Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-826

826 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1940 november 25-én, hétfőn. a padokban és szóvátettem bizonyos visszaéléseket, hogy mások vérén egyesek aranyakat szereztek. Ennek most a kormány intézkedései az árellenőrző kormánybiztosság felállításával és egyéb szigorú intézkedésekkel nagyjában és egészében gátat vetettek. Nem mondom, hogy ez tökéletesen sikerült, mert még mindig mutatkoznak bizonyos nem igazságos áremelkedések, remélem azonban, ezeket is idejekorán le fogják törni. ]>e szóvá kell tennem egy másik témáinál, amelyről nem egyszer beszéltem itt a Mázban. Ez a valutasíberek dolga, nem a legújabb valu tasíbereké, hanem a régieké, akik már kisíbolták a vagyonukat. Az óvatos, az előrelátó 'sí berekről beszélek, akik úgy a hatodik érzéküknél fogva megérezték, hogy itt lesz valami, ezekről kevés szó esik ebben a Házban. Én- most nem tudom, hogy a vaduzi holdingokban vagy a londoni fontban és más dologban nagy biztonságban van-e ez a pénz, de azt hiszem, hogy amilyen ügyesek voltak, már kicsit az óceánon túl is vannak ezek a valuta-óceánrepülők. Annakidején konkrét^ indítványt terjesztettem a Ház elé ebben a kérdésben. Károlyi Gyula gróf igen tiszteletreméltó volt képviselőtársunk volt akkor a miniszterelnök, aki amik or, vele beszéltem, magáévá tette álláspontomat. Én azt indít? ványoztam, hogy záros határidőn belül tartozzék mindenki bejelenteni, hogy külföldön mennyi vagyona van, legyen az aranyban, értékpapírban vagy bármely vagyontárgyban. Tizennégy napot adok a bejelentésre, 14 napig büntetlenséget élvez, aki ennek eleget tesz. A 14 nap eltelte után vagyonelkobzás, fegyház, az országból való kiutasítás vagy nem tudom, mi következik, a híróság meg fogja állapítani a szigorú intézkedéseket. A leglényegesebb pont az volt indítványomban, hogy a feljelentő, aki az adatokat beszolgáltatja, bizonyos százalékot kap. Sohasem voltam a spiclirendszer híve, de hamiskártyásokkal szemben a becsületes kártyás elveszti a játékot. A valutasíberekkel szemben a spiclirendszert kell bevezetni, — mondottam akkor — mert ha ezt a rendszert bevezetjük, hogy a feljelentőnek bizonyos százalékot adunk, akkor egy szép napon érkeznek majd levelek a Nemzeti Bankhoz, a pénzügyi kormányzathoz; azoknak a kis tisztviselőknek egyike-másika, aki kifogott egy jó tételt és tudja, hogy pár ezer font üti a markát, ha bejelenti az esetet, majd megírja, hogy ennek és ennek, ilyen és ilyen szám alatt vagyontétele fekszik. Igen ám, de ehhez hozzátettem azt is, hogy ezek a szegények azt hiszik, ők kapják meg a jutalékot. Dehogy! Repülőgépen jön maga az igazgató bejelenteni; megelőzi őket. De mindenesetre a magyar nemzet, a pénzügyi kormányzat megtudja, kik a gazdasági frontnak ezek a dezertőrjei, katonaszökevényei. Aki a fronton eldobja a muníciót, aki elhagyja a lövészárkot vagy átpártol az ellenséghez, azt egyszerűen főbelövik vagy felakasztják. Akik a gazdasági élettől, ennek az országnak mai nehéz helyzetében, mai nehéz gazdasági vergődésében piszkos, önző célokból a saját hasznukra és a nemzet kárára elvonják a gazdasági municiót. azokkal még szigorúbban t kell elbánni vallási és származási különbség nélkül. (Ügy van! a baloldalon.) A valutasíbereknel az utóbbi időben azt látom, hogy hála Istennek — és ezt boldogan állapítom meg, 90%-uk nem az én