Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-613

' Àz országgyűlés képviselőházának 156. téseket. vesznek beállításra való süldőként, amelynek az áira nincsen szabályozva, 1.90—2 pengőért, (ügy van! ügy van! a szélsőualoldalun.) egy hétre beállítják a hizlaldába es egy hét múiva levágják őket, mint prímára kihizlalt sertéseket. A vevők nem kereskedők és bizományosok, mert hiszen ezek ellenőrzés alatt állanak és ellenőrzés alart áll a ferencvárosi vásár is. Éppen ezért van az, hogy például amikor a műit héten i)í)12 darab íeinozatal volt Budapestre, ebből csupán 1764 került a vásáron eladásra, a többi 8148 aarab mind vásáron kivüli felhozatal, amelynek vételára semmi&épen sem ellenőrizhető, (vitéz Imrédy Béla: Ez a spekulációi) Ebben a. helyzetben természetesen tönkremennek a kereskedők és a bizományosok, akik nem vehetnek a maximálisnál magasa bo áron, maximális áron pedig sehol sem kapnak sertést A kereskedők érdekképviselete többízben kérte a f öldmívelésügyi miniszter úrtól az exvásár megszűntetését és mindig a legnagyobb megértésre is találtunk. A i'öldmívelésügyi miniszter úr el is rendelte ezt, ellenben a főváros ezt a rendeletét nem hajtja végre és nyíltan ki is jelentette szóban és írásban, hogy nem is hajlandó végrehajtani, holott az exvásár betiltása egy csapásra megszűntetné az ármegállapításnak ezt a kijátszási lehetőségét is. mert hiszen a vásáron nem lehet drágábban eladni, mint a maximális áron. Már most azután a hentesek, akik így drágábban Jutottak hozzá a sertésekhez, kénytelenek úgy helyrehozni a veszteségeiket, hogy fehérárúból adnak el annyit, amennyit csak lehetséges, füstölt és abált szalonnaként, vagy császárhúsként, aminek az ara sokkal magasabban van megállapítva. Ez is egyik oka a zsírhiánynak, amelynek az

f ellensúlyozására most egészen a középkori árú^isszatartási joghoz hasonlóan felhatalmazzák a polgármestereket ,az alispánokat, a főszolgabírókat, hogy közigazgatási területeiken lefoglalhassák a sertéseket és ahelyett, hogy az erre hivatott gazdák hizlalását segítenék ma e

^» most az iparvállalatokat és a városokat késztetik nagybani hizlalásra. {Rajn.iss Ferenc: A Rimamurányi a Fachs zsidónál!) Éppen ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a napokban már mindenfelé hallani lehet, hogy ezek a nagyvállalatok a nagy zsidó cégekkel, a Landesmannokkal és hasonlókkal akarnak hízlalási szerződéseket kötni. Én nagyon remélem, hogy a földmívelésügyi minisztérium ezt meg- fogja akadályozni, mert ez elvégre nem magánügy, hanem közügy (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ha talán egy kicsit fáradságosabb dolog is a gazdákat vagy a keresztény cégeket megszerezni ennék a hizlalásnak, ellátására, ezt meg kell csinálni, mert lehetetlen helyzet volna az, hogy ma, amikor a keresztény kereskedelmet akarjuk előrevinni és a zsidókat ki akarjuk zárni, ugyanakkor a ; nagyzsidó cégek fognak ezeken a hizlalásokon keresni. Hasonló a helyzet valamennyi mezőgazdasági terménynél. Csak átfogó, egyszerre valamennyi terményre vonatkozó és arányos árszabályozás lehet sikeres. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben megállapították a búza árát, de először szabadon hagyták a tengeri árát; megállamtották a laka rmányárpa árát, erre mindenféle árpa egy* szerre sörárpává változott. Nincsen meg az arány a csöves tengeri ma kialakult ára és a /maximált szemestengeriár között; ^nincsen harKÉPVISELŐHÁZT ÍíAíPLÓ VII. ülése 19UO november 20-án, szerdán. 613 mónia a tengeri, a süldő és a hízott sertés ára között és így kerültünk abba a helyzetbe, hogy ma a legolcsóbb takarmány a búza és a burgonya volna, amely pedig közélelmezési célokra kell. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A maximált cikkek eltűnnek a piacról és semmi gondoskodás sem történik arról, hogy a gazda ne csak eladhasson, hanem vehessen is ezeken a maximált árakon. Mert az sem bJjes megoldás, hogy a hizlalónak adnak tengerit, ha a Mász.-nál leköti a sertéseit, mert elvégre a gazdának nemcsak hizlalásra kell az az abraktakarmány, hanem tenyésztésre és nevelésre is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőlaloldalon.) A mezőgazdasági termények árait nein lehet az előállítási áron alul megállapítani. A kalkulációnak tehát alulról kell kiindulnia és nem úgy, ahogyan az egyes olajmagvaknál történt, ahol a számításokat az olajgyárak olajkitermelésénél kezdték és úgy mentek vissza oda, hogy megállapítsák, mennyit kaphat terményéért a gazda. Nem kell hozzá jóstehetség. Megay képviselőtársam is említette, hogyha ezek az árak maradnak jövőre is, például a szójabab tekintetében, nemhogy emelkedni fog ezeknek a terményeknek a vetésterülete, hanem ínég- csökkenni is fog. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az árpolitikai bajok oka az is, hogy az árellenőrző kormánybiztosság nem hallgatja meg a szakértőket. így jönnek azután létre olyan ármegállapítások és olyan konstrukciók, amelyek vagy a termelőt sújtják, vagy a kereskedő haszonkulcsát állapítják meg úgy, hogy az nem fedezi a Budapestre való felhozatal költségeit. A múlt évtől kezdve valamennyi gazdaérdekeltség szüntelenül figyelmeztette a kormányzatot az előállható bajokra, (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbcdoldalon ) a takarmányhiány miatt takarmányhehozatalt kért abban az időben, amikor erre még lehetőség lett volna. Mindaz, amitől féltünk és mindaz, amitől óvtunk, pontosan be is következett. A sertésállomány lecsökkent, takarinányhiány van, bajok vannak a közélelmezés körül és ahelyett, hogy az 1914-es világháború alatti semleges államokhoz hasonlóan a mi földmíyelő népünk most gazdagodnék és gyarapodnék, mind szegényebbek leszünk. tügy van! Ügy van! a bal-és a szélsöbaloldalon.) Emellett még- egy mesterségesen is táp]élt gazdaellenes hangulat is kezd kialakulni, mert közlemények jelennek meg a kormánylapokbau is, hogy immár nincsen agrárolló, mennyire emelkedett a szántóföldi termelés • ríéke é» hogy majd a gazdatársadalomnak is áldozatokat kell hoznia. (Mozgás.) Hiába cáfolják ezt gazdaoldalról és hiába mutatnak rá szakemberek arra, hogy az agrárolló kiszámításában hiányosságok vannak, mert például a tavaszi nagy áremelkedések magvakban nem jelentik a gazda hasznát, hiszen olyankor már a gazda is vesz, vagy például, ahogyan Bánányos Károly Sopronban tartott előadásában megállapította, az ipari gyártmányok közé nem veszik fel a mezőgazdaságnak oly fontos szén-, vas- és olajtermékeket és hiába hangzik fel tengernyi panasz gazdaoldalról, a napisajtó erről semmit sem ír (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Cenzúra!) a közvélemény erről semmit sein tud (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és a falusi ember csodálkozva látja és olvassa, hogy neki 93