Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-889
Az országgyűlés képviselőházának 160. dezésével a minimális munkabérek gyönyörű szép kiépítése után a kormány rászánta magát a munkabérek generális emelésére, ezzel egy olyan új és határozott lépést tett, olyan gesztust mutatott, amelyet épp azoknak kell köszönettel nyugtázniok, akik a munkásság igaz, őszinte barátai, a muiikásérdekek hü képviselői. (Kabók Lajos: El vagyunk bübájolva ettől a gyönyörűségtől! — Zaj. — Elnök csenget.) A felfogások különbözők mélyen t, képviselő úr. (Kabók Lajos: Enyhébben már nem tudtam mondani!) Elnök: Csendet kérek! Laky Dezső: Legyen szabad a figyelmet felhívnom nekem is arra, hogy a munkajog körébe vágó problémák mindinkább az érdeklődés középpontjába jutnak. ;Ha nem is kívánok ezúttal a munkakamara dolgáról szólni, felemelem szavamat egy gondolat mellett, amelyet a magyar közéletnek a politikai mozgalmakon kívülálló jelegei hosszabb idő óta müveinek és amely kiváló szakemberek bevonásával aránylag könnyen megvalósítható volna. Ez az egységes magyar munkajog kódexe, amely nincs meg. Van azonban a magyar magánjognak és a magánjogi gyakorlatnak, úgyszintén a legkülönbözőbb irányú közigazgatási jogkörébe vágó törvéyeknek, egyéb jogszabályoknak és nem utolsósorban a kereskedelmi jog körébe vágó jogszabályoknak is olyan értékes munkajogi anyaga, amelyet nagyon érdemes lenne kódexbe összevonni. Itt az ideje, mutassa meg kormányunk, hogy mennyire gazdag és modern jogfejlődés a munkajog terén, amelyre Magyarország méltán büszke. Kevesen tudnak például arról, hogy az 1920/1910. M. E. számú kormányrendelet a sokat támadott kereskedelmi törvénynek egyik fontos szakaszát változtatta meg, midőn kimondta, hogy a kereskedők vállalatában dolgozó tisztviselők és segédek , szolgálati viszonyában a nem megszabott időre kötött szolgálati szerződést csak úgy lehet felbontani, ha a felmondás előzőleg megtörténik. ^ Ugyanez a rendelet megállapította a felmondási időt, valamint a végkielégítést. Ez a rendelet a bírói joggyakorlat televény, dús növényzetet hajtó talaja lett. A Kúria ebben a tekintetben még messzebb megy, midőn gyakorlatával szinte rákényszeríti ezt a jogszabályt az egész szolgálati jogviszonyra. Egy okkal több arra, hogy — amint említettem — a munkajog-kódexet mielőbb állítsuk össze. A mezőgazdaság, az ipar és a munkásság problémái gazdasági és társadalmi életünknek egymással szorosan egybekapcsolódó területe. Nem merném azt mondani, hogy gazdasági törvényhozásunk és közigazgatásunk vitele tekintetében ezekben a vonatkozásokban nem volna meg a szükséges összhang. Az ember úgy van ezzel, mintha egy táblára rajzolt kört messzebbről vesz szemügyre. Közelről az egyes krétaszemek nem tapadnak szorosan egymáshoz* dé ha távolabbról, a közönség kilátótornyából vizsgáljuk, az egység r megvan. Csak arról lebet szó, hogy az egységet keményebbé kovácsoljuk. Lehet, hogy c cél érdekében jó szolgálatot tenne az az intézkedés, hogy a közgazdasági ügyek átfogó intézésével valóban olyan valaki bizassék meg, aki arra a leghivatottab^nak látszik. (Kunder Antal: Például Î) Nem Kunder Antal. (Derültség. — Elnö/k csenget.) Ámde jól tudjuk, hogy a háború után kormányaink Összetételében már két ízben is volt közgazdasági miniszter, — csúcsminiszternek, vagy ülése 19UO november 26-án, kedden. 