme. Ez beteg állapot, amelyet tovább fenntartani nem lehet. Ez a helyzet tűrhetetlen, s éppen ezért vizsgálat tárgyává kell tenni vagy egyik oldalon a nyugdíjak kérdését vagy a másik oldalon a jövedelem, elsősorban a munkabér kérdését és ennek a vizsgálatnak az eredményeképpen kell a nemezti jövedelmet elosztani azok között, akik a nemzet szempontjából értékesek és fontosak. A mai helyzet azonban tűrhetetlen, mert ma 150.000 nyugdíjas kap 307 millió pengő nyugdíjat és 310.000, a gyáriparban foglalkoztatott ipari munkás kap 366 millió pengő munkabért. Ezek a számok, amelyeket itt felsoroltam, nem vitathatók, mert a költségvetés számadatai. (Korláth Endre: Csakhogy azok is hasznos munkások voltak azelőtt!) Én ezt nem is kifogásolom és nem is akarom értékelni, hogy hol kezdődik és hol szűnik meg a hasznos munka. Már az előbb is mondtam, hogy nein akarom vitatni senkinek a jogát a nyugdíjra. 65 éves korában vonuljon félre az illető és éljen abból a pénzből, amelyet a köz az ő rendelkezésére bocsát. De egész adminisztrációnk túlméretezett és ezért túlméretezett a nyugdíjasok száma is. Mi nem tarthatunk fenn ilyen nagy bürokratikus apparátust. Tessék megnézni, hogyan duzzadt meg egyes minisztériumok személyzete a háború előtti létszámhoz viszonyítva. Tessék összehasonlítaná, hogy] mennyi îrolt, ja fizetési osztályban sorozott tisztviselők száma. Nagymagyarországon és mennyi ma. Én elismerem, hogy azóta sok új feladat hárult az államra, amely feladatokat el kell végezni és amelyek elvégzéséhez több tisztviselő szükséges, de nem ennyi. Még ha ez a bürokrácia dolgozna és elősegítené az ügyek gyors elintézését, akkor nem kifogásolnám ezt sem, de az életet semmi úgy nem akadályozza, mint éppen a bürokrácia, az egészséges gazdasági életnek semmi sem olyan kerékkötője, mint éppen a bürokrácia, A konkrét esetek tömegét tudnám felsorolni annak bizonyítására, hogy egyes intézmények, közületek olyan beruházásokat, amelyek feltétlenül szükségesek és amelyek elvégzésére csak a nyári idő alkalmas, téleai hagyják jóvá, amikor a munka elvégzésére időben sincs lehetőség. A miniszteriuimok egyik-másik szerve teljesen alkalmatlan arra, hogy a gazdasági életben helyesen tölthesse be szerepét. Csak egy esetet mondok el. Ha valakinek van egy italmérési engedélye és italmérését átakarja helyezni a szomszéd házba, vagy nem sokkal messzebb, (mondjuk, két, 'vagy három hájzzal arrább, mi ebben, az esetben' az eljárás? Először is be kell jelentenie ezt a pénzügyőrnél. A finánc kijön és megvizsgálja az egész terepet. Amikor ez megtörtént, akkor be kell jelenteni a kerületi pénzügyőrségnél, amely újra kijön és újra megfelelően megnézi a terepet. Ezután megkérdezik erre vonatkozólag a községi jegyzőt, a plébánost és a esetndőrséget, hogy nincs-e a dolog ellen valami észrevétel, vagy kifogás. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez az eljárás ilyen gyorsan megy. Ehhez megfelelő idő kell és megfelelő összeköttetés szükséges, hogy az illető szervek kijöjjenek és megejtsék a vizsgálatot. Ha a kérelmezőnek szerencséje van és véletlenül egyik sem talál valami kifogást, akkor az ügy így elindítva most már felmegy a Budapestvidéki Pénzügyigazgatósághoz, ott újból szakszerűen, kellőképpen átvizsgálják, áttanulmányozzák az ügyet, azután felülvizsgálat és jóváhagyás végett felterjesztik a pénzügyminisztériumba, ahol természetesen megint gondosan megnézik az ügyet és embere legyen a talpán az, aki az iktatóból kiássa ezt az aktát, hogy a referensihez kerüljön. Ne tessék azonban azt hinni, hogy ezzel már a dolog be van fejezve: átteszik az ügyet a belügyminisztériumba, mert a belügynisztériumnak is véleményt kell nyilvánítania, hogy közbiztonsági okokból nincs-e kifogása az ellen, hogy azt a vendéglőt három házzal odébb helyezzék el. Bele lehet halni, amíg elintéznek egy ilyen ügyet! (Egy hang half elől: Dzsungel!) Ugyanezt látjuk a közigazgatás más területein is. Nem akarok arról beszélni, hogy az állampolgárság megszerzése nemhogy zsidóknak, de keresztényeknek is milyen nehézségekkel jár. A zsidó egyszerűen oldja meg a dolgot: beírja, hogy zsidó és békessége van, de a kereszténynek utána kell járni, ímert a negyedik Őséről is kérnek bizonyítványt, mert tudni akarják, hol született. így tehát a keresztények