Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-885

Az országgyűlés képviselőházának 160. hogy Magyarország szociális átalakulásának nagy ós valamennyiünknek drága kincsét jelentő eredményeit tennők akkor kockára, ha máról-holnapra ragadtatnék magunkat olyan megoldások felé. amelyek bár gyorsan, de mégis szerves fejlődés helyett elő nem készített próbálkozások ingoványos talajára vezetnének bennünket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Horváth Géza: Ki akar ilyet?) T. Ház! Fordítsuk hát le köznapi értelmére azt a mind gyakrabban és sok oldalról hallott törekvést, hogy munkaállamot állítsunk fel és szervezzük meg abban mindenkinek a számára jólétének egy magasabbrendű fokát. Mit jelent ez, t. Ház? (Sütő Gyula: Hogy dolgozni kell!) Rá fogok térni, legyen nyugodt, t. képvielő úr. Jelenti elsősorban a kisemberek védelmét. A kisemberek számára azt, hogy munkaalkalmat és jó munkaalkalmat talál. A földimíves munkás számára jelenti azt, hogy minél jobb munkaalkalmat fog lelni, és meglesz a munkaalkalma akkor is, amikor egyébként — télvíz idején — munka híján pihentetni volna kénytelen az ő munkához szokott karját. Jelenti azt, hogy kömnyítsünk a gazdasági cselédek sorsán, hogy vezessük be őket nagyobb vagy kisebb tömegekben az ígéret földjére, és juttassunk számukra olyan földparcellákat, amelyeken nyugodtan és tisztességesen meg lehet élni. Jelenti azt, hogy tegyük lehetővé a mezőgazdasági népesség számára azt, hogy ne kelljen visszamaradnia — aminek aggasztó jeleit látjuk — az anyagi gondok miatt attól, hogy házuk táját a gyermekek édes, bár éktelen zsivaja verje fel, amint azt a múltban megszoktuk. (Pándi Antal: Hány gyereke van? — Egy hang jobbfelől: ízléstelenség!) Jelenti azt, hogy a mezőgazdaság produkcióját és jövedelmezőségét emelnünk kell. Jelenti -azt, hogy az ipari munkás állandóan meg tudja tartani azt a munkahelyet, ahol a nem állandó munkát jelentő mezőgazdasággal szemben életszínvonalát magasabb fokra emelheti. Jelenti azt, hogy a mezőgazdasági és ipari né^esség munkafeltételeit abban az értelemben javítsuk meg, hogy töröljük le ennek az értékes néprétegnek arcáról a megpróbáltatásoknak gyakran örökös ráncait, amelyek a lélek szárnyalásának • és ezen át a közösség boldogulásának is gátlásai. Jelenti azt, hogy az iparban építsük ki annak a termelési és értékesítési rendnek ~ megingathatatlan épületét, amelyben nagy- és kisipar, gyár- és kézműipar egymás mellett egyformán megtalálja létét és számítását. Jelenti azt, hogy a külkereskedelem ibölcs és korszerű megszervezésével tudjunk irányító befolyást gyakorolni mezőgazdaságunk, valamint iparunk fejlődésére. Jelenti azt, hogy a közhivatalnokok számára nyújtsunk az erkölcsi ellenértéken kívül anyagiakban is olyan javadalmazást, hogy a közhatalomnak ezek a fontos szervei gondoktól mentesítve tudják munkájukat ellátni. Adjunk a legkisebbnek is annyit, amiből nem csupán puszta létét tudja biztosítani, hanem jusson neki felemelkedésre is. De ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy nem tagadhatjuk meg a fokozott elismerést azoktól, akiknek tanultsága, szakképzettsége nagyobb, munkakörük pedig felelősségteljesebb. Jelenti azt, hogy az öreg kort mindenki számára, akár szellemi, akár fizikai munkában folytatta le munkás életét becsülettel, tegyük könnyebbé és emberileg elviselhetővé. (Rajniss » KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 19 UO november 26-án, kedden. 