Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-612

til2 A'z országgyűlés képviselőházának 156, ülése 1940 november -20-án, szerdmí. ' zett bizalomtól vezettetve, a tárca költségvetését eliogadom. (Éljenzés és taps a dobboiduloii és a középen. — JÍ szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Németh Andor. Elnök Németh Andor képviselő urat illeti a szó. Németh Andor: T. Képviselőház! Amikor egy evvel ezelőtt tárgyaltuk a foldmivelésügyi tárca költségvetését, az előadó úr megállapította, hogy a földművelésügyi tárca igazgatására felvett összeg az egész költségvetésnek i>-y5^-a, a honvédelmi tárca kiadásai nélkül számítva pectig 5ö5?í>-a. Ha ezeket az adatokat most osszenasonlitjuk az lb4l. evi költségvetés adataival,, akkor azt látjuk, hogy a lölamívelesugyi tárca részesedése az egész költségvetésből 5.95%-rói lesüllyedt 3 89%-ra, a honvédelmi tárcát kikapcsolva, 5"í)5%-roi ö*41^-ra. Es mig az íyél. évi költségvetés a multevi másfel éves költségvetésnek egy évre eső részévei szemben 19 i/o-Kai emeiKeutict, audig a íoiumrv élés ügyi tárcánál ez az emelkedés csupán 178%. Az agrarország legfontosabb tárcájának költségvetése tenat nem emelkedett párhuzamosan az egész költségvetéssel es aranyos részesedése meg csökkent is. De ettől eltekintve is. sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a foldmivelésügyi tár^a hatásköre es ezzel presztízse is az elmúlt esztendőben szenveuett, mert mind töbo es töob fontos mezőgazdasági problémába szólnak bele más tárcák vagy más Hatóságok, hoiott a foldmivelésügyi minisztérium, illetőleg egyes osztályai nemcsak a mindennapi folyó ügyek, hanem rendkívüli események megoldására is hivatottak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a tavaszi árvizekkor nem a foldmivelésügyi minisztérium vagy annak szaktisztviseloje, nanem a belügyi államtitkár úr kapott megbízást a súlyos bajok elhárítására. Úgy halljuk, hogy az erdélyi földbirtokpolitikát sem a foldmivelésügyi minisztéirium fogja intézni, a termelés irányítását pedig jogkör hiányában nem a termelési és értékesítési kormánybiztos, hanem az ármegállapítással kapcsolatban az arkormánybiztos végzi, amire még rá fogok térni. A mezőgazdasági termékek kivitelét a kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó Külkereskedelmi Hivatal végzi. A gazdasági szak-, oktatás több ágazata tartozik a kultuszminisztérium hatáskörébe, amint ezt az előttem szólott Megay képviselő úr is említette. À mezőgazdasági szociálpolitikát a közelmúltban szociális tanácsadókkal és a közjóléti előadókkal, most pedig a családvédelmi alappal már teljes egészében a belügyminiszter vette kezébe. Mindezek folytán ma már alig marad olyan jogköre a foldmivelésügyi minisztériumnak, amelyben más hatóságoktól vagy más minisztériumoktól függetlenül intézkedhetnék. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azért vagyunk agrárország!) Mindez fokozottan szomorú jelenség, amikor tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak a termelést át kell állítani, számos problémát kell megoldanunk, amit nem lehet százféle fórummal és részletintézkedéssel, csak egységes akarattal és egységes szervezettel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindjobban kibontakoznak az új Európa körvonalai, és ma már pontosan tudjuk, hogy a tengelyhatalmak minő szerepet szánnak a magyar mezőgazdaságnak, hogy termelésünknek milyen, irányú átállítását várj ék tőlünk és hogy mely terményeinknek lesz a jövőben biztos piacuk. Mindez elméletben tisztázva is van és ezért a foldmivelésügyi kormányzat legelső feladata a termelés gyakorlati irányítása. A kisgazda nem tudhatja, hogy az új üiuropában mit kívánhatnak tőle, de általában minden gazda azt termei, ami jövedelmező és nem jár ráfizetéssel. A termelés irányítása, bizonyos termelési ágak fejlesztése egyedül csak a termelési ágaknak jövedelmezővé tétele, . vagyis megfelelő, szilárd és biztos árak biztosításával történhetik meg, és éppen ezért teljesen lehetetlen az, hogy az árszabályozás más kézben legyen, mint a termelést irányítani hivatott fórum kezében. A termelés irányításának két alapelve van: a rentabilitás biztosító szilárd áraK és megfelelő szervezet. i±a most ebből a szempontból nézzük az elmúlt esztendőt, megdöbbenLO Kepét nyerünk. Szilárd áradról beszelni sem lenét. Amikor a kormány a műit év augusztusi szinten rögzítette áz árakat, mindenki érezte, hogy ezek fenntarthatók nem lesznek és egymás után láttak napvilágot a különböző árszabályozó rendeletek. En csak egy példát szeretnek kiragadni, az idő rövidsége miatt sajnos, erre sem tudok egszen részletesen rátérni. Ez a sertésárak megállapítása. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A sertés-exportárakat ebben az évben hétízben változtatták meg. A belföldi sertés árát tavasszal, majd szeptember 12-én állapították meg olyképpen, hogy ettől a naptól kezdve a budapesti piacra alig volt sertés felhozatal és falun sem akart eladni senki. Ezeket az árakat ünnepélyesen véglegesnek jelentették ki, de már október 12-és újabb árakat kellett az árellenőrzés kormánybiztosának megáliapítani, és most ezekre jelentették ki, hogy végérvényesek. Ugyanebben az esztendőben háromszor adtak a kereskedőknek, illetőleg hizlalóknak különböző prémiumokat, illetőleg vonták vissza őket, ami ugyancsak árszabályozás, és volt idő, amikor a MASiz-nak joga volt magasabb külföldi exportárakon belföldi értékesítésre venni sertést, aminek folytán a kereskedő nem kaphatott sertést. Számtalanszor változtatták a zsír, a szalonna, a sertéshús-félék, a füstölthúsok árát és ezek az ármegállapítások is nagyrészt provizórikus jellegűek. így a nagyvágók és hentesek ipartestülete októ'ber hó 19-én arról értesítette tagjait, hogy az árkormánybiztos addig is, »amíg a részletes rendelet meg nem jelenik«, megengedte, hogy egyes füstölt-áruk és füstölt szalonna 20% felárrai legyenek eladhatók, október 22-én pedig ismét »addig, amíg a végleges rendezés meg nem történik«, a főtt- és füstölt-árukra állapított meg újabb árakat. Lehet-e akkor csodálkozni azon, hogy a közönség már egyáltalában nem hisz abban, hogy valamely ár végleges? Ennek folytán készleteket gyűjt, a termelő pedig nem hajlandó eladni. Ezért áll fenn az a helyzet ma is. hogy a sertések eladása legnagyobbrészt — ezt állítom — a maximális árakon felül történik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítani tudom fotókópiákkal is. Ez tisztára azért van, mert ezeket az ármegállapító rendeleteket semmiképpen sem ellenőrzik, a büntető szankciók pedig gyengék. Eleinte ez az egész dolog legálisan is ment, mert a hasított sertés ára nem volt megállapítva, tehát hasított sertésként adták az árút később azután nem súlyra, hanem darabszám adták a sertést, vagy kukoricára cserélték be. Most például előfordul, hogy 110—120 kilós ser-