Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-831

Az országgyűlés képviselőházának 159. Aki dohánytermesztő, az tudja — nem tudom. Vay képviselőtársam tudja-e — hogy a nagytermelő, a nagybirtokos a statisztika ezerint a dohánytermesztéssel katasztrális holdankint körülbelül 193 pengőt keres, ami 8 métermázsa búza árának felel meg. Ezzel szemben csak a pajta fenntartása és bizonyos engedélyilleték megfizetése jelent költséget, tehát nem olyan lényeges kiadásokról van szó, amelyek számottevők volnának. Ennek azután természetes következménye, hogy ezek a dohánykertészek nem térhetnek át a kerti dohány termesztésére. Kizárólag kistermelők termesztenek kerti dohányt, a nagytermelők pedig kizárólag azt a nagylevelű dohányt termesztik, amelynek termelése egyáltalában nem gazdaságos. A dohánytermesztés irányítását a m. kir. Dohányjövedék végzi, amelynek termelési és árpolitikája természetesen tökéletesen rossz és helytelen. Ma ugyanis Magyarország az egyedüli ortzág Európában, ahol ez a termelői rendszer még megvan, mert hiszen az összes körülöttünk lévő és távolabbi dohánytermesztő országok, így Bulgária, stb. már mind szakított ezzel a rendszerrel és így ez a kiuzsorázó rendszer mindenütt teljesen megszűnt. A dohányjövedék titkolja ugyan, hogy mennyi haszna van a nyers dohány kiviteléből, a Statisztikai Szemléből azonban megállapítható, hogy a nyers dohány ellenértéke jóval alacsonyabb, mint annak beszerzési ára, ami megint helytelen árpolitikára mutat. Ezzel szemben az a végső konklúzió, hogy aki valóban dolgozik ebben a szakmában, az egy pengővel keresi meg keserves kenyerét. A másik szempont a gyártási, a jövedéki érdek. A jövedéki gazdálkodásban a túlzott takarékosság, amely már mondhatni, kapzsiságszámba megy, a vezérlő motívum, és ez dominál az egész vonalon véges-végig. Valóban csökkent a külföldi dohány behozatala, ez azonban valószínűleg a cigaretta és az egyéb áruk minőségének rovására megy, mert hiszen az azelőtt behozott dohányokat valószínűleg hazai dohányokkal pótolják, minthogy pedig rendkívül kevés az úgynevezett kerti dohány, természetesen másfajta dohánnyal pótolják. A Dohányjövedéknél is annak az egyedüli íielyes elvnek kellene érvényesülnie, hogy jót és olcsón kell adni. T. Ház! Méltóztassék megnézni, mit mond a statisztika arra vonatkozólag, hogy mit tesz szociális téren ez az állami üzem, amelynek jó példával kellene előljárnia. Az 51. oldalon világosan az áll, hogy ez a 183 millió pengős bevételű egyedáruság 22.224 pengőt fordít szociális célokra. (Reményi-SehnelIer Lajos pénzügyminiszter: És 2800 felesleges ember munkabérét!) Itt fel van sorolva az, hogy szociális célokra, gyermekek, munkások, kulturális intézmények támogatására — minden benne van — 22.224 pengőt, fordított. Ennyit mond a statisztika. Lehet, hogy ezenkívül titokban még ad, (Derültség a szélsőbaloldalon.) de nem valószínű, mert hiszen a dohánygyári munkások nem ezt mondják. Ezt mondja tehát a statisztika. Ez az egyetlen összeg, amelyet a dohányjövedék szociális célokra fordít. Lehet, hogy ad még, de akkor nem tudom, miért méltóztatik így összeállítani a statisztikát. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Ügy látszik, nem méltóztatik tudni jól elolvasni egy statisztikát!) Nem tudok mást mondani, mint ami a statisztikában van. Majd ha meg méltóztatik cáfolni, hogy van még ezenkívül egyéb összeg is, amelyet szociális célokra fordítanak, akkor azt köszönettel és örömmel foKÉPVISELÖHAZI NAPIZÓ VII. ülése 194-0 november 25-én, hétfőn. 831 gom tudomásul venni, addig azonban nem mondhatok mást, mint hogy a Rima 7 milliót fordított szociális célokra, a Dohányjövedék azonban, az államnak az egyedárusága, amelynek jó példával kellene előljárnia, csak 22.224 pengőt fordított szociális célokra. Ez a szám beszél, s erről a száimról igazán nem is kell többet beszélni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem! Nem!) Ügy látszik, hogy mivel a Bach-korszakban került ez az egyedáruság Magyarországra, annak szelleme még ma is teljesen áthatja, mert ilyen árak mellett csak ilyen csekély összeget fordít szociális célokra. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Hiszen kevésnek tartja a hasznot! Az előbb mondotta, hogy kevés a haszon!) Igen, kevés a haszon, aránylag, többet lehetne elérni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Hogyan?) Jó termelési politika mellett a dolgozó is többet kaphatna, csak ki kellene küszöbölni a kizárólagos nagytermelői érdekeket. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Csak a kétszerkettőnek nem szabad négynek lennie, hanem iötnek kell lennie!) Ez nem kétszerkettő négy. A dohányjövedéknél a régi Bach-korszak van még. A baj az, hogy nagyon miniszteriális ott a gondolkozás. Nagyon kitűnő jogászurak ülnek ott, s nem akarok arra kitérni, hogy a második zsidótörvénybe hányan ütköznek be. Tény az, hogy ott bürokratikus, lassú az adminisztráció, hogy a Dohányjövedék nem hoz annyi jövedelmet, amennyit hozhatna, nem termel annyit, amenynyit kellene, szociális célokra pedis: olyan minimális összeget fordít, hogy ennek számadatai már kiabálnak. Hogy pedig itten milyen a munkások jövedelme, az nincs részletesen feltüntetve, mert azt fölöslegesnek tartja a statisztika. Ha azonban méltóztatik utánanézni, meg méltóztatik látni, hogy milyen minimális* 150 pengőre tehető, azoknak a jövedelme, akik tömegében dolgoznak a dohánygyárakban és a jövedék egyéb üzemeiben. Bocsánatot kérek, ez 1940-ben nem szociális színvonal, mert ezen a színvonalon rendesen dolgozni, nehéz munkát jókedvvel, 'örömmel végezni ós sokat produkálni nem lehet. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mégis jót produkálnak!) Dolgoznak, mert valamiből megélni mégis csak kell. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem kell őket lázítani, nagyon meg vannak elégedve! — Br. Vay Miklós: Az bizonyos, hogy nem fognak sztrájkolni!) Ezt a statisztika mutatja, ez nem lázítás. Ezek teljesen száraz számok. Ha azt méltóztatik bebizonyítani, hogy akik itt tíz év után kerülnek nyugbérellátásba, nem kerülnek kilenc év és hat hónap után szüneteltetésre, azt mondanám, ez szociális, helyes politika, mert nyugbérellátásban részesülnek, de méltóztatik nagyon jól tudni, hogy tömegesen kileno év és hat hónap után kikerülnek. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Dajkamese!) Nagyon sajnálom, ha a statisztika is és minden egyéb csak mesél és kizárólag csak liberáliskapitalista ortodox pénzügyi politika a helyes. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ugyan kérem, ezekkel a naivságokkal már hagyjanak fel!) Méltóztassék csak tovább így folytatni és majd meg méltóztatik rá a feleletet kapni. (Zaj.) A pénzügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a széteőbaloldalon. — Remény i-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Hála Istennek!) Elnök: Szólásra következik? 123