885 Ferenc: Helyes, de hol van ez?) A szociális biztosítás kiterjesztésében. Jelenti azt, hogy a gazdasági élet egész területén, ameddig a szem a horizonton ellát, az egyes külön-külön élő, lobogó gyertyafényben mutatkozó vállalkozásokat fogjuk össze egy nagy közös együttesben és ébresszük fel azokat az erőket, melyek igazában a szolidaritás eszméjét szolgálják. T. Ház! Ez az a munkarendszer, amelyre az én pártom gondol és ez az a rendszer, amelyet mi meg is fogunk valósítani, (tigy hang a szélsőbaloldalon: Mikor"? Hány év mulvaf) Ez az a munkaforma, amelyet a különböző foglalkozások és hivatási körök egymáshoz való közelítésével és a súrlódási pontok leesiszolásával valóban létre fogunk hozni. (Helyeslés.) Munkát nyújtunk és ha a szükség úgy hozza magával, munkát teremtünk mindenkinek a számára, aki dolgozni akar. (Helyeslés a baloldalon.) Ha valaki nem akar dolgozni és munkája hiányoznék a termelés együtteséből, megtaláljuk a módot arra, hogy munkáját a nemzet egyetemes tevékenysége érdekében mégis igénybe vegyük. (Helyeslés.) Ez az a munka, amelynek állandóságát a gazdasági életnek gyakran kényszerű s tőlünk teljes mértékben független hatásai ellenére is megőrizzük és gondoskodunk annak olyan megjutalmazásáról, amely a munka belső tartalmával és a köz szempontjából való értékévei valóban arányos. De most nézzük meg, t. Ház, vájjon tagadhatja-e valaki azt, hogy a nemzeti munka ebben az értelemben Magyarországon már esztendők óta alakul és izmosodik, szinte a szemünk láttára? Nem ez az országgyűlés és nem a mostani kormányzat volt-e az, amely az 1918 óta egymás után történő fölclreformmozgalmak során az első földhözjuttatást, majd a telepítési törvényt követőleg az idei év tavaszán megalkotta azt a törvényt, (Rajniss Ferenc: Amelynek a végrehajtási utasítása még nincs meg!) amely akkora földtömeget mozgat meg és juttat át a nép kezébe, amelyhez fogható a jobbágyfelszabadítás óta Magyarországon birtokos kezéből új birtokos kezébe sohasem került? (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Lehet, hogy a végrehajtásra szánt 15 év talán hosszú idő. Lehet — sőt kell — terveket kigondolni, kidolgozni a végrehajtás mef'^orsítására. Esetleg az egységes központi végrehajtás helyébe hamarosan célszerűbb lesz majd területileg tagozott vagy talán tájakhoz simuló végrehajtási rendszert beiktatnunk, nem utolsó sorban a végből is, hogy a termelésben ne essék károsodás annak következtében, hogy a legközelebbi időben nagyobb egységes birtoktestek is jutnak a kisemberek kezébe. Lehet gondolkodni azon, hogy nem kell-e a végrehajtás során komoly szerephez juttatni a közös irányítást legalább a kishaszonbérlők tekintetében. Lehet kívánni azt, t. Ház, hogy a gazdasági cselédek földhözjuttatását a forgótőke szempontiából a legmesszebbmenő figyelemben részesítsük. Lehet szó mindezekről, t. Ház, de egy dolog kétségtelen, és ez az. hogy a kormány ^ a birtokváltoztatási politikának olyan széles útját építette ki az 1940 : IV. törvénycikkel, amely a birtokváltozási politikával szemben sokkal gyorsabban juttatja hozzá a népet a földi létnek egyik legnagyobb kincséhez. T. Ház! De szóljak-e a kormánynak azokról a törekvéseiről- amelyekkel a : mezőgazdasági?' al foe-1 alkotó helyzetét más irányban is meErkör-nvíteni kívánja? Beszéliek-e arról a mindinkább kibontakozó útépítési politikáról, 131