Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-827
Az országgyűlés képviselőházának 159. vagyonjogi téren a pénz viszi el azokat az eszközöket, amelyek bizonyos szükségletek kielégítésére szolgálnak. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a modern gazdasági életben egyre jobban előtérbe nyomul a pénzbeli gazüaság, a pénzbeli esereforgalomra, berendezkedő gazdaság, akkor csak természetes szükségesség az is, hogy azok az adófajták járnak aránylag nagyobb eredménnyel, amelyek ezt a körforgást állandóan nyomon tudják követni és úgyszólván óráról'• órára abban a helyzetben vannak, hogy a felmerülő pénzösszegeket megragadják és állami célokra hasznosítják. Ezek a különféle forgalmiadók és általábanvéve azok a közbevételek, amelyek a forgalmi cselekményekhez irányzódnak. Ezért látjuk azt, hogy minél jobban fejlődik a gazdasági élet, minél pulzivabb, annál jobban előtérbe lépnek a közvetett adók, a jövedékfelék és ezek az állami jövedelemfajták. Ez érvényesül a magyar költségvetésben is, annak ellenére, hogy a mi gazdasági rendszerünk nincs annyira kifejlődve a pénzgazdaság szempontjából, mint a nyugati gazdasági rendszerek, — nem akarom azt a kifejezést használni, hogy elmaradottabb. A foglalkozási statisztika szerint ugyanis népességünk 57%-a mezőgazdasági foglalkozásból él, ami azt jelenti, hogy nagyrészben naturáljövedelmekből, natürálgazdaságból él. A naturáljÖvedelmeket nein lehet minden tekintetben pénzben úgy értékelni és kifejezni, amint azt egy előttem szólott t. képviselő úr tenni próbálta. Ki lehet ugyan utóvégre mindent számítani, mert nincsen olyan számítás vagy könyvelés, amelyből bizonyos eredmény ne jönne ki, a kérdés azonban az, hogy az találó-e vagy sem. Aki natural jószágban kapja jövedelmét, az nem csereforgalmi értékekből él. Az eltartottak ilyenek, végeredményben — hogy drasztikusan menjünk tovább, — a háziállatok is ilyenek; megélnek, ámbár a csereforgalomba nem helyezkednek bele. Mondom, nálunk tehát, annak ellenére, hogy a lakosság 57%-a ilyen mező gazdasáígi népesség, mégis kifejezésre jut már az, hogy az adójövedelmek kétharmada, vagy kétharmadánál nagyobb része közvetett adókból áll, ha pedig figyelembe vesszük még az állami jövedelem mennyiségeit is, akkor ez a menynyiség még inkább aláfestődik. Ezzel szemben más természetű adóztatás az, amit egyenesadóztatásnak nevezünk. Más | természetű s \ ezért más szempontoik és más óvatosságok is szükségesek vele szemben. Az egyenesadóztatásnak ugyanis nem. az a lényege, hogy a gazdasági életet és annak mozzanatait, a pénzkeletkezést óráról-órára ragadja meg, hanem az egyenesadóztatás az év végén, december 31-én eszközöl pillanatfelvételeket és e szerint egy könyvelési eredményt adóztat meg. Mi ez a könyvelési eredmény? Akár hozadéki, akár jövedelmi adókkal állunk szemben, ez mindig a bevételnek és a kiadásnak különbözete, vagyis e^y évvégi maradvány, egy évvégi rezidum. Ez az évvégi rezidum azonban, amely mint adótárgy nem tesz ki rendes viszonyok között annyit, amennyit kitesznek a közvetett adóknak, főleg a forgalmiadóknak az adótárgyai, mégis a jövedelemeloszlás és a termelés szempontjából igen fontos momentumot és kritériumot tartalmaz. Ezek a bevételmaradványok ugyanis azok, amelyekből az embereknek meg kell élniök. S itt kapcsolódik be egy^ nagyon fontos szempont, éppen közgazdasági' tekintetben, az adóztatás jósága vagy nem ülése 1940 november 25-én, hétfőn. 