Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-830
830 Az országgyűlés képviselőházának 159 mondani. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Éppen az ő véleményükre támaszkodom: a magyar cigaretta a legjobb a világon!) A Gazdaságkutató Intézetnek erről más a véleménye. (Reményi-SchneUer Lajos pénzügyminiszter: Az leshet, hogy néhány félzsidónak más a véleménye!) Arról is kell beszélnünk, hogy az a 7000 ember, aki ott dolgozik, milyen összhangban áll a fogyasztók érdekével és az államnak ezzel az egyedáruságávai. Nagyon érdekes dolgok jönnek ki a 10 év statisztikájából. Miután az üzem teljesen versenytárs nélkül áll, bizonyos negatívumok és pozitívumok jelentkeznek ebben a statisztikában. Miután a pénzügyminiszter úr az olasz és a német nagy elméleti és gyakorlati eredményekre volt szíves hivatkozni az új költségvetés Összeállításánál, tehát ennél az egyedáruságnál, ennél a hasznot hajtó üzemnél is azt kell keresni, hogy mik voltak az eredmények és melyek azok a szempontok, amelyet az elmúlt 10 év tapasztalai alapján ennél az állami üzemnél is alkalmazni kellett volna. Igaz, hogy — •amint említettem — a statisztikából a titkolódzás következtében sok minden hiányzik, de azért mégis meg lehet állapítani, hogy az egé&z tulajdonképpen abba a nagy jelszóba burkolódzik, hogy : takarékosság, mindenütt, ahol lehet, valamit megspórolni. Ez a takarékosság nem mindig megy, sem a fogyasztók, sem pedig az ott dolgozók érdekében. Tulajdonképpen egy erősen liberális kapitalista gazdálkodás vetületét fejezi ki a magyar dohányjövedék. (Reményi-SchneUer Lajos pénzügyminiszter: Hogyan lehet egy monopólium ilyen? Ezt tessék megmondani!) Itt a termelő gyenge árat kap és méltóztatik tudni, hogy a dolgozók munkabére milyen gyenge és silány, s a fogyasztók sincsenek megelégedve. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt majd megmondják a dolgozók és a statisztika is megmondja. (Reményi-SchneUer Lajos pénzügyminiszter: Én tudom, mert beszéltem a dolgozókkal is, a fogyasztókkal is!) Csak a statisztikát fogom kiszámítani pontosan. Hogy mennyire nem rentábilis ez az üzem aránylag, ezt az összehasonlítás alapján bátorkodoon állítani. A volt Ausztria dohányjövedéke az államkincstár részére 45%-kal nagyobb jövedelmet biztosított, mint a magyar dohányjövedék. (Br. Vay Miklós: Nem termel dohányt!) Es mégis nagyobb volt az eredményük! (Reményi-SchneUer Lajos pénzügyminiszter: Éppen azért!) Akkor a termelés körül van a baj. (Br. Vay Miklós: Ez éppen azért van, mert Ausztria hegyei nem termelnek dohányt!) A lengyel dohányjövedék sem termelt, — mint méltóztatnak tudni — egyidőben, csak egészen rosszminőségű dohányt, mert az ő éghajlati és egyéb viszonyaik nem voltak megfelelőek. A lengyel dohányjövedék annakidején áttért a dohánytermesztésre es amint a dohányjövedék szakemberei ezt megállapították, —- ez írásban le van rögzítve — a lengyel dohány jövedék is sokkal jobh eredményeket ért el, mint a magyar dohányjövedék. Ami pedig a termesztés kérdését illeti, — mert ezt méltóztattak éppen közbevetni — a körül is igen súlyos hibák mutatkoznak. Amint nagyon jól méltóztatnak tudni, kétfájta dohányt termesztenek nálunk nagymértékben. Az egyik az úgynevezett nagylevelű dohány, ez a rossz minőségű, a másik pedig a kerti dohány, ez a finomabb minőségű. Mint méltóztatnak tudni, kerti dohánytermesztésünk csak körülbelül 1*75 millió kilogrammot, míg az