Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-772
ÏT?, i&tf ûvemggyMés képyiselőMzámk t;58, tíz; a inegismexés még nem eléggé alapos, me'rem állítani, sok tekintetben egyoldalú és •felületes mindkét részről és ennek tulajdonítható, hogy még ma sincs meg köztünk az a bizalmi légkör, amelyre az új Magyarország felépítése szempontjából mind a magyarságnak, mind a nemzetiségeknek szükségük lenne. Ez az őszinte, tiszta helyzet. T. Ház! Egy nép akkor erős és hatalmas, akkor van jövője, ha nem is minden egyes tagja, de legalább a vezetésre hivatottak a nagy kérdésekben egyformán gondolkoznak. \ Sajnos, ezt nálunk éppen a nemzetiségi kérdés* > sel kapcsolatban nem lehet elmondani. Tiszte- , let a kevés kivételnek, de ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkozunk ebben a kérdésben. Tessék csak elmélyedni ennek a kérdésinek a vizsgálatába —^ akár szóbeli viták formájában — és akkor mindenki meggyőződhetik , arról, hogv mennyire különbözők az álláspontok. A, múlt évben erre vonatkozóan javaslatot tettem a miniszterelnök úrnak. Azt javasoltam, hogy állítson fel parlamenti nemzetiségi bizottságot a különböző pártok vezetőiből és hozzáértő képviselőiből. Ennek a bizottságnak az lett volna a célja, hogy a nagyi nyilvánosság kizárásával eleve tisztázza az alapvető kérdéseket. Ha ez megtörtént volna, akkor nem fordult volna elő, hogy egy nemzetközi szerződést itt a Ház plénuma előtt bíráljunk és elítéljünk. Ma is állítom, hogy ha már van parlament, szükség van e.gy parlamenti nemzeti bizottság felállítására. Szükség van arra, hogy egységes álláspont alakuljon ki ebben a nagyhorderejű kérdésben. Természetesen a kezdeményezésnek nem tőlünk, hanem felülről, a kormánytól kell kiindulnia ; T. Ház! Akik a nemzetiségi kérdéssel foglalkoznak, egészen különböző oldalakról találkoznak azzal az egyöntetű megjegyzéssel, hogy a nemzetiségi kérdés hatalmi kérdés. Ez kétségtelenül így is van, csak a kérdés lényege az, hogy mit értünk hatalom alatt. Nagyon téves utakon jár, aki hatalom alatt kizárólag csak a karhatalmat érti. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az én szememben a hatalom jelenti a magyar nép széles rétegeinek kulturális, gazdasági és politikai erejét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nemzetiségi politikát nyugodtan csak erre a hatalomra lehet építeni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Tehát ahhoz, — ez az alaptételem — hogy valaki nyugodt lelkiismerettel megadhassa a modern, korszerű nemzetiségi jogokat, elsősorban az szükséges, hogy a magyar nép széles rétegeit kulturálisan, gazdaságilag és nolitikailag egyaránt felemeljük és versenyképessé tegyük. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szöllősi Jenő: Akkor nem kell félni!) Ma pedig az a helyzet, hogy nagyon sok helyen a magyar nép sokkal nehezebb szociális és gazdasági viszonyok között él, mint az itt élő nemzetiségek (Ügy van! Ügy van! — Szöllősi Jenő: Sajnos,, igaz!).és ezért e téren minden mulasztás végzetes hibát jelent a magyarság szempontjából. (Ügy van! Ügy van! — Egy kan g a szélsőbaloldalon; Bűn!) T, Ház! Ezek után kijelentem, hogy ^meggyőződésem szerint a régi; liberális gondolkozással, ,mint semnii másféle kérdést, á nemzeii'ségí kérdést sem lehet megoldani. Tárgyilagos vagyok. Ami a magyar liberális nemzetiségi politikát illeti, állítom azt, hogy abban ä. korban ez a magyar liberális nemzetiségi politika kiállta az összehasonlítást bármelyik ülése 1940 novmihm $frénp pénteken. európai állam nemzetiségi, politikájával, sőt* az akkori környező államok nemzetiségi politikájánál ez a magyar nemzetiségi politika sokkal jobb volt. A liberalizmust senki más, csak egyedül a magyar nép teheti felelőssé azért, mert abban az időben a magyar kérdés ban ez a liberalizmus :csak szólamokat hangoztatott, de szó nélkül.-.'tűrte* hogy a magyar százezerek megélhetés hiányában külföldre vándoroljanak és helyüket a zsidók foglalják el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) " T. Ház! Őszintén meg kell mondanom, hogy az új idők követelményeinek megfelelően a nemzetistégi kérdésben új fogalmakkal kell megbarátkoznunk és ennek az állani életében kulturális, gazdasági és politikai következményeit egyaránt előbb-utóbb le kell vonnunk. A régi liberális: felfogás csak az egyént ismerte el a jogok forrásául. A nemzetiségi kérdést azáltal gondolták megoldhatónak, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül megadták a polgári jogokat, az úgynevezett polgári szabadságot. Természetesem anakronizmus is lett volna az, hogy elismerjék a modern fogalmakat, például a népiséget és a népcsoportot. À modern állam jogi felfogásának azonban a népi gondolat ügyével, ezekkel az új fogalmakkal számolnia kell. Az új Európa a nemzetiségeket vagy más néven r népcsoportokat kollektívumoknak tekinti ós az új Európába szervesen beilleszkedő új Magyarországon nemcsak az egyénnek a jogait és kötelességeit, hanem ezeknek a népiségeknek mint kollektívumoknak a jogait és kötelességeit is biztosítania kell. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az lesz az igazi nagy magyar, szentistváni államépítés, amely ezeket^ a különböző népi közösségeket, szerves alkotórészeiket egyaránt be tudja építeni az új magyar állam épületébe, amely a különböző népi öntudatokat a magyar népi öntudattal és állampolgári öntudattal tökéletes egyensúlyba, összhangba tudja hozni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez elsősorban a vezetés feladata, de nemcsak az állam, nemcsak a magyarság, hanem az itt élő népiségek vezetőinek a feladata. Éppen ezért legfontosabb feladatnak tartom azt, hogy a magyar intelligencia őszinte^ benső kapcsolatom kat teremtsen a nemzetiségi intelligenciával. Ezt nem nehéz megtenni akkor, ha mind a két intelligencia hivatása magaslatára emelkedik {Ügy van! balfelől. — Csoór Lajos: Csak nem csinálják!) és nem akar egyebet, csak azt, hogy ki-ki a saját népének érdekét őszintén. becsületesen, hátsó gondolat nélkül szolgálja. Sokat beszélnek a sorsközösségről. Szerintem a sorsközösség nem jelenti csupán az emlékek közösségét. Az igazi sorsközÖsség jelenti a közös feladatok, a közös érdekek világos felismerésiét és azok becsületes szolgálatát. Kijelentem, hogy a nemzetiségi kérdés kezelése terén magyar szempontból minden ilyen vagy amolyan szempontból való osztályozást helytelennek tartok, hiszen ezekben a szempontokban kevésbbé tudnánk egyetérteni mi magyarok is akkor* amikor nagy alapvető kérdéseket feem tisztáztunk még egymás között. Ezek az osztályozási szempontok az idők folyamán máról-holnapra változhatnak is. Ha az adottságok különbözők is és ha ezekhez az adottságokhoz a gyakorlati megoldásnál a nemzetiségi kérdésben alkalmazkodnunk is kell, azonban minden nerazetiségét, mint népet, egyformát! kell ; megbecsülnünk. Ezt azértmondom," mert ; aki ebben az p>szágban a nem 7