827 megfelelő volta tekintetében. Tudniillik, amikor egy bevétélmaradványt adóztatunk, akár a jövedelmi, akár a hozadéki adóknál, abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy ez a bevételmaradvány valóban megvan, mégpedig készpénzben van meg. Az egyenesadók tehát a maguk célját csak akkor érik el és csak akkor felelnek meg hivatásuknak, ha az az adótárgy, amelyet adóztatnak, nemcsak kiszámított adóérték, hanem valóban meglevő fizetési erő is, vagyis valóban megfelelő készpénzmennyiség vagy ehhez nagyon közelálló valami. Ha már most ezek a. rezidumok, ezek az egyenesadótárgyak nem találhatók meg, vagyis az a kiszámított adóérték -— akár hozadéki, akár jövedelmi adóérték — a' valóságban nincs meg, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az illető nem tudj,a kifizetni adóját, nem tud megélni, de jelenti egyúttal azt is, hogy ha elkobozzák azt a készpénzmennyiséget, amelyből meg kell élnie, vagy amelyből egy üzletet, egy üzemet fenn kell tartani, vagy eltűnik ez, akkor nincs meg az a fizetési erő vagy tőkemennyiség, akárhogy is nevezzük azt, amivel bizonyos üzemeket fenntartani lehet vagy tovább lehet vinni. Ezért az egyenesadók túlméretezése még sokkal veszedelmesebb, mint a közvetett adók túlméretezése, mert az egyenesadók túlméretezése egyrészt eltünteti a megélhetési alapokat, másrészt különösen eltünteti n termelő tőkének azt a funkcióját, amelyet betölteni kell, miután az állam kobozza el, az állam viszi be a maga kasszájába azokat a pénzösszegeket, amelyeknek tulajdonképpen egészséges módon a termelő vállalatok forgótőkéjeként kellene szerepelniük. Minél nyomasztóbbak a pénzügyi viszonyok, annál nagyobb a kísértés is arra, bogy az egyenesadókat növeljék. De fokozza ezt a hajlamot sokszor a szociális irigység, amit valakinek meg kell már egyszer mondania, mert a szociálpolitika sokszor negatívumokból ál], abból, hogy másnak ne legyen, de ez nem azt jelenti, hogy másnak nincs és a többieknek lesz. (Ügy van! bal felől és középen.) A többinek is csak akkor lesz valamije, ha az egésznek meglesz annyi, hogy a termelést és a gazdasági életet egészségesen lehet folytatni. A közgazdaságtan szükségessége ellen tehát nem lehet büntetlenül véteni. Ha tehát az állam nem tud ennek a kísértésnek ellenállani és elkobozza azokat a szükséges bevételmaradványmennyiségeket, azokat a szükséges rezidumokat, amelyek egy egyenesadónak a természetes alapjai, természetes adótárgyai, akkor mi történik 1 ? Mnes más expediens, mint az inflációhoz folyamodni, (Ügy van! a baloldalon.) mert tertium non datur, csodákat nem lehet gazdasági téren csinálni. És itt fenyegethet az infláció veszedelme. Az államnak elsején fizetnie kell az alkalmazottait, a tisztviselőit: kénytelen inflálni. Az egyenesadók túlméretezése vagy a kellő szemmérték meg nem tartása tehát leginkább fenyeget az infláció veszélyével. Ezért nagyon fontos az, hogy a pénzügyi kormányzat itt ne tévessze el a helyes szemmértéket. Az eddig és ne tovább szempontja éppen az egyenesadópolitikánál a legfontosabb, itt kell legjobban meglátni azt, hogy meddig lehet és meddig nem lehet menni. Ne népszerűséget keressen itt az állam, hanem jó pénzügyi politikát kövessen. A jó pénzügyi politika nem lehet népszerű politika, mert mindig a matematikai szükségességet juttatja kifejezésre. Látjuk, hogy mire vezethet' egyes adók