úgynevezett rószülése 19A0 november 25-én, hétfőn. szabb minőségű, vagyis nagylevelű dohánytermesztése 26'5 millió kilogrammot tesz ki. Ezzel szemben tényként áll, hogy a pipadohány, vagyis a nagylevelű dohány kereslete az országban 4-8 millió kilogrammot tesz ki,, tehát 21 millió kilogramm körül van az a nem jó dohány, nem megfelelő anyag, amelyről le kellene térnünk, és egy más termesztési politikával a helyes termelésre kellene áttérnünk. Most felmerül a kérdés, hogy miért nem tér át a magyar dohánytermesztés a jó minőségű kerti dohány termesztésére. Ez megint elevenen belevág az egész, nem nemzeti szocialista szellemű költségvetésbe és abba a szellembe, amely a termesztést irányítja. Itt először is van a jövedéki érdek, azután pedig az úgynevezett nagytermelői érdek. Ez akadályozza meg, hogy nálunk az úgynevezett kerti dohány termesztessék. (Br. Vay Miklós: Jaj! Jaj!) Itt megint két szempontot kell vizsgálat tárgyává tenni: a termelők és a dolgozók szempontját. Van kistermelő 1 , aki négy holdon alul, és nagytermelő, aki négy holdon felül termel. (Br. Vay Miklós: Szintén felesben termeli a dohányt, tehát a fele a kistermelőé!) A statisztika szerint van 1382 kistermelő és 1150 nagytermelő. Az tény és nem vitás, hogy a nagytermelő úgynevezett feleskertészekkel dolgozik. Viszont nagyon jól tudják, akik dohánytermesztéssel foglalkoznak, hogy a feleskertészr résztvesz a termesztés költségeiből is, hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy bizonyos költségekhez neki hozzá kell járulnia. De felmerül a kérdés tárgyilagos bírálata során a munkaidő problémája js. Normális, 12 órás munkanapot véve figyelembe, a kézimunkaerőszükséglet a nagylevelűnél holdanként átlagban 135 nap, a kertilevelűnél pedig 214 nap. Ha a hozamot nézzük, akkor a statisztikából megállapíthatjuk, hogy a. kistermelők 141.779 pengőt, a nagytermelők pedig 4,800.000 pengőt kapnak kézhez. Megállapítható tehát, hogy a beváltási összegből természetesen a nagytermelők részesülnek nagyobb mértékben. A dohánykertészek száma körülbelül 22.000 főt tesz ki, ebben a számban azonban nincsen benne' a^ visszacsatolt felvidéki és ruténföldi területek dohánykertészeinek száma. Abból a nagy bevételből, amelyet a nagytermelők kapnak, ezért a nehéz munkáért, — mert hiszen 135 munkanapot kell alapul venni 12 órai munkaidővel, és a dohánykertészet igen kemény és nehéz munkát jelent — a múlt héten kiadott 30%-os emelést figyelembe nem véve, a dohány kertészek keresete naponta, leszámítva bizonyos lakás- és egyéb szolgáltatásokat, amelyek nem egyenlők a konvencióval, miután a dohánykertész jogállása átmenetet jelent a mezőgazdasági munkás felé, öszszesen 1-16 pengőt tesz ki. Nem tudom megérteni, milyen óriási különbségek indokolják azt, hogy ezek az emberek ilyen nehéz munkával 1-16 pengőt, illetve a mostani emelés következtében talán 1*60 pengőt keresnek naponta. A nagytermelők természetesen nem akarnak áttérni a kerti dohány termesztésére. Itt ugyanis még kevesebb volna ezeknek a kertészeknek a keresete. Ez világos, miután több munkanapot igényel a kertidohány megművelése, és így egy napra természetesen még kevesebb jövedelem jutna. Mindezekből megállapítható, hogy a. termesztés teljesen helytelen irányban halad, és ez a termesztési politika a takarékosság jelszava mellett és a mellett, hogy a termesztők nagy összeget kapnak, a tényleges dolgozók legnagyobbfokú kiuzsorázását eredményezi.