fajtámhoz tartozik. Én azonbau azt a másikat sokkal szigoriibban büntetném, a keresztény magyart jobban büntetném, mert az vét a magyar tisztesség és a magyar név ellen, ha ilyen tetteket kövét él. Nem tudom, miért ne lehetne eljárni ezek ellen? Németországban történtek ilyen intézkedések, meg is fogták, amennyire lehetett, erőteljesen az illetőt. Nem értem ezt a dolgot, pedig tudós emberekkel is beszéltem. Azt mondták, hogy bizonyos pénzügyi és valután* okokból nem, lehet ezt megfogni. Itt a Házban mondták altkor, amikor indítványomat leszavazták. Ma sem tudom megérteni az én paraszti felfogású eszemmel, hogy egy jogász ne tudna olyan paragrafust konstruálni, amelynek alapján egy gazember vaiutasibert be lehet csukni. Mélyen t. Képviselőház! Erre kérek felvilágosítást, mert már tíz év óta gondolkozom azon, hogy mi lesz itt. Állítólag jegyzékek is voltak és visszaszolgáltatások is történtek. Mélyen t. Ház! Még csak egy dolgot szeretnék szóvátenni és ezzel be is fejezem beszédemet. Ez az álláshalmozás kérdése. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az országot nem mentjük meg és ezáltal az ország pénzügyi helyzete lényegesen nem javul, de erkölcsi szempontból óriási dolognak tartom azt, ha itt kirívó példák nem lesznek. Nagyon tiszteletreméltó és igazán meleg szívből fakadó bejelentést tett itt a Házban az igen t. honvédelmi miniszter úr, amikor elítélte ezeket a dolgokat. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Meskó Zoltán: Nem szeretném, ha engem mégegyszer meghívnának egy olyan álláshalmozás elleni értekezletre, ahol az összehívónak a levélpapírján négy állása volt feltüntetve. (Derültség.) A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Bálás Károly! Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó. Bálás Károly: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyi tárca költségvetéséhez az eddigi felszólalásokkal kissé ellentétesen, illetőleg más szempontból szóljak hozzá. Ha nézzük a pénzügyi tárcánál az összes bevételek előirányzatát, akkor azt az érdekes adatot látjuk, hogy az 1.222,000.000 pengőből az egyenes adók tétele 342,000.000 pengőt, a forgalmi adók, a fogyasztási adók, az egyedáruságok, a vámok és a jövedékek tétele pedig 770*5 millió pengőt tesz ki, vagyis a kettő úgy aránylik egymáshoz, mint 28*5% a 64*2%*hoz. Ezt a szempontot kiegészítik még a kétmilliárdos költségvetésnél az olyan tételek is, amilyeneket például az állami gépgyár 82 millió pengős tétele és az Államvasutak 406 millió pengős tétele jelent. Ha közelebbi képet akarunk az adópolitika szempontjairól alkotni, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez a két százalék egymáshoz viszonyítva nem pusztán két szám, hanem ebben már bizonyos pénzügyi szükségesség, sőt adópolitikai programm szükségessége is benne van. Az egyenes adóknak és a közvetett adóknak, illetőleg az ezekhez hasonló jövedelmeknek a funkciója különbözik egymástól. A gazdasági "élet és benne a -pénzügyi élet is tulajdonképpen mozgás. Két főmozgás van benne. Az egyik a termelés fizikai értelemben vett mozgása, a másik pedig a jövedelemelosz; 1 ásnak, a pénznek jogi értelemben vagyonjogi téren végbemenő mozgása. Ez egy állandó körforgás és ebben a körforgásban a pénz gyakorolja azt a funkciót, amelyet'a fizikai körforgásban az egyes sejtek gyakorolnak; ezek viszik el az egyes szervekhez az anyagot, ^viszont