Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-833
Az országgyűlés képviselőházának 159. zük, «zenibe kell ezt állítanunk azzal az elégedetlenséggel, amelyet azután politikai eszközként használnak fel éppen a legszélsőségesebb ellenzéki pártok. Amikor például Németországba küldő ttunk ki munkásokat, onnan hazatért munkásaink dicsekedve meséitek, hogy Németországban milyen keresetihez jutottak és hogy mit hoztak onnan haza. Ez is demagógiát jelent bizonyos fokig, mert amikor Németországban a cukorrépa ára 70—80 százalékkal magasabb, anint nálunk, mi sem természetesebb, mint az, hogy a németországi cukorrépatermelő annak a cukorrépa-munkásnak is sokkal magasabb bért tud fizetni, — ehhez az árnívóhoz viszonyítva — mint az a répatermelő, akinek alacsony egységárakkal kell dolgoznia. De fokozza és eltorzítja ezt a helyzetet még az is ; , hogy az a Németországból visszatért munkás, aki — mondjuk — az ottani cukorrépa egységárnak megfelelően kereste meg a keresményét, amikor hazajön, itt 20 pengős búzát tud béréből vásárolni, holott ha ezt a búzát Németországban kellett volna megvásárolnia, akkor 60% -kai többet kellett volna érte fizetnie. Ezt^ a példát csak azért említettem meg, hogy rámutassak arra, hogy ilyen esetek felhúzásával és kiszínezésével .csakis az az egyedüli ©éj, hogy az elégedetlenséget szítsuk, (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. — Bodor Márton: Kétségtelen, hogy ott többet keresnek! — Elnök csenget.) holott kétségtelen, hogy az árnívó kérdése a munkáskérdéssel van kapcsolatban és annak a kérdésnek együtthatója. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A rendszer!) Ugyanilyen a helyzet a búzakérdésben és minden termelvénnyel kapcsolatban. Legjobban bizonyítja azonban azt, amit elmondok, a következő. Minthogy az idén a cukorrépa-árak és a búzaárak is ilyen alacsonyak voltak, a mezőgazdasági munkások nem akarták a szerződéseknek azokat a pontjait teljesíteni, amelyek arról szóltak, hogy például a cukorrépát búzáért kell kiásni. Minthogy az a munkás aratással már megkereste a kenyerét, természetesen nem volt hajlandó búzabér ellenében kiásni a cukorrépát és pénzben számította ki munkája ellenértékét, mert ez sokkal kedvezőbb volt reá nézve. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Világos, hogy a gazdák fizettek rá erre, mert a répa kiásása így kétszer vagy két és félszer annyiba került, mintha búzabérben lehetett volna kifizetni a munkásokat. Ez azt jelenti, hogy az alacsony búzabérekre a gazdák nemcsak egyszeresen, hanem többszörösen fizetnek rá. En arra kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék — ha utólag is, mert hiszen már meglévő szerződésekkel állunk szemben — a cukorrépa árát méltányosan megállapítani, mert hiszen a környező országok mindegyikében magasabb a cukorrépa ára, sőt a visszatért erdélyi részeken is 3 pengő 40 fillért fizetnek a cukorgyárak az ott kötött szerződések alapján, holott nálunk 2 pengő 80 fillért kapnak a termelők. Mi sem természetesebb, mint hogy 2 pengő 80 filléres ár mellett sokkal nehezebb a munkások igényeit kielégíteni, mint 3 pengő 40 filléres ár mellett. Erre vonatkozólag több számítás történt. Volt egy olyan javaslatunk, amelyben azt kértük, hogy ha már másképpen nem lehet, mégoldani a kérdést, 4-4 fillérrel emeljék fel a cukor árát. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalülése 19U0 november 25-én, hétfőn. 833 oldalon: Ez szociális intézkedési) Az így nyert alapból ki lehetne elégíteni a termelőket úgy. hogy 3 pengő 40 fillért kapjanak. (Mozgás a. szélsőbaloldalon.) De lehet, hogy talán ehhez sem szükséges nyúlni, hiszen a pénzügyi kormányzatnak sok más eszköze van ahhoz« hogy a maga részesedéséből valamilyen formában tudjon juttatni a termelőknek. Mert méltóztassék meggondolni, hogy a termelők kedvét elvenni nem lehet az ország érdeke, (vitéz Hertelendy Miklós: De nem ám!) Hogyan gondolják azt, hogy beskatulyázzák az országot és mindenkit kényszerítsenek a munkára? Ennek semmi értelme sincs! (Lili János: Önök szerint!) Nemcsak a munkásnak, de a termeitetőnek is kell, hogy meglegyen a kedve ahhoz, hogy termelni tudjon. (Felkiáltások « szélsőbaloldalon: De a munkásnak is! — Elnök csenget.) Természetes, azt mondottam elsőnek. És ue felejtsék el, hogy a mezőgazdasági munkás és a mezőgazdasági'munkáltató együtt sír és együtt nevet. Itt évszázados rendszer alapján a birtokokon kukorica- és egyéb illetmények vannak ... (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Br. Vay Miklós: Sajnos, azonban a mezőgazdaság, mint termelési ág, le van nyomva az egész világon. A piac nem veszi figyelembe a termelési költségeket és a termelési árnívó alatti áron igyekszik megszerezni a mezőgazdaság produktumait. (Pándi Antal: Egykézrendszer van!) Legyen szabad még a szőlősgazdák ügyében is egypár szót szólnom. Nem a szőlősgazdák megsegítéséről akarok beszélni, hanem arra akarom felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy abból, hogyi a bortermés nem sikerült és azt lehet mondani, katasztrofálissá vált, az fog következni, hogy egyes községek háztartása, költségvetése a borfogyasztási adó< kiesésével bizonyos mértékig fel fog billeni. Én tehát azt javasolnám, hogy mivel a borfogyasztást részint sörfogyasztással, részint pálinkafogyasztással fogják pótolni, kártalanítsák a községeket az ebből eredő többletből. Ezt ugyan a pénzügyminiszter úr már igen erősen figyelembe vette, de én azt hiszem, hogy még ezen a mértéken is jóval felül fog emelkedni mind a sörfogyasztás, mind a pálinkafogyasztás. Mnndom, arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezekből a feleslegekből vagy pedig ha ebből nem futná, akkor esetleg a söradó mérsékelt felemelésével méltóztassék a községeket a borfogyasztási adó elmaradásáért kártalanítani, mert ha ezt nem tesszük, akkor megint csak tovább fog menni a lavina és a közsé; gek pótadója fog emelkedni.. Az a 7 millió pengő, amely a sörfogyasztási adóból elő van irányozva, igen jelentős tétel, a pénzügyminisztériumban alaposan számításba vették, hogy a sörfogyasztás igen jelentősen emelkedni fog. én azonban remélem, hogy a sörfogyasztásnak és a pálinkafogyasztásnak még ezen felüli emelkedésével további jelentős bevételeket lehet szerezni. Egy másik kérdés, amiről még egypár szót szeretnék szólni, a lisztforgalmi adó váltság kérdése. Már az aratás idején hangoztattuk és követeltük volna, hogy a lisztforgalmi adóváltsagot töröljék el, miáltal fel lehetett volna emelni a termelők számára a búza árát mintegy 4 pengővel, időközben azonban az történt, hogy a lisztforgalmi adóváltságot leszállították a felére. Ebben a mértékben még mindig megvan a lisztforgalmi adóváltság, de én azt proponálnám, hogy mivel ennek az adónak az ellenőr123*