889 másképpen nevezzük-e, ez mellékes — a második éppen Imrédy Béla képviselő úr, aki azonban ezt a jól bevált tárcanélküli miniszteri állast abban a pillanatban megszüntette, amint maga, vette kezébe a kormányhatalom vezetőpálcáját. (Kunder Antal: Teljes joggal! Folytatta a tevékenységet, csak a címet hagyta el!) Vájjon ettől a felújított egységes közgazdasági vezetéstől várja-e a Magyar Megújulás Pártja, (Kunder Antal: Ugyan kérem!) vagy más ellenzéki pártok, hogy a Magyar Nemzeti Bank a legerősebb állami irányítás alá kerüljön, vagy akár egyenesen állami bankrendszert építsünk ki? (Rajniss Ferenc: Nem kell megcsinálni. Ez sokkal egyszerűbb is. az biztos!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. (Rajniss Ferenc: Nem lehet megzavarni! Régi professzor! — Derültség.) Kérem, ha nem is méltóztatik zavarni a szónokot, a közbeszólás mégis tilos! (Derültség. — Felkiáltások: Éljen az elnök!) Laky Dezső: De, t. Ház, emlékezzünk arra. hogy nem is olyan nagyon régen Magyarország egyik . volt pénzügyminisztere sűrűn résztvett a minisztertanácsokon, — nem a gazdasági miniszteri értekezleteken! — és nyilván jól felfogott közérdekből, elsősorban pedig az akkor általa valóban bölcsen hangoztatott egészséges pénz érdekében a Nemzeti Bank befolyását ott realizálni igyekezett. (Rajniss Ferenc: Ki volt az?) Most ugyanettől a képviselőtől azt halljuk, hogy a Nemzeti Bankra az államnak nagyobb befolyást kell gyakorolnia. Remélem, nem azért, hogy a nem produktív hitelek korlátlanul bocsáttassanak a Nemzeti Bank által a hitelkérők rendelkezésére. Jól emlékezhetünk arra a szomorú korszakra, amikor az állami iegvintézet a hiteligényléseknek egyetlen forrása volt és nem hiszem azt, hogy különösképpen kiválóan művelt és csiszolt koponyák a politika síkján túl ne inttettek volna tartózkodásra a koronaromlás idejének végzetes eseményei által. Nagyszerű çélda valóban, amit Németország esetében látunk és tapasztalunk. De ne feledjük el azt, hogy amikor Németországnak a pénzoldalon megkezdődött gazdasági fellendülése 1933-ban megindult, ott rengeteg ki nem használt ipari kapacitás volt. Mondhatjuk-e ezt mi, ahol ipari termelésünket csak alig-alig növelhetnénk és ahol az ipari nyereségeknek kemény megfogása egyelőre nem ad módot arra, hogy az ipar erejét újabb beruházással növeljük. Azt, hogy a belső forgalomnak pénz- és hiteleszközökkel való ellátását megfelelő rendszabályok mellett az aranytól független pénzeszközökkel is biztosítani lehet, nem ma találták ki. Jó száz éve annak, hogy ez a felfogás először felmerült a közgazdasági irodalomban, ami azonban nem változtat azon a tényen, — amit különben a pénzügyminiszter úr is állandóan hangoztat — hogy az aranyra azért szükség lesz mindig és különösen akkor, amikor (Zaj a szélsőbaloldalon.) — tessék csak türelemmel várni — a külkereskedelmi mérleg kiegyenlítéséről van szó. Importunk többletének csak úgy történhet meg gyakran a kiegyenlítése, ha arannyal rendelkezünk és egyébbel nem tudruk megfizetni a fizetési mérleg során mutatkozó passzívánkat sem. (Kunder Antal: Ugyan! Ugyan!) De igen! (Kunder Antal: Németországnak is tartozunk és nem tudunk arannyal fizetni! Hogy lehet ilyent állítani?) '
