Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-828
828 Az országgyűlés képviselőházának 15 túlméretezése. Itt van például a házadó. A házadó a leglikvidebb adófajták egyike; túlméretezése azt jelenti, hogy vagy adót fizetnek, vagy házat építenek, a kettőt együtt nem lehet megcsinálni. Ez mutatja, hogy az adók túlméretezése a háztermelést megbénítja. Az a kérdés most már, hogy miként lehet a helye« mértéket megtalálni, hogyan lehet azt elkerülni leginkább, hogy éppen az egyenesadók terén ez a túlméretezés ne történjék meg, hanem a helyes szemmérték betartassák? Ennek a legfontosabb elméleti és gyakorlati ismérve az, hogy itt az adólikviditás szempontjait kell figyelembe venni. Ha az adó tisztán likvidadó, akkor az adókulcsnak — mondjuk — kissé feljeb'bemelése nem okoz nagy bajt, hanem a nagy rombolást akkor csinálj cl HZ adó és az adótragédia tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor inlikvid adótárgyakat számít ki egy adóösszegben, úgy veszi,; mintha az a készpénz az illetőnek^ a zsebében volna; akkor gázol keresztül valóságokon és akkor tesz tönkre adóalanyokat. A likviditás szem előtt való tartása tehát a modern adópolitikának, különösen az egyenesadókkal folytatandó politikának egyik legfontosabb ist mérve. Sajnos, a pénzügyi tudomány ezt az elvet elméletileg önállóan nem igen ismerte fel, de ebből nem következik az, hogy gyakorlatilag ne érezték volna ezt. Gyakorlatilag érezték ezt a szempontot igen régen s ezért látjuk, hogy különösen a XIX. század második harmadától kezdve azt az elvet kezdték han goztatni, hogy lehetőleg a jövedelmi adó rendszerére kell áttérni a hozadéki adók rendszere helyett. Ennek az elvnek követésében az irányadó tulajdonképpen öntudatlanul a likviditás szempontjainak megérzése volt. Csakhogy a gyakorlati élet nem igazolta mindenben ennek az elvnek egyedül helyes voltát, amennyiben a hozadéki és a jövedelmi adókat egymástól a gyakorlatban tökéletesen elválasztani nem lehet. Körülbelül mindenütt ugyanazt adóztat ják meg, csak más szempontból s ezért tulajdonképpen a jövedelmi adókra való áttérés végeredményben nem hozta meg azt az eredményt, amelyet vártak tőle, hogy ezáltal az egyenes adókat általánosságban likvidekké teszik. Ugyanis a jövedelmi adóknál sem voltak mellőzhetők a tárgyi szempontok, sőt ha a jövedelmi adó biztonságát fokozni akarjuk, a tárgyi szempontoknak nagyobb megerősítését kell követelnünk. Azért tulajdonképpen a követendő cél mindig esak az marad az egyenesadóknál, hogy lehetőleg olyan legyen az adóztatás, hogy ha kiszámítanak valakivel szemben, valamely adóalannyal szemben bizonyos meglévő jövedelmet vagy hozadékot, ez valóban meglegyen a valóságban is, ne pedig bürokratikus adóérték legyen, amin esetleg bürokratikus szempontokból nem teheti túl magát az illető adóztató hatóság. Amennyiben azonban az egyenesadókkal ilyen jövedelmeket, likvid adótárgyakat, hozadékokat kitapogatni nem lehet, akkor a modern élet az előnyt a forgalmi és fogyasztási, szóval a közvetett adóknak adja meg. Elég egy pillán^ tást vetnünk a világháború utáni pénzügyi történésekre és akkor látjuk, hogy mennyire előtérbe léptek a fogyasztási és forgalmi adók s mennyivel nagyobb ezeknek a bevételi öszszege az egyenesadókénál. De még egy szempontot kell itt kiemelnem, amely nagyon fontos: azt az adópolitikai szempontot, — amit itt nem igen látunk hangoz tatni — hogy nem közömbös