Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-768
768 Az országgyűlés képviselőházénak 158. rázzák: A vérnek kiontása, a munkabérek visszatartása egy nemzsidónak egy nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak egy zsidóval szemben tilos, de egy zsidónak nemzsidóval szembon meg- van engedve. Elnök: Most már kérem a képviselő urat, méltóztassék abbahagyni, inert a házszabályok érteimében túlhosszú részek felolvasása nincs megengedve. Gr, Serényi Miklós: Ezek idézetek. Elnök: Most már méltóztatott minden irányban elég példát felhozni, méltóztassék a konzekvenciát levonni. Nein engedek további felolvasást. . s Gr. Serényi Miklós; Még egyszer hangoztatom, feltétlenül szükséges volna, hogy a Háznak minden tagja ismerné ennek a Talmudnak a szellemét, és akkor nem lenne kétség aziránt, hogy azok, akik tudva, vagy tudatlanul — de ez az eredmény szempontjából mindegy — közreműködnek a zsidó világ araimi törekvések megsegítésén, észretérnek és áttérnek az egyetlen járható útra, a nemzeti szocializmusra. Á költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. -- A szónokot üd^ vözlik) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tildy Zoltául Elnök: A képviselő úr nines itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Festetics Domonkos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke zése töröltetik. Ki a következő szónoki Szeder János jegyző: Homieskó Vladimir! Elnök: A képviselő úr ninesen jelen, jelent kezese töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat, illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! Amikor a miniszterelnökségi tárcához szólok, ezt nem is tárcának kellene mondanom, hanem bugyellárisnak és ezzel a miniszterelnök úr tavalyi szavait idézem. Egy aprópénzt fogok belőle kivenni, de ez meglehetősen fontos, hiszen a propagandáról akarnék egy-két szót szólani. Sajnos, a házszabályok nem adnak módot arra, hogy a költségvetés keretében az egye*» felszólalók érveiket, kifogásaikat, esetleg helyesléseiket megfelelő módon kifejthessék, mer* ez a rövid félóra igen kevés ahhoz, hogy komoly tárgyhoz komoly szóval lehessen hozzászólni. (Peyer Károly: Meghosszabbítjuk!) Saj nos, ezt a meghosszabbítást nem tudom megkapni. (Horváth Géza: Nem lehet! — Szedem Ferenc: (Horváth Géza felé): Maga csinálta kormánypárti korában! — Horváth Géza köz ttzól.) Elnök: Kérem Horváth Géza r képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartóz kodni. Mosonyi Kálmán: A propaganda a legfontosabb állami ténykedés. Ezt elismerték az előttem felszólalók is. Hogy ez mennyire így vau. azt a legjobban láttuk a világháború folyamán, amikor az ellenséges angol propaganda 1918bah a defétista-iratokat milliószámra szórta szét saját frontunkon és Európa minden részében s ezzel bizony okozója lett a háború elvesz tésének. A propaganda lehet kultúrpropagánda. lehet politikai propaganda és mind a kettő lehet külső propaganda. Külső propagandánknak— mint ahogyan ezt Maróthy Károly és Bencs Zoltán t. képviselőtársam Isfkjr fejtette <r& a.legfontosabb állami ,ténykedések ülése 19 W november 22-én» pénteken. egyike, Ehhez azonban igen sok pénz kell* sokkal több pénz, mint amennyit a költségvetésbe beállított 700.000 pengő jelent^ Nyugodtam mondhatom, hogy ennek az Összegnek tízszerese is kevés lenne ahhoz, hogy megfelelő külső propagandát tudjunk űzni. Gondoljunk arra, hogy Magyarországot, amikor még az osztrák császárság alkotó része volt, külföldön egyáltalán nem ismerték, a tájékoztatás, a külső propaganda abban az időben teljésen hiányzott és nyugodtan merem állítani, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a békeszerződések alkalmával a trianoni bekediktátumó t t kellett elfogadnunk. Ehhez a külső propagan dához — amint mondottam — igen sok pénz kell, én teháV felhívom a miniszterelnök úí* szíves figyelmét arra, hogy azt a pénzt, amelyet a teljesen felesleges belső propagandára szán és költ, költse el inkább a külföldi propagandára. Egy-két példát is vagyok bátor felhozni arra, hogy milyen lényeges és milyen fontos ez a külső propaganda. Berlini barátaim beszélik, hogy a nagy döntések idején a románok nemzeti viseletbe öltöztetett szép szál legényeket küldöttek Berlinbe,, azok ott sétáltak és csinálták -a propagandát a román vágyaknak. (Demkó Mihály: Gyenge propaganda volt!) Bulgária ugyanezt tette, annak ellenére, hogy kiesi és szegény ország. De a még kisebb és szegényebb Szlovákia is kibélelte a berlini Börsenzeitungnak egyik vasárnapi számát, amely millió példányszámban jelent meg és az egész világon ismertette Szlovákiának nagy-nagy történelmi múltját. Megállapította a BÖrseuzeitung egyik cikke, hogy Szlovákia tulajdonképpen sokkal hamarabb volt állam és sokkal hamarabb volt királyság, mint Magyarország, mert hiszen a szlovákok első királya Szvatopluk volt. T. Ház! Ez a külső propaganda nagy cm fontos, sokkal fontosabb, mint a belső propa,ganda. Propaganda alatt tulajdonképpen egy eszme tervszerű ismertetését értjük. Természetesen, ha ilyen értelemben fogjuk fel a propagandát, akkor a mai rendszert, a mai liberális, kapitalista és feudalista rendszert propagálni seim külföldön, sem belföldön nem lehet. (Maróthy Károly: Nem is tanácsos!) mert ennek az eszmének propagálására minden pénz és kiadás valóban semmi más, mint pénzpoesékolás. A belső propagandával, annak mai formájában, meggyőződésem szerint talán használhatunk a rendszernek, ellenben a nemzetnek minden körülmények között ártunk, inert ezzel a belső propagandával el lehet érni azt, hogy a rendszer ideig-óráig megerősíti magát, ez a propaganda azonban feltétlenül törést fog létrehozni magyar és magyar közt, (Ügy van! XJgy van! a szélsőbaloldalon.) amikor pedig nekünk is és a velünk rokonszenvező és egy véleményen lévő pártoknak is az minden törekr vésünk, hogy a nemzet egységesítését, a nemzet unifikációját hozzuk Tétre. ., T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a belső prop«srandával kapcsolatban egy-két példát hozzaK. fel. Csia Sándor képviselőtársam a szerdai interpellációs ülésen említést tett a titkos szervezetekről, említést tett arról a titkos szervezetről, amelynek a fél ja tulajdonképpen szintén a belső propaganda volt és arról, hogy ennek céljaira 100.000 pengő van előirányozva. (Szöllősi Jenő: Takaros öszszeg!) Ha ezt a 100.000 pengőt a külső politikai propagandára, szánnók, meg vagyok győződve róla, hogy sokkai többet, sokkal nagyobb eredményt érnénk el ós az országnak sokkal uagyphb hasznot tudjoáulf szerezni.-:.'.. ,'
