Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-829

Âz országgyűlés képviselőházának 159. ilyen lusta tőkéket válogatás nélkül kamatoztassák és ezért ezek a legalkalmasabbak arra, hogy ilyen hadikölcsönök, vagy bármilyen néven nevezendő kölcsönök részére igénybe vétessenek. Itt azonban jól jár tulajdonképpen ezáltal ezeknek a tőkéknek a tulajdonosa is, mert egyébként annak a veszélynek tenné ki magát, hogy ezek a letétjei nem kamatoznak többé, míg ha hadikölcsönbe, vagy más ilyen kölcsönbe fekteti, bizonyos kamatokra tesz szert; másrészt pedig a kölcsönkamatok biztosítása mellett esetleg vállalatok táplálására is fordíthatók ezek a tőkék. Szinte tehát automatikusan kínálkoznak ezek a konjunkturális felgyülemlett lusta tőkék hadikölcsönök számára. Éppen itt kell azonban nagyon vigyázni egy másik szempontra és itt sem szabad a szemmértéket elveszíteni. Tudniillik különbséget kell tenni a tőkéknél, amelyeket igény bevesznek ilyen hadikölcsönöknél, vagy hasonló kölcsönöknél, azoknak a természete és tulajdonosai szerint. Ezek a kölcsönök ugyanis többé-kevésbbé kényszerkölesönök; ha nem is kimondottan azok, de bizonyos szelíd nyomással, bizonyos eszközökkel késztetett, tehát nem egészen önkéntesen adott valamik. Most már itt kell ennél a szempontnál a nagyobb óvatosságot, az »eddig és ne tovább« tételét erősen figyelembe venni. Ha tudniillik ezeket a felszaporodott tőkemennyiségeket a központban olyan helyeken ragadja meg az állam, amely helyek a tőkék összegyűjtésére szolgálnak: a bankoknál és valóban nagy konjunkturális nyereséget vesznek igénybe hadikölcsönök, hadi finanszírozások javára, akkor ezt a helyes útnak mondhatjuk. De vigyázni kell arra, hogy ez a kényszerigénybevétel akár közvetve, akár közvetlenül ne érje a kis megtakarításokat, a kisembereknek, a középegzisztenciáknak azokat a nyomortartalékait, amelyeket kény telének félretenni saját okszerű gondoskodá sukkal, megélhetésük biztosítása szempontja ból, mert itt azután megbosszulhatja magát a dolog. Ugyanis mi történik akkor? Ha ezek a kisemberek félnek attól, hogy az ő megtakarításukat kényszer útján fogják igénybe venni, akkor egyszerűen nem fogják a bankba beadni, zsebrevágják és itt azután egy másik oldalról jövő infláció veszélye fenyeget. Az egyik oldalról jövő infláció veszélye az, amikor ezek a konjunkturális nyereségek rendkívül felgyülemlenek a bankokban letétekben, stb. A másik oldalról jövő infláció veszélye az, amikor rengeteg pénzt nem adnak be a bankokba, hanem zsebrevágják és rengeteg fizetési eszköz marad kint. Ez a második oldalról :"övő infláció veszélye és ez az ellenőrizhetetlenebb. Ez szociális szempontból még veszedelmesebb is, mert szélesebb néprétegeket igazságtalanabbul és aranytál anabbul sújt. Ez a veszély könnyen bekö vétkezhetik, ha egy nem helyes pénzügyi politika folytatódik. A jelen költségvetés igyekezete, gondoskodása azonban azt mutatja, hogy a mai pénzügyi kormányzat mindent elkövet, ami módjában áll, hogy lehetőleg ezt a szemmértéket is betartsa. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ennek a szemmértéknek betartását ismételten figyelmébe ajánljam a pénzügyi kormányzatnak, amelynek előterjesztett költségvetését egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Budkiszky László! ülése 19W november 25-én, hétfőn. 829 Elnök: Budinszky László képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Az, amit az előttem szólott igen t. képviselőtársam az in- » flációról és a helyes pénzügyi politikáról elmondott, elméletileg mind nagyon szép, helyes és értékes gondolat és a régi közgazdaságtani alapelvekkel teljesen egyező, azonban mégis kénytelen vagyok leszögezni, hogy a helyes pénzügyi politikának egyúttal olyan politikának is kell lennie, amely a nemzetnek vitális érdekeit szem előtt tartva, a jövedelemeloszlás helyes arányosításán és a termelés fokozásán alapszik. Attól a mumustól, hogy infláció lesz és attól az utóbbi évtizedben közismertté vált jelszótól, hogy takarékoskodnunk kell, végeredményben el kell szakadnunk és egy új, olyan pénzügyi politikát kell folytatni, amely nem kizárólag az állami, hanem a nemzeti szempontoknak is teljesen megfelel. Amikor a költségvetés bírálatát itt teljesen tárgyilagosan megpróbálom levetíteni a t. Ház elé, akkor kiragadok egy állami üzemet, mert gyakorlatilag és nem elméletileg — mint előttem szólott t. képviselőtársam tette — kívánom a kérdést boncolni. Egy állami üzemet fogok kiragadni és levetíteni ide at. Ház elé, amely versenyen kívül áll, mert egyedárüság

r ez pedig a dohányjövedék. A dohány jövedéknek nincs konkurrenciája, a dohányjövédék teljesen egyedül áll, és énről a dohány jövedékről mindig azt olvassuk, hogy az egy igen kiváló, nagyszerű, rentábilis üzem. amelvnek 180 millió pengő körül van a bevétele, teihát ez az állami intézmény közgazdasági életünknek egyik legjelentősebb tényezője. Természetesen ennek az üzemnek az elbírálásánál csak a meglévő statisztikai adatokat tudom felhasználni, mert más nem áll rendelkezésemre. Ez a statisztika pedig, mint méltóztatnak nagyon jól tudni, sokkal vékonyabb. mint a külföldi államok statisztikája, mert néhol egészen bőbeszédű, néhol pedig egyáltalán nem lehet semmit sem megtudni belőle. Miután pedig én csak az összehasonlító módszer alapján tudok eljárni, mert a statisztikából hiányzó belső kalkulációval nem tudok foglalkozni, ennélfogva, ha esetleg ferde számok jönnek ki ebből az összehasonlításból, amelyet az utóbbi tíz év tükrében készítettem el, ennék nem a bíráló az oka, hanem az a statisztika, amely nem mondja meg, (hogy mi mikép és hogyan történt. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Előre megmondja, hogy rossz? Hogyan lehet az?) Ebből a statisztikából sok minden hiányzik. Például a 8000 munkás és munkásnő kifizetett munkabére nincs benne részletezve. Nincs meg benne, hogy a jövedék kísérleti célokra mit fordít, hova fordítja ezt. Az sincs meg benne, hogy a kivitelre kerülő körülbelül 7 millió kilogramm nyersdohány és nikotin értékével mi történik; mi történik a karbantartással, a tatarozással, a ) javításokkal. Ez mind hiányzik a statisztikából. Ennek a statisztikának tükrében azt látjuk, hogy egész termeléspolitikánk irányítás nélkül áll bizonyos mértékig és az egész gazdálkodásunk pillanatnyi, ad hoc eseményekre van felépítve. A jövedék egész gazdálkodásának megvizsgálása nemcsak a fogyasztók millióinak érdekében áll. Nem akarok a dohányj.övedéknek ártani annak a vizsgálatával, hogy milyen az az előállított áru. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Mert nem is tudsz ártani, ha akarsz sem !) Ezt a dohányzók tudják meg-