az, hogy meny'. ülése 19UO november 25-én, hétfőn. nyi az az adóalany, hogy azt a kimutatott usszeget egy, vagy töíbb alanytól szedik-e be. Az egészséges állapot az, amikor minél több önálló vállalkozó, önálló termelő talál boldogulást. Ha például azt mondjuk, hogy valamelyik országban az egyenes adóval megadóztatott adóalap egymilliárd, nem közömbös az, vájjon azt az egymilliárdot öt nagyvállalatnál, vagy pedig százezer önálló vállalkozónál lehet-e beszedni, (Ugy van! a baloldalon.) mert ez a százezer önálló vállalkozó egymás között mozgást, életet, körforgást csinál és önálló egzisztenciákat, a gazdasági életbe szabadon belenyúló embereket, családokat tart el. Nem szívesen hangoztatom ezt az elcsépelt szót, de az ezekben a jövedelmekben rejlő dinamika pénzügyi szempontból sokkal nagyobb mozgást, energiát képvisel, mint hogyha a jövedelem csak kevés adóalany között oszlik meg v eV mondjuk, ez az öt nagyvállalat tisztviselőket, a gazdasági életben termelő és iniciáló módon közbe nem lépő embereket tart el. Ezért minden pénzügyi politikának egyik legfontosabb eélia olyan módokat találni, hogy minél több önálló vállalkozó élhessen meg, termeljen, boldoguljon, mert ez jelenti az árbevételeknek, vagyis minden egészséges bevétel anyjának legnagyobb mértekét, az árjövedelmek yolumenjének maximumát és vele együtt ez. jelenti az illető társadalom, fizetőképességének, vagyis pénzügyi szempontból való adólikviditásának is legnagyobb mértékét. \ legnehezebb kérdés azonban mégis az a mai viszonyok között, hogy honnan igyekezzék, honnan fogja az állam a jövőben azt a rengeteg szükségletet és kiadást fedezni, amelyek éppen most merülnek fel, értem alatta a katonai kiadásokat, amelyek felmerültek és még fel fognak merülni és a hasonló kiadásokat. Ebben a tekintetben a kép meglehetősen tragikusnak látszik. De szerencsére, az ilyén hadigazdálkodásnak, az erre való berendezkedésnek és az erők ilyen irányban való megfeszítésének van pénzügyi szempontból, ha nem is vigasztaló, de bizonyos kisegítéseket lehetővé tevő oldala is. Ilyen körülmény például az, hogy a sok hadi kiadás a másik oldalon sok vállalkozói nyereség termelését is jelenti és ezekre vonatkozólag ez mint konjunkturális nyereség nagyon alkalmas a megadóztatásra, egy progresszív jövedelmi adó tárgyivá, VÍUKÍ teiene. INem szívesen használom ezt a szót. hogy konjunkturális adó, mert tulajdonképpen ennek mélyebb értelme nincs,, tulajdonképpen minden jövedelmi adó, progresszív adó konjunkturális adó is és a konjunktúra nem fejezhető ki, nincs ráírva arra a jövedelemre, hogy az konjunkturális jövedelem. De meg kell állapítanunk azt, hogy az ilyen válságos hadi viszonyok között a nagy vállalkozói nyereségek nagy konjunkturális progresszív jövedelmi adó lehetőségét jelentik. Azonkívül az így felgyülemlett tőkék, amelyek egyrészt vállalkozói célokra használhatók, másrészt felhasználhatók igénybevételre, kölesönök céljaira is. S itt nagy figyelmet kell iOrd'+^^r, 1- „^ rí«-v^evpy.p-H lusta tőkékre. Lusta tőkék alatt értjük azokat a tőkéket, amelyek éppen ilyen konjunkturális időkben szaporodnak meg és amelyeket tulajdonosuk nem szívesen foglalkoztat, legjobban szeretné, ha takarékbetétképpen vagy letétképpen kezeltetnének és húzhatná a kamatokat utánuk Csakhogy éppen azért, mert a konjunktúrák folytán ezek igen erősen szaporodnak, a bankok sem .lesznek abban a helyzetben, hogy